Csak elkényeztetett rajongóként többet akarok kapni annál, mint, amit mostanában a sorozat készítői elém tesznek.

Olyan szegény, mint egy Lannister…

A negyedik évad ötödik epizódjának az egyik legnagyobb pillanata az volt, amikor megtudtuk, hogy Westeros aranyoroszlánjai korántsem dúskálnak már annyira az aranyba, mint korábban. Túlzás lenne azt állítani, hogy meg kéne változtatni a közszájon forgó mondásukat, az „Olyan gazdag, mint egy Lannistert” arra, hogy „Olyan szegény, mint egy Lannister”, de tény és való, hogy momentán a Kaszter-hegy uralkodóit is igencsak érint a „gazdasági válság”. Csak amíg a hétköznapi világunkban a tőzsdén vesztenek sok pénzt a befektetők, addig Tywin Lannister vagyonát a háború emésztette fel.

Ezért számára most mindennél fontosabb az, hogy a kis unokája, Tommen ne harapjon a fűbe idő alatt. Emiatt is akarja két héten belül tető alá hozni a kis király és Margaery Tyrell közötti frigyet, ugyanis a Tyrell-ház gazdagsága vetekedik a Lannisterekével. Igazából a vagyonuk most már túl is szárnyalja a „koldusbotra” jutó oroszlánokét.

Kíváncsi leszek, hogy Tywin Lannister meddig tudja eltitkolni a negatív pénzügyi mérlegét a Királyvári viperák elől, bár őt ismerve, bizonyára sokáig.

A pénzügyi krízissel párhuzamosan továbbra is készülődünk a tárgyalásra. Az egyik nagy problémám az volt ezzel a résszel, hogy nem szerepelt benne Tyrion. Tisztában vagyok vele, hogy dramaturgiai okokból nem szerepelhet mindig, csak a helyzet az, hogy a puszta jelenlétével és néhány csípős megjegyzésével mindig sikerül feldobni a jeleneteit és úgy önmagában az egész show-t.

A család is két táborra szakadt: amíg a bátyja, Jamie a kedvenc kis törpénk mellett van, addig Cercei nagyon sokat fáradozik azért, hogy a bíróság bűnösnek találja. Minden áron a fejét akarja, még akkor is, ha ennek érdekében Oberyn herceggel is le kell paktálnia. Kíváncsi leszek, hogy végül hova fog kifutni ez a szál, de már nem merem rátenni az összes westeros-i aranyamat arra, hogy az Ördögfióka túléli az évadot. Csak remélni merem, hogy - a szó legszorosabb értelmében - nem fogja elveszteni a fejét a bírósági tárgyalás végén…

A sas karmai között Sansa

A szerencsétlen idősebb Stark-lány egyfolytában csömörből vödörbe esik, bár most a kisebbik rossz-effektus lépett életbe. Legalábbis nagyobb biztonságban érzem őt Sasfészekben, mint Királyvárban. Ettől eltekintve ugyanúgy terrorizálják, csak most családon belül, kevesebb méregkeverő „királyvári viperával” körülvéve. Igazán bízom abban, hogy előbb-utóbb végre engedik levegőhöz jutni és lesz legalább egy olyan epizód, amelyben boldognak és vidámnak láthatom. Nagyon rászolgált már.

Ha már Sasfészek vendégszeretetét élvezzük, akkor elmondanám, hogy a másik nagy pillanatot ebben az epizódban Lord Baelish és Lysa Tully között lezajlott párbeszéd okozta. Egyrészről meglepő volt, másrészről pedig újabb remek példával alátámasztották azt, hogy mennyire összefüggnek az évadok. Tényleg úgy kell kezelni minden szezont, mintha egy nagy puzzle egy-egy fontos darabja lenne, ami a végén kerek egésszé áll össze. Ezt a fordulatot többek között ezért sem szeretném lelőni azok előtt, akik még nem látták az új epizódot. 

Véres csata Északon és rabszolga felszabadítás a Keskeny-tengeren túl

Kicsit bajban vagyok még mindig a kritikát illetően, mert kevés olyan dolog történt – a fenti dolgokat leszámítva – amiről érdemes lenne írni. Sasfészek és Királyvár eseményein túl még Havas Jon és Daenerys Targaryen történetszála érdemel még figyelmet.

