Ezúttal csupán szakértőként jelenik meg a filmben, ugyanis A világ második legjobb gitárosa című film Emmet Ray életét mutatja be, amolyan tévéműsoros stílusban. Vagyis csak mutatná, ugyanis a Sean Penn által játszott Emmet egy teljesen fiktív karakter. Az 1930-as évek legendásnak tartott jazz gitárosa azért csak a második, mert idealizálja, hősnek tekinti a valóban akkoriban élő Django Reinhardt-ot. Pechére akárhányszor élőben hallja játszani, mindig elájul. A sztori pár zeneszakértő elbeszélésével indul, ekkor láthatjuk magát, Woody Allen-t is. Emmet-ről szinte semmilyen biztosan igaz történet nincs, csupán amolyan városi legendák. Talán ettől is olyan szórakoztató az egész, sokszor egy-egy történet több változatát kapjuk meg egymás után. Az azok között húzódó gyökeres ellentét remek humorforrás. 

Már maga a figura is rendkívül ellentmondásos, iszik, drogozik, költekezik, sőt még striciként is láthatjuk. Közben a néző mégis közel kerül hozzá, látja igazi arcát is. A dolog még sem úszik át drámába, végig megmarad a humoros, szatírikus hangulat. A személyes kedvencem a jelenet, amikor Emmet egy óriási Holdon ülve akar beúszni a színpadra, azonban viccből elhitetik vele, hogy Django is a közönségben ül. Annyira megijed, hogy hullarészegre issza magát és az egész kudarcba fullad. Ha lehet ilyet mondani, akkor A világ második legjobb gitárosa a leginkább Ricky Gervais stílusú alkotás, amelyet nem ő készített. Vagy inkább csak ő merített sokat Woody Allen munkásságából. Sean Penn itt is bebizonyította, mennyire remek színész, Oscar-díjra is jelölték érte. 

Ezúttal a címválasztásra sem lehet panaszunk, szerintem a magyar elnevezés sokkal mélyebb és árnyaltabb az eredeti 'Sweet and lowdown'-nál. A történet sosem válik unalmassá, nem egy életutat, hanem kiragadott képeket nézhetünk végig, neves szakemberek narrálásával. Vagyis igazából csak a történetek kezdetét narrálják, ők vezetik be a különböző jeleneteket, hogy utána gyakorlatilag időgépként nézhessük végig a felvázoltakat. A film legnagyobb szépsége, hogy egy olyan figurát kezel ikonként, aki sosem létezett, ezáltal teljesen szabad kezet kapva az élet nagy kérdéseinek humoros tálalásában. Rendkívül sokoldalú, vicces és igazabb, mint a legtöbb, valós személyekről készült életrajzi film. Woody Allen egyik legzseniálisabb alkotása, mindenkinek ajánlom.