Az Így neveld a sárkányodat 2 nem más, mint egy sárkánykövön pirított felnövés-történet

Az Így neveld a sárkányodat első része számomra az utóbbi évek egyik legjobb meséje volt. Legalábbis eddig a percig, mert a folytatásnak sikerült túlszárnyalnia történetben, érzelmekben és látványban is az első részt.

Mielőtt belevágnék a második rész elemzésébe, előtte pár mondatban szeretném felidézni az első részben történteket. No tehát a helyzet a követő: Hibbant-szigeten ádáz harcok dúlnak a sárkányok és a vikingek között. Igaz, hogy az egész háborúsdi egy nagy félreértésen alapult, de Hablatyon kívül senki nem vette a fáradtságot azért, hogy megtudja: vajon a sárkányok miért borítják lángba újra és újra a viking várost. Szerencsére a főhősünk, ahelyett, hogy megölte volna a szerencsésen elfogott sárkányát, inkább előrelátó módon tanulmányozni kezdte. Feljegyzéseket készítetett, azért, hogy még behatóbban megismerhesse a sárkányok természetét. A nagy tanulmányozások alatt szépen lassan elválaszthatatlanok lettek. Kettejük barátsága elég erős volt ahhoz is, hogy megváltoztassa a dolgokat a sárkányok és az emberek között. Miután közös erővel legyőzték az ellenfelüket – egy brutálisan nagy Alfa-sárkányt – nemcsak, hogy béke lett, hanem Hibbant-sziget egyenesen az első számú sárkány fellegvárrá nőtte ki magát.

A folytatás nem azonnal veszi fel a vonalat, hanem egy ötéves időugrás után. Ami kifejezetten jó döntésnek bizonyult a készítők részéről.

Ennek értelmében Hablaty, Astrid és az összes szeretetre méltó viking fiatal már bőven a kamasz, tinédzser korukat tapossák. Előbbi ráadásul az első részben látott világmegmentő tette után Hibbant-sziget hősén és leendő vezetőjének van kikiáltva.

Szerencsére a főszereplőnknek ennek ellenére is megmaradt az a tulajdonsága, ami már az első részben is kulcsfontosságú szereppel bírt a történetben: a kíváncsisága. Most is újabb és újabb dolgokat akart felfedezni. Szélesíteni akarta az általuk eddig felfedezett világot. Egészen addig akart előre törni, amíg el nem éri a világvégét. Azt is mondhatnám, hogy Hablaty nem más, mint egy fiatal felfedező. Egyfajta Kolumbusz, csak hajó helyett sárkányon lovagolva deríti fel az ismeretlen kontinenseket.

A komolyabb történet erősebb és félelmetesebb ellenfelet hívott életre, aki bosszúszomjasabb, mint bárki más, akivel eddig Hablaty-nak dolga volt. Drákó Vérdung egy olyan viking, aki ugyan iszonyúan gyűlöli a sárkányokat, de okosan ki is ismerte őket. Meg tanult bánni velük. Az uralma alá tudta vonni őket. Egy igazi sárkány mesterré vált, aki még egy Alfának is képes volt parancsolni. Nem ész nélkül akarta kiirtani az összes szárnyast, hanem nagyon ravaszul egymás ellen akarta fordítani őket. Tehát ezúttal szerencsére klasszisokkal fajsúlyosabb ellenfelet kapott az elválaszthatatlan Hablaty - Fogatlan páros.

Az Így neveld a sárkányodat második része komolyabb, érettebb és komplexebb alkotás lett

Azáltal, hogy a szereplők is fiatal felnőttek - amit vizuálisan is remekül oldottak meg, főleg Hablaty arcán látszik a minimális öregedés - lettek, egy sor olyan problémával találták szembe magukat, amikkel minden fiatal megküzd ebben a korban. Ilyen például a felelősségvállalás, a továbbtanulás, vagy az, hogy minden döntésnek következménye van.

Persze, ebben a világban nem konkrétan egyetemek és különböző szakirányú képzések között kell választaniuk Astridéknak. És leginkább csak Hablatyot érinti, akinek el kell dönteni, hogy milyen mederbe fogja terelni az életét. Vállalja a felelősségteljes feladatot és Hibbant-sziget vezetője lesz, vagy Fogatlan hátán újabb és újabb szeleket lovagol meg.

Egy ízig-vérig kerek fejlődéstörténet bontakozott ki szépen a szemünk előtt. Világosan látható, azaz út, amit Hablaty a 102 perces játékidő alatt végig járt. Ebben az esetben pedig különösen igaz az a közhely, hogy számára nem a végcél volt igazán fontos, hanem az oda vezető út.

Ez az ösvény pedig rengeteg humorral, drámával és izgalommal van kikövezve. Olyan volt az egész, mintha végig egy érzelmi hullámvasúton ültem volna: egyszerre nevettem, sírtam és izgultam.

A drámát ezúttal egy igazi családi egymásra találás szolgáltatta. Hablaty végre megtudta, hogy ki az édesanyja, miért hagyta el és honnan ered a különleges érzéke, amivel meg tudja szelídíteni a sárkányokat. Egy csomó, eddig megválaszolatlan kérdésre adtak választ, sőt egy rövid időre még egy családi idillt is kaptunk. Igaz, ezt csak azért, hogy a finálé még erősebben üssön.

Páratlan és a végletekig kidolgozott részletesség jellemzi a látványvilágát

Nem csak a történet komolyodott, hanem a képi világ is. Például Hablaty és Fogatlan film eleji repülése elképesztően gyönyörű lett, amihez végre a 3D is hozzátett egy kis extra mélységet. Az embernek végig meg volt az érzése, mintha ő is átrepülne a felhők és hegyek felett. Az egészből csak úgy áradt a korlátlan szabadság érzése.

Mindent kidolgoztak és látszott is az egész filmen, hogy a készítők milyen nagy szeretettel alkották meg ezt a mesét.

A sárkányok még mindig eszméletlenül aranyosak. Nem úgy viselkednek, mint ahogyan azt a valóságban tennék - lásd Smaug-ot a Hobbit 2-ben -, hanem úgy, mintha igazi kis házi kedvencek lennének. Minden grimaszuk, minden szemjátékuk mosolygásra vagy kitörő nevetésre készíteti a nézőt.

Összességében elmondható, hogy az Így neveld a sárkányodat 2 elérte azt, amire minden folytatásnak törekednie kellene: túlnőtt önmagán. Komolyabb és érettebb lett, miközben megmaradt ugyanannak a csupa szív, bájos és szeretni való gyerekmesének, amiért már az első részt is imádtam.