Nem csak a gazdaságot, az ingatlan- és az autópiacot érintette a válság

Hanem sajnos a filmipart is. Korábban sem volt ugyan olcsó a mozijegy, de az utóbbi időben meredeken ível felfelé, amire rátesz egy lapáttal az is, hogy a filmstúdiók annak ellenére is erőltetik a 3D-t, hogy tudják: konvertáltan meg sem közelítheti azt a hatást, amit az erre specializált kamerákkal el lehet érni. Ennél fogva ma egy családos mozizás – apu, anyu, gyerekek – alkalmával horribilis összegeket kell kifizetni.

De még a megemelt jegyárak sem garantálják azt, hogy a nagy stúdiók egy-egy befektetetése profitot termel. Ilyen időkben, ahogy mindenki más, úgy ők sem mernek a szükségesnél nagyobb kockázatot vállalni. Ezért sem készülnek olyan formabontó alkotások, mint amilyenekkel – például a Hetedik, a Harcosok Klubja – korábban Hollywood szórakoztatta a nagyérdeműt.

A show-nak – válság ide vagy oda – továbbra is mennie kell. Ezért az álomgyárban trónoló producerek és stúdióvezetők a fejüket összedugva azt találhatták ki, hogy meglovagolják azt, ami egyszer már emberek millióinak bejött: a bestseller könyvsorozatokat és a továbbra is hihetetlen népszerűségnek örvendő képregényfüzeteket.

Ennek a gondolatnak a farvízén olyan milliárdokat termelő franchise-ok születtek meg, mint a Harry Potter-sorozat vagy az Alkonyat-széria. Már itt is tetten érhető volt az, hogy minél többet ki szeretnének sajtolni az aranytojást tojó tyúkjaiból, ugyanis mindkettő esetében a záró kötet két felvonásban érkezett a filmszínházakba.

A Harry Potter és az Alkonyat elsöprő sikerén felbuzdulva a stúdiók lázas könyvadaptációkba kezdtek. Így születtek meg az olyan maradandó alkotások, mint az Éhezők Viadala-sorozat – az utolsó könyvet itt is két felvonásban készítik el - vagy a trilógiává bővített Hobbit.

Persze, nem minden arany, ami fénylik. Népszerűség ide vagy oda, nem mindegyik könyv alapján készült film csigázta fel a rajongók érdeklődését. Például 2012-ben óriási pofonba futott bele a Disney a John Carter filmadaptációval: a Tarzan írójának fantasy könyvére 250 milliót (+ marketing költség) áldozott a stúdió, de a film nemhogy profitot nem termelt, de a készítési költségeket sem sikerült visszahoznia. Az eredmény? Mindössze egy szerény 78 milliós bevételt tudtak „kiszipolyozni” a készítők az amerikai mozikból.  

Hasonlóan nagy zakót kapott a Percy Jackson is! Már az első rész is bukott egy nagyot: 95 milliós költségvetésből összerakott mozi összesen 88 milliót szedett össze a mozis karrierje alatt, ami valljuk be, nem túl acélos teljesítmény egy olyan könyvsorozattól, ami milliós rajongó táborral bír. Ennél fogva kicsit érthetetlen is volt a stúdió döntése akkor, amikor zöld utat adott a folytatásnak, a Percy Jackson-Szörnyek tengerének. Kérdés, hogy miben reménykedtek, hiszen, akik nem mentek el az első részre, azok várhatóan nem fognak tolongani a második rész premierjén sem. Így is történt: újabb bukás, ami valószínűleg beverte az utolsó szöget Percy Jackson koporsójába.

De még jócskán lehet példát hozni további bukásokra is. A Végjáték annak ellenére sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, hogy a készítők még Harrison Fordot is a csatasorba állították. De az is meglepetésként érhette a stúdiót, hogy a Cassandra Clarke művéből forgatott Csontvárost egészen elképesztő érdektelenség fogadta. A film minőségéből kiindulva egy percig sem csodálkozunk a negatív eredményen…

Hasonlóan vegyes fogadatatásban van része a remake-nek is, pedig az álomgyár producerei nagyon el akarták hitetni velünk, hogy szükségünk van egy digitálisan felturbózott Emlékmás-feldolgozásra. Az Arnold Schwarzenegger-rel a főszerepben elkészített eredeti film rajongói egészen másképp vélekedtek erről, ami az eredményeken is jól látszik. A Sony hiába adott a produkciónak 125 millió dollárt, mindösszesen hazai földön 58 milliót látott vissza belőle. Finoman szólva is aligha ebben reménykedtek…

Ettől eltekintve Hollywood úgy tűnik, nem tágít és eldöntötte, hogy a jövőben is folytatja a régi klasszikus felélesztését. Továbbra is bíznak abban, hogy a régi kedvencek újra megmozgatják majd a rajongókat, ezért lehetséges az, hogy megpróbálják feltámasztani a Knight Rider-t Chris Pratt főszereplésében, folytatják a Wachowski testvérekkel a Mátrixot és a Másnaposok egyik sztárjával, Ed Helms-sel, új köntösbe próbálják öltöztetni Leslie Nielsen klasszikusát, a Csupaszpisztolyt!

Az idő majd igazolja őket, hogy mennyire volt jó gondolat „újra felmelegíteni a káposztát”…

A szuperhősöket még mindig szereti a világ

Más a helyzet viszont a képregényes-fronton. Amíg a remake-k és könyvadaptációk csetlenek-botlanak, addig a szuperhősök világa továbbra is nagyon vonzó az emberek számára, és ami a stúdió számára a legfontosabb: bődületes összegeket látnak vissza a „minimális” befektetésekből.

Oly annyira népszerűek ezek a figurák, hogy az egyik legnagyobb képregény birodalom, a Marvel – a Disney-vel kézen fogva – már nem is elégszik meg annyival, hogy évről évre levesznek egy füzetet a polcról, amit aztán a vászonra adaptálnak. Elkezdődött ugyanis az úgy nevezet filmes univerzumok kiépítésének a korszaka. Ennek – mint mindennek ezen a világon – meg van a napos és az árny oldala is. Egyrészről elképesztő nézni azt a jól kitalált szerkezeti felépítést, ami megbújik Thorék mögött. A Marvel „ördögi” gépezete nem egyszerűen elénk „dobálja” ezeket a karaktereket, hanem úgy fűzik egymásra a látszólag teljesen különálló történeteket, mint, ahogyan anno a gyöngyöket húztuk fel a karkötőkre a kézműves szakkörökön. Egyik elem épül a másikra, ami aztán egy gigantikus fináléba torkollik. Ha szerkezeti rajzot szeretnénk készíteni a Marvel I. fázisáról, akkor valahogy így festene a dolog: Vasember 1 -> Vasember 2 -> Thor -> Amerika kapitány -> Bosszúállók.

A közös nevező a filmek között pedig mindenesetben a stáblista utáni jelenetekben rejlik. Ez a fajta felépítés pedig nem csak, hogy látványos, de piszok jövedelmező is.

Az árnyoldala pedig az, hogy sosem lesz vége. Na, jó, talán kicsit túloztunk, egyszer mindennek vége szakad. Egyszer belecsömörlik a legnagyobb rajongó is a futószalagon gyártott képregényfilmekbe, de az biztosan nem ma és nem is holnap lesz. Amíg a Marvel II. fázisának részfilmjei – Thor: A sötét világ, Vasember 3 – túl tudják szárnyalni az első felvonás eredményeit, addig biztosra vehetjük, hogy újra és újra láthatjuk a villámok istenét és a tetőtől talpig páncélba öltözött emberbarát milliárdost.

De nem csak a Marvelt kell alapul venni, ha a képregényfilmes témát szeretnénk boncolgatni. Hiszen a többi stúdió is bőszen próbálja építgetni a saját kis univerzumát. Vegyük például az újra élesztett hálószövőt. Még be sem mutatták a Csodálatos Pókember 2-öt, már ki is tűzték a harmadik rész bemutatóját 2016 májusára, amit a negyedik felvonás követ, a tervek szerint 2018 májusában. De hogy a harmadik és a negyedik rész között véletlenül se unatkozzunk, a hálószövőt gyártó stúdió a Sony 2017-re beszúrta a Venom vagy a Sinister Six-filmet is.  És akkor most még csak Peter Parker-kalandjairól beszéltünk!

Rajta kívül még számtalan szuperhős vár ránk az elkövetkezendő években, és most tekintsünk el a Marvel III. fázisától és evezzünk a rivális DC-képregénycsalád vizeire. A 2015 helyett 2016-ban bemutatásra kerülő Acélember 2 – munkacímen Batman vs. Superman – hivatott megágyazni az Igazság Ligája filmnek. Kénytelen is ilyen drasztikus módszerekkel operálni, hiszen nagyon le vannak maradva a rivális mögött.

Ha még ez sem lenne elég nekünk, akkor az idén bemutatásra kerülőt X-Men: Az eljövendő múlt napjai után 2016-ben jöhet az új mutáns kaland, amelyben Farkasék Apokalipszissel néznek farkas szemet. Apropó, ha már Farkasnál tartunk: az ő külön kalandjai is folytatódnak 2017 környékén.

Felsorolni is fárasztó volt ezt a rengeteg projektet, amik sajnos egy sor egyedi öttelen alapuló film elől veszi el a helyet.

Van remény!

Talán első látásra tényleg sötét fellegek gyülekeznek Hollywood kivilágított egén, azért a borús felhőket mindig elűzi egy-egy olyan film, ami surranó pályán jut el hozzánk. Ilyen volt a 2010-ben bemutatott Eredet is, ami az utóbbi évek egyik legnagyobb ötletén alapult. Aztán hasonlóan nagyot szólt a tavaly bemutatott hátborzongatóan fagyos thriller, a Fogságban is. Idén pedig újra Christopher Nolan-től várjuk a megváltást, ami az Interstellar – magyar címen Csillagok között – képében bizonyára be is váltja a hozzáfűzött reményeket.

Amíg pedig készítenek még ilyen filmeket, addig mi is maradéktalanul hiszünk abban, hogy lesznek még olyan alkotások, amelyek felzavarják ezt a mainstream álló vizet.