Előbbinek egy rész alatt sikerült eljutnia Craster „várához”, és ha már arra járt, akkor a bajtársaival együtt gyorsan le is mészárolták az ott állomásozó maroknyi lázadó-csoportot. A szépen megkoreografált harci jelenet érzésem szerint nagyon kellett a rajongóknak – és nekem is - ahhoz, hogy ne keserűszájízzel bámulják a stáblistát az epizód végén. Volt dinamikája a küzdelemnek, látványos volt, és ami a lényeg: elérte azt, hogy izgulni lehessen egy fontosabb karakterért, Havas Jon-ért is. Naná, hisz ez az a sorozat, ahol sosem tudhatja az ember azt, hogy kitől fordulnak el a Régi és az új Istenek. Szerencsére Havas Jon-nal továbbra is kesztyűs kézzel bánnak írók: sikeresen leverte a kis lázadást és visszakapta régi barátját, Szellemet is.

Az egyetlen fájó pont az volt, hogy hiába volt a két Stark-fivér karnyújtásnyira egymástól, mégsem ereszték össze őket. Azt hiszem egy időre le is mondok arról a vágyamról, hogy legalább két Stark-ot lássak egy időben, egy helyen, egy jelenetben. Aztán persze könnyedén rám cáfolhatnak a sorozatírói. Remélem, hogy meg is teszik.

Amerre pedig Brandon Stark-történetszála halad, az borzasztó érdekes! Komolyan mondom nem volt még olyan, hogy egy szimpla fa ennyire felcsigázta volna a kíváncsiságomat. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit fog majd mutatni neki. Van egy olyan érzésem, hogy bármit is fogunk látni, az alapjaiban változtatja majd meg a Hét Királyság életét. Remélem, hogy még ebben az évadban ki fog derülni!

Ami pedig a Sárkányok Anyját illeti: úgy tűnik, hogy egy kicsit most „megpihen” a Rabszolga-öbölben, pedig már tekintélyes hajó flottával is rendelkezik. De mint minden jó Király illetve jelenesetünkben Királynő, Daenerys is belátta azt, hogy nem hódítani kell, hanem kicsit megtorpanni és megvédeni azokat, akik eddig már mellé álltak.

Egészen egyedülálló az a karakterépítés, amit a naiv, ártalmatlan Daenerys-sel csináltak. A sorozat elején még egy egykor erős ház utolsó leszármazottjainak egyike volt, majd Khaleesi lett, utána a rabszolgák felszabadítója, most pedig már egy erős, józan ítélőképességű, de mégis szeretetre méltó Uralkodónő, aki megvédi, és egységben tartja azt, amit meghódított. Egy komplett birodalomépítés zajlik le a szemünk előtt. Bele sem merek gondolni abba, hogy mi lesz akkor, ha egyszer tényleg partra száll majd az embereivel Westeros-on. Azokkal az emberekkel, akik boldogan a halálba is vágtatnának érte. És nem azért, mert lefizetné őket arannyal, lovagi címmell vagy birtokkal. Nem is azért, mert a halálfélelem hajtaná őket. Hanem azért, mert az emberei és a katonái - az egyszerű földmunkástól Jorah Mormont-ig- szeretik őt. És a szeretetnél nincs nagyobb építőerő még Westeros világában sem.

Összegezve a látottakat: az évad feléhez érkezve, ha nagy egészben nézem az eddigi epizódokat, akkor azt kell, hogy mondjam: meg vagyok elégedve. Mint rendezésileg, mint színészi játékot tekintve tartja azt az iszonyatosan erős színvonalat, amit már megszokhattunk a sorozattól a korábbi évadok alatt. Annak ellenére is, hogy az utóbbi két epizód csak közepes lángon égett. De van egy olyan érzésem, hogy ezek a részek is a grandiózus évadzáró építőkockái lesznek. 

Trónok Harca SO4E04

Trónok Harca SO4E03

Trónok Harca SO4E02

Trónok Harca SO4E01

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. 
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.