Frank Miller, Robert Rodriguez és Quentin Tarantino rendezői triumvirátus 2005-ben egy kultikussá vált noir grafikus novellát álmodtak a vásznakra a hollywoodi gyermeteg akciófilmek miliőjében. A képregény adaptáció egyedi látványvilágával és sztárparádéjával (Bruce Willis, Mickey Rourke, Jessica Alba, Elijah Wood) a 2010-es évek közepén vergődő amerikai filmgyártás üde színfoltjaként érkezett Basin City antihőseinek nyughatatlan kalandjával. Frank Miller a képregényguruk köreiben is elismert és megbecsült név, a Sin City mellett neki köszönhetjük a 300 ókori görög mitikus háború explicit csatározásait is. Rodriguez erőszakos képekben való kéjelgései (Desperado, El Mariachi) tökéletesen passzoltak Miller brutálisnak megálmodott kivégzéseihez, amihez helyenként kiegészült a hamisítatlan Tarantino "stílussal".

Sin City erkölcsi mételye vonzza a züllést, romlást és korrupciót, csupa antihősök melodrámáját boncolgatja a rendezői mesterhármas  adaptációja. A megszokott képregényes stílusjegyeket felrúgó, innovatív mozi jóval túlmutatott a DC és Marvel képregény univerzum természetfeletti képességekkel megáldott hősein. A bűn városában az erkölcsileg romlott emberek várják a megváltást, de a város háttérben lebegő szellem csak még lejjebb húzza a zülött "hős" gárdát. Három hányattatott sorsú központi karakterrel operál a cselekmény, amelyben Hargitan (Bruce Willis) a kiégett veterán zsaru kálváriájával ismerkedhetünk meg, Marv (Mickey Rourke) a bokszbajnok vérbosszút esküszik a prostituált szerelme meggyilkolása után, és  Dwight (Clive Owen) rémálmába kerülhetünk. Az egymást felületesen érintő történet szálak epizodikussá varázsolták az erőszakos mozifilmet, ami tökéletesen passzolt a hagyományőrző képregényes stílushoz. A szerző (Frank Miller) bevonása a rendezői munkálatokba nagyon jót tett az összhatásnak - valószínű, ha egyedi képregények atyjainak több lehetőséget adnak az adaptációk készítésekor, akkor kultikus sikereket érhetnek el a filmstúdiók a Sin City példáján.

Miller-Rodriguez páros vizuális húzásai - fekete-fehér film noir megvilágítás, nagy mélységélesség - zseniális hangulatot kölcsönöz a remekműnek. Az "A" listás színészgárda is sokban hozzátesz a mesteri összahtáshoz, Willis és Rourke kiégett, reménytelen karakterei erős és egyszerre teszító érzéseket válthatnak ki a befogadókból. Az alantas ösztönlény szereplők a megváltás felé igyekeznek, de legbelül ők is ugyanolyan züllöttek és romlottak akárcsak a város szimbóluma.

Az inkább humoros, mint borzongató vérfürdő Rodriguez életművének a legékesebb darabaj, a rendező végre kiszakadt a Tarantino-iskolából és egy rendkívül hűséges adaptációt kreált Frank Miller segítségével. A második (Sin City: Ölni tudnál érte) film noir eposz egy újabb lehetőség lesz a mexikói direktornak, hogy a szűk tíz év alatt megtépázott reputációját visszaállítsa a helyére. Imádjuk a Sin City mocskos, bűzölgő utcáit!