Rendszerváltás a Csempész-öbölben

Ez az epizód rámutat arra, hogy miért is működik igazán Daenerys-Tyrion páros. Még akkor is, ha földrajzilag jelenleg távol vannak egymástól. Amíg előbbi elképesztő módon képes fanatizálni és az eszméjét incepció formájában tovább adni, addig utóbbi ereje a kormányzásban, a döntéshozásban, a stratégiai előny kialakításában rejlik. Okosan rájött arra, hogy a szabadság és a szabad akarat gyakorlása önmagában nem elég.

Az emberek, a képernyők előtt ülök is, mindig is szerettek valamilyen "izmus"-hoz csatlakozni. Legyen az liberalizmus, kommunizmus vagy szocializmus. Az elveink és a gondolkodásunk alapján sorolnak be különböző halmazokba. Vannak persze közös metszetek, hiszen általában minden ember több fajta életszemlélettel és világfilozófiával tud és akar azonosulni, ezért csak nagyon elszigetelt esetben vannak „aranyvérű” rendszerkövetők.

Westeros-on is hasonló a helyzet. Bár Daenerys felszabadítása és a korlátlan szabadság illúziója egy nagyon szép utópisztikus világelképzelés. Hiába szép az eszme és törekvés, sajnos a valóságban nem működik. Tyrion ezt felismerte, ezért a totális lelki és testi kizsákmányolás helyett a rendszerrabszolgaság koncepciójával állt elő. Adnod kell, hogy kaphass, márpedig most az átmeneti békénél nincs fontosabb a Birodalomnak. Rajta kívül ezt maximum a Pók ismerte fel, mert rövidtávon úgy tűnik, mintha ismét bilincset fonna a sanyarú sorsú lakók csuklójára, pedig csak megszilárdította a pozíciójukat a Csempész-öblön belül. Élményszámba ment az a szűk húszpercnyi politizálás és érvrendszer, amit az okos kis törpe előadott.

Starkok felemelkednek!

Legalábbis újra összekovácsolódni látszik Észak igazi őrzőjének családja, ugyanis Sansa a hosszúra, fájdalmas viszontagságai után végre megérkezett a Falhoz féltestvéréhez, Jon-hoz. Szinte emberemlékezet óta nem volt ennyire bensőséges, meghitt és szeretettel teli jelent, amit a két megfáradt, sokat látott rokon összefonódása váltott ki.

Miután Ramsay Bolton kendőzetlenül hadat üzent az Éjjeli Őrség egykori parancsnokának és a Falon túlról érkező vadaknak, Jon és Sansa nem tehet mást, minthogy visszaszerzik a jogos örökségüket. Főleg most, hogy Rickon is az őrült Lord kezében van. Nagyon bízom benne, hogy Deres hosszú idő után újra Stark kézbe kerül, mert fáj nézni, hogy mi lett az egykor sikeres és erőtől duzzadó családdal. Még akkor is, ha Eddard Stark, Észak történelemének egyik szimbolikