A filmet az a Steven Spielberg rendezte, aki az új generációs, formabontó rendezői hullám egyik meghatározó alakja volt. Az 1975-ben bemutatott Cápával sikerült „beúsznia” a producerek és a nézők kegyeibe, hogy aztán olyan halhatatlan filmeket tegyen le az asztalra, mint az E.T., az Indiana Jones-trilógia vagy a Schindler listája. A Kapj el, ha tudsz is a rendezőzseni legjobb filmjei közé tartozik. És hogy miért? Mert remek érzékkel keverte a drámai izgalmakat a komédia stílusjegyeivel. Ehhez persze kellett egy olyan lenyűgöző történet, ami az utolsó pillanatig a fotelbe szegezte a nézőket. Talán kevesen tudjátok, de a Kapj el, ha tudsz alaptörténete önéletrajzi ihletésű volt. Tényleg létezett egy ifj. Frank Abagnale, aki elkövette mindazt, amit Leonardo DiCaprio is a vásznon: csekkeket hamisított, pilótának, orvosnak és ügyvédnek adta ki magát. Ez utóbbi képesítést kivételesen tanulás útján szerezte meg. Érdekesség még, hogy az önéletrajzi könyvében leírta, hogy az utazásai során többször is megkérték a pilóták, hogy vegye át egy kicsit a gépet. A magam részéről a barátaim autóját nem merném vezetni, nemhogy egy repülőgépet, amin 140 ember ücsörög teljes nyugalomban.

Ahhoz, hogy felejthetetlen alkotássá váljon a Kapj el, ha tudsz, kellett két olyan intelligens és tehetséges színész, akik pontosan a vászonra tudták varázsolni azt, amit a Steven Spielberg látni akart. A rendezőnek ezt a két nélkülözhetetlen összetevőt Leonardo DiCaprio és Tom Hanks személyében sikerült is megtalálnia.

Elevenítsük fel egy kicsit, hogy miről is szólt a film. A történet főhőse, Frank Abagnale sokáig élte a nyugodt és kiegyensúlyozott amerikai álmot. Köszönhetően édesapjának, aki a sikeres vállalkozásával kiemelkedő egzisztenciát tudott teremteni a családjának. Egészen addig, amíg be nem kopogtatott hozzá a gazdagok „legrosszabb szomszédja”: az adóhatóság. A gondokra csak olaj volt a tűzre, hogy Frank szülei az anyagi roppanás után beadták a válókeresetet. Ez már sok volt a fiatal fiúnak, akinek a kényelmes kis élete az egyik percről a másikra a fejetetejére állt. Mivel korántsem állt még azon az érzelmi szinten, hogy meg tudjon birkózni a ránehezedő súlyos lelki teherrel, elmenekült a problémák elől. Önkéntes „száműzetésében” rájött arra, hogy kivételes tehetsége van az emberek megvezetéséhez, manipulálásához. Az első hamis csekk beváltása után kezdődött meg a humoros macska-egér játék Carl Hanratty és Frank Abagnale között, ami végül keserédes végjátékba torkollott.

Külön dicséretet érdemel a film forgatókönyve, amely Tom Hanks-nek és Leonardo DiCaprio-nak is megadta a szükséges teret ahhoz, hogy maradéktalanul ki tudják bontani a karaktereik jellemét. Leonardo DiCaprio-hoz nagyon illett a szerep, így utólag azt is mondhatnám, hogy Frank Abagnale figurája volt a főpróba Jordan Belfort eljátszásához.

Vele szemben állt Tom Hanks, aki a törvény feddhetetlen, non-stop munkabírású ügynökét alakította. És bár mindenáron el akarta kapni azt a személyt, aki több millió dollárral megkárosította szeretett országát, mégis a végén meglátta Frank-ben azt, hogy ő voltaképpen nem bűnöző, csak egy elveszett fiú, aki szüntelenül keresi az otthonát, a biztonságát és önmagát.

Ha esetleg még nem láttátok volna, mindenképp pótoljátok, mert a Kapj el, ha tudsz egy lenyűgöző történetvezérlésű film, amelyet Leonardo DiCaprio és Tom Hanks pazar közös játéka tesz felejthetetlenné.