Most már lassan 40 év elteltével újabb csillagközi kalandok következnek az univerzumból, amelyről most hétvégén a Comic-Con találkozón tudhatjuk meg a legújabb információkat. A Csillagok háborúja megjelenése után az elkövetkezendő évtizedek amerikai mainstream filmgyártás trendjeinek a meghatározó alkotása volt. A zsáner úttörőjeként, a legtöbb „mondanivalót” nélkülöző tucat űrkalandok uralkodójává vált. Lucas jövőbe mutató egyedi víziója a mai napig a látvány és szórakoztatás magasiskoláját járta, forradalmasítva a vizuális effektek fogalmát. A jó és rossz párharcának sokszor előrángatott tanmeséje egy új reményként érkezett a hollywoodi filmgyártásba.

A 77-es május 25-ei bemutató dátumát piros betűs ünnepként kezelik a hardcore sci-fi filmek fanatikusai. Ezen a szent napon indult útjára Luke Skywalker és a galaktikus polgárháború gigászi históriája. Agykapacitást próbáló monumentális univerzumával – a mozi filmeken túl – napjainkra legkomplexebb franchise-át kaptuk meg. Nade, hogyan is indult az útjára a széria? A gonosz birodalmi erők egy meglepetésszerű támadás során túszul ejtik az ellenük irányuló lázadásban ludas Leia hercegnőt (Carrie Fisher), aki a Birodalom rettegett csúcsfegyverének, a Halálcsillagnak az ellopott (és számukra különös fontosságú) tervrajzait úgy menekíti biztonságba, hogy egy egyszerű asztrodroid memóriájába átpasszolva - és egy segélykérő üzenetet is mellékelve - szélnek ereszti a hideg űrbe. A két protokoll droid sivatagi kószája után – az erő akaratával – rátalálnak az egekben járó kék szemű hősre, akivel gyorsan a Birodalmi erők kereszttüzébe csöppenek. Válságukat csak egy kiégett Jedi (Alec Guinness) és egy macsó űrcowboy (szőrös barátjával) oldhatja meg.

George Lucas ILM-nek keresztelt kezdeti produkciós cége igen csekély költségvetéssel hozta össze a mai generációk szemének is kecsegtető látványt. Például a nyitó szcéna csillagrombolója – ahogyan lassan „felfalja” a lázadó katonai űrhajót – évtizedekre beleégett a nézők retinájába. Létezhetett előbb Űrodüsszeia és Spielber-féle Cápa speciális effektek is, de az egyetlen igazi mérföldkő a filmtörténetben a Csillagok háborúja vizualitása volt. A látványon túllépve, a történetet körül ölelő univerzum egésze, amit a rendkívül fantáziadús erő vezérel, hamar a fiatalabb korosztályok kedvencévé vált, de az idősebb generációk is megtalálhatták a mögöttes tartalmat maguknak, Luke és Darth Vader családi drámája szerepében.  

Így indult hódító útjára egy mítosz, ami több generáció gondolkodásmódját befolyásolta, divatot teremtett, marketingcuccoknak szolgált alapul, Lukács úrból meg, aki egy egész birodalmat épített a legendájára, idős és szeszélyes milliomost csinált. Így kezdődött egy tán soha véget nem érő nagy amerikai sikertörténet, ami most már biztos, hogy örökké életünk része lesz. Hiszen nap, mint nap felcsendül valahol John Williams remekbeszabott zenéje, az írott és elektronikus médiában is rendszeresen felbukkan kedvenc hexalógiánk, Darth Vader hörgése sem halkul el soha. Mert a legnagyobb műveket tényleg sosem lehet befejezni, csak abbahagyni. Ez George-nak talán azért is jobb így, mert pénztárcájának vastagodásának -ahogy a Star Warsnak- sosem lesz vége.