A XXI. századi modern gondolkodó társadalom természete konfliktusokat szít az emberszabásúakkal szemben, így kezdetét veszi a forradalom a planéta domináns faja titulusáért. 

Kerek tíz esztendő eltelt, és a san franciscoi bebörtönzött majmok csoportja háborítatlanul éldegél a szomszédos sűrű erdőben. Az előző epizód központi csimpánza – Cézár - családot alapít és az őt követő majomhorda lassan kialakuló csoportos életformáját vezeti. Az őskor emberének mintájára rendezkednek be, a hím egyedek vadásznak az erdőben és állatokat kezdenek el háziasítani, a nők pedig az otthonban a szaporodás célját szolgálják. Az emberiség megtizedelődött az elszabadult majom influenza vírus miatt. A bolygó vezető létformájának fejlődése megtorpan, lassan elfogyasztanak minden tartalék energiaforrást. Az évszázados kényelmi életből nehézkesen kiszakadó emberi társadalom lázasan küzd az új erőtartalékok felkutatásáért. A fajok közötti fejlődés megfordul, az eddig uralkodó elme romlásnak indul, amíg a fejlett értelemre szert tett emberszabásúak a civilizáció útjára lépnek.

Ha hasonló szellemi fejlettségre szert tesz egy gyengébb önálló öntudattal rendelkező állat, akkor az emberi példák mintájára igyekszik berendezni az életét. A humán faj ösztönös természete keveset változott a homo sapiens óta, ezért ezen oknál fogva az örökös hatalomvágy, ego és erőszak a majmok kommunájában is megjelenik. Hiába az ókori társadalmak törvényeire hajazó mottójuk, - „Ember, embert öl, majom nem öl majmot” - a „civilizált” külvilág nyomására az emberszabásúak is vétkeznek egymással szemben, ahogyan mi is. Párhuzamot vonhatunk a rasszizmus fogalmával is, mivel a fajgyűlölet gyakorta előfordul az emberiség szélsőséges köreiben. Az önálló öntudatra ébredt ember belső egója megkülönbözteti magát más fajoktól, és ha veszélyben érzi hatalmát, akkor erőszakkal pusztít. Ez a pesszimista hangvételű társadalomkritika alapozza meg a Majmok bolygója mögöttes tartalmát.

Ezt a globális problémát nagyon halványan, felhígítva fejtegeti a film, mivel a hollywoodi stúdiók inkább a szórakozni vágyó közönségnek szánták a majom forradalom eposzt. A felületes üzenet így is dekódolható, csak kapunk mellé nagy mennyiségben fantáziátlan családi drámákat és sok-sok látványosan túljátszott akciójeleneteket.

Cézár és Malcolm (Jason Clarke) családapák párosa áll a történet központjában, akik az ember és emberszabású férfiak vezető szimbólumaiként egyengetik gyermekük és társadalmuk útjait. A mintavezetők világában is megjelenhetnek belső ellentétek, ami leginkább Cézár kolóniájára igaz. A vezér harcostársa, Koba a tíz évvel ezelőtti állatkísérletek és kínzások által kapott félelmét szellemi fejlődése alatt gyűlöletté transzformálja, így az agresszió és az utálat felüti a fejét a majom civilizáció hajnalán is. Cézár kompromisszum kész politikájával egyezkedni próbál az emberekkel, de Koba tarthatatlan haragja egy puccsot robbant ki, ami háborúba torkollik San Francisco mikrotársadalmával.

A felületes családi dráma gyakran leülteti a mozi tempóját, mert a forgatókönyv helyenként harmatgyenge. A pozitív felvezetés után bukdácsol a történet, foghíjasan adagolja a feszültséget, de az utolsó harmadban sikerül újra magára találni a cselekménynek. A fajok közötti ellentéteket boncolgató jelenetek után mindig kapunk súlytalan karakterek drámájából, ami néha zavaróan tördeli a sztori dinamikáját is. A forradalom összecsapásai rendkívül látványosak, legfőképpen a csimpánzok mozdulatainak valósághű lemodellezése szemet gyönyörködtető. A „capture motion” technikai csúcsa a film. Andy Serkis talentuma – Gollam után – újra megmutatta, hogy nagy lehetőségek vannak a színészek által eljátszott digitális karakterekben is. A készítők Caesar megjelenésére különösen odafigyeltek, arcvonásai inkább hasonlítanak egy emberi fizimiskára, mint egy átlagos majom tekintetére.

A poszt-apokaliptikus San Francisco utcáiba is sok fantáziát találtak, a betondzsungel szürke, esős növény lepte utcái remek hangulatot kölcsönöznek a mozinak. A majmok által tákolt, kezdetleges fából készült őskori falu mellőz minden ember alkotta objektumot, ami igazi évezredekkel ezelőtti látványvilágot idéz.  A háttér morajok is passzolnak a borongós stílushoz, - szerencsére a „Hans Zimmer-féle hajókürt” kimaradt az akciójelenetek előtti feszültség keltésből – a majmok szcénái őskori hangzást idéznek sok-sok dobpergéssel és csörömpöléssel. Az összecsapások alatti zenei aláfestés még mindig nem tudott túllépni az epikus hangvételű dallamokon, ami néha már egysíkúvá változtatja a látványt. A majmok CGI animációja a hollywoodi filmgyártás magasiskoláját járja, a főbb szerepű csimpánzok alakjai már-már félelmetesen élethűre sikerültek, csak egy-két háttérben suhanó emberszabásún látszik az elnagyolt megvalósítás.

Az első részhez képest jóval akciódúsabb és pörgősebb mozit kaptunk. A Lázadás epizódjában még az ember és majom szoros kapcsolata dominált, míg a Forradalomban az ellentéteken van a hangsúly. Összhatásban remekel a mozi, csak néha-néha megakad a tempója, de látványban és tartalommal a csúcsok közelében van. 

A MAJMOK BOLYGÓJA – FORRADALOM

Színes amerikai film akció, kaland, sci-fi

Eredeti cím: Dawn of the Planet of the Apes

Főszereplők: Gary Oldman, Keri Russell, Judy Greer, Andy Serkis. Zene: Michael Giacchino. Operatőr: Michael Seresin

Látvány: James Chinlund.

Írta: Pierre Boulle, Mark Bomback, Scott Z. Burns, Rick Jaffa, Amanda Silver.

Rendezte: Matt Reeves

Mozibemutató: 2014. július 17.

Gyártó: Twentieth Century Fox

Játékidő: 130 perc

Korhatár: 12