Ponyvaregény
- Dátum: 2014. október 13. 10:20
- Szerző: Simon
Ezen a héten a kedvenc filmünk a Ponyvaregény, bemutatójának a héten lesz a 20. évfordulója. Bár nem ez Quentin Tarantino első filmje, mégis a nagy áttörést ez a film jelentette számára.
A Ponyvegény úgy vált kultfilmmé, hogy az emberek beszéltek róla, és még ma is szívesen idéznek belőle. Megosztó film még ma is, annak brutalitásával és szókimondó verbalitásával. Tarantino Ponyvaregénye olyan epizódok halmaza, amely részek önállóan is megállnák a helyüket kisfilmként, mégis ezek a töredékek kapcsolódnak egymáshoz és a végén egy egész történet kerekedik belőle.
A film története alapból két maffia bérgyilkos átlagos mindennapjainak egy kis szeletébe enged betekintést. Vincent Vega (John Tarvolta) hazatér Amszterdamból és társának Julesnek Winfield (Samuel L. Jackson) beszámolót tart, miközben vissza kell szerezniük egy rejtélyes aktatáskát főnökük, Marcellus Wallace (Ving Rhames) számára. Mr. Wallace felesége, Mia (Uma Thurman) Vincenttel megy egy "randira", ami valójában csak laza kis szórakozás a főnök távollétében. A sztorik először meglehetősen kuszának tűnhetnek, de rájövünk, hogy a film külön fejezetei tökéletesen passzolnak. Tarantinora jellemző, hogy a legfurcsább, legextrémebb szituációban is, ahogy a két bérgyilkos beszélgetése közben is, megmutatja a mindennapi élet furcsa fanyar valóságát. Minden szereplő remek színészi játékkal alakítja a karakterét.
A film fejezetei: egy bérgyilkos pár mindennapos cseveje utazásról, Európáról, és a főnök csajáról. Egy táska és annak megtalálásának körülményei, egy lefizetett és kiégett bunyós története Butch Coolidge-ról (Bruce Willis), egy fejbe lőtt fekete srác eltűntetése, a lefizetett bokszoló órája és egy balfék rablópár szívása a két bérgyilkossal. A film történései folyamatosan ugrálnak az időben, így a végén mi magunk rakjuk össze a film történetét. Aki egyszer megnézi ezt a filmet, az azonnal beleszeret Tarantino filmvilágába és magába a Ponyvaregénybe.
A Ponyvaregény talán legnagyobb erőssége, a párbeszédek. Vicces, frappáns ugyanakkor trágár szövege már-már szállóigékké váltak. A "bazdmeg" ("fuck") szó számtalanszor - számszerűsítve 265 alkalommal - elhangzik, de ez tökéletesen illik a filmbe. A gengszterpáros tolja a legtöbb poént. A 18-as korhatár besorolás nem véletlen, hiszen morbid poénokkal és durva jelenetekkel operál a film. Tarantino sajátos stílusjegye majdhogynem minden filmjében felismerhetővé teszi őt. Zseniális.
A Ponyvaregény óta mindenki nagy élvezettel figyeli Tarantino munkásságát és feszülten várja a következő remekművet.
