A vérszagú akarásnak, nyögés lesz a vége

Egy egészen vaskos könyvet lehetne írni a Sin City második részének kálváriájáról. A mérsékelten sikeres első rész után a stúdió hosszú húzavona után végül zöld utat adott a stílusos képregény-adaptáció második részének, ám ennek ellenére még is „könyörgések árán” állt össze a projekt. Pedig ismét visszatért a fedélzetre az a Frank Miller, akinek olyan vérben tocsogó képregény füzeteket köszönhetünk, mint a már említett Sin City vagy a 300. De ő az kézjegyét viseli az egyik legjobb Batman-történet, A sötét lovag:Visszatér is, amin - a híreket és az eddig kiadott hivatalos promo anyagokat elnézve - Ben Affleck Denevéremberének a jelleme, karaktere is alapulni fog. A 2005-ben bemutatott első bűnös kaland után jelentős színészváltás is történt: Clive Owen helyett Josh Brolin érkezett Sin Citybe. Ugyan ez a része tényleg jó döntésnek bizonyult, ám bölcsebb lett volna még pár évet és az így nyert plusz időt a script csiszolására fordítani, mert ugyan a szeretetet, a megfelelési kényszert és az akarást érezni lehetett, de ennél többre ezúttal nem futotta a megcsömörleni látszó Frank Miller-Robert Rodriguez duónak.

Stílusosan felejthető

A készítő páros is elkövette azt a hibát, amit sok folytatást készítő direktor is rendre elszokott: többet, grandiózusabbat akart mutatni. Nagyobb akart lenni annál, mint amennyit a történet vagy épp az adott stílus megkövetelne. Ezúttal is remek érzékkel sikerült megteremteniük vértől és agressziótól bűzlő Sin City mikrokozmoszát, csakhogy számomra a problémát azt jelentette, hogy Robert Rodriguez felcserélte a hozzávalókat: ahelyett, hogy a film noir-stílus lett volna a lőszer a puskaporos történetben, inkább mindezt megfordította. A látvánnyal és a rengeteg elborult akciójelenetekkel próbálták meg eladni a filmet, ahelyett, hogy a történettel próbálták meg, ami az első rész esetében nagyon működött.

Ennek végül az lett a vége, hogy egy darab mini epizódon kívül a többi nem tudta hosszabb ideig lekötni a figyelmemet, pedig érezhetően megpróbálták megidézni az első rész szellemét, megtartva a két rész közötti vékony, sérülékeny kontinuitást. A legérdekesebb sztori a Josh Brolin – Eva Green cselekményszál volt. Egy ideig sikerült teljesen kiszippantani a valóságból, megfeledkezve mindenről, ám a végére sajnos ez is olyan érdektelenségbe fulladt, ami ismét visszalökött a hétköznapok problémáiba.

Dwight és Ava történetén kívül még Joseph Gordon-Levitt karaktere, Johnny hordozott magában elegendő potenciált és sokszínűséget, csak a forgatókönyv behatároltsága miatt nem jutott rá elég idő, hogy tisztességesen ki tudják bontani. Pedig a fiatal színész szépen felépítette a figuráját, hiszen volt érezhető átmenete a jellemének. Kár érte.

Említést érdemel még a Nancy (Jessica Alba) sztorija, aki bosszút esküdött York ellen azért, mert a retteget diktátor megölte a szerelmét, Hartigan-t (Bruce Willis). Itt végre kaptam kikacsintást az első rész történetére, amit jól göngyölítettek tovább, csakhogy nem lett volna szabad Jessica Albának ilyen komoly hangvételű karaktert írni. Nem bírt a szerepével, pedig a dicséretére legyen mondva, hogy nagyon igyekezett. A legnagyobb gondom az volt vele, hogy nem ő irányította a karakterét, hanem fordítva. Ettől és a görcsösségétől néha már-már paródiába fordult át a figurája.

A látvány előtt viszont ismét le a kalappal. Robert Rodriguez még mindig nagyon érzi a Sin City-életérzést. Ugyan jelentős újítást nem hozott az első felvonás óta, mégis a metszően hideg, barátságtalan fekete-fehér, film noir ábrázolásmód ismét telitalálatra sikerült. Azonnal, már a legelső képkocka után hangulatba tudta hozni a rajongói szívemet.

Eva Green ismét kivetkőzött (ön)magából

Josh Brolin és természetesen Mickey Rourke - még mindig igazi badass figura - játéka mellett Eva Green-t lehet dicsérni, aki tökéletesen mentette át a történelemkönyvből Artemisiát a képregények bűntől mocsaras világába. Szinte szóról-szóra lemásolta a korábbi szerepét, lévén, hogy a karaktereik között is csak árnyalatnyi különbség van. Ava is legalább annyira könyörtelen és számító, mint a perzsák hadvezére, ráadásul ő is fegyverként használja a szexet és a saját testét. Eva Green ezúttal jóval többet mutatott magából, amiért minden férfinéző csak hálás lehet neki.

Szimbolikus cím

Miközben csalódottan ballagtam ki a moziteremből, egyetlen gondolat járt a fejemben: a cím, ami a saját hitvallásom szerint szintén szerves részét képezi a filmeknek, csak kevésbé látványos módon. Az Ölni tudnál érte alcímre keresztelt legújabb Sin City-mozit a látottak alapján először csak a Josh Brolin-Eva Green szálhoz tudtam kötni. Mintha egyetlen hosszabb etap kedvéért kapta volna ezt az alcímet, holott szerintem ezt is kicsit tovább lehetne gondolni. Egyrészt vonatkozik a már sokszor emlegetett Josh Brolin-ra, aki szó szerint ölni tudott volna a szeretett nőért. Ráhúzható Jessica Albára is, aki vért ontott volna a bosszúért. Ugyancsak ráillik Mickey Rourke-ra, aki azért tudott volna ölni, hogy megvédje Nancy-t és végezetül kitűnően passzol Joseph Gordon-Levitt-hoz is, aki pedig bármit megtett volna azért, hogy legyőzze Yorkot. Ennek tükrében kiváló választás volt ez az alcím, ami itt most nem csak azért született, hogy trendin mutathasson a plakáton, hanem valódi mondanivalója, üzenete is lehetett.

Sajnos nem tudom teljes szívből ajánlani a filmet, mert mint folytatás nem állja meg a helyét. Önálló filmként, főleg az első rész ismeretének hiányában, viszont tisztességes, elborult szórakozás lehet egy nehéz nap után. Csak ne várjatok tőle túl sokat.

Sin City: Ölni tudnál érte

színes, fekete-fehér, szinkronizált amerikai akciófilm

Eredeti cím: Sin City: A Dame to Kill For

Főszereplők:

                                                                                       Mickey Rourke   Marv

   Bruce Willis    Hartigan

                    Josh Brolin    Dwight McCarthy

                Jessica Alba    Nancy Callahan

                                                                         Joseph Gordon-Levitt     Johnny

         Eva Green     Ava Lord

forgatókönyvíró: Frank Miller, Robert Rodriguez, William Monahan

rendező: Robert Rodriguez, Frank Miller

Mozibemutató: 2014. augusztus 21.

Játékidő: 103

Korhatár: 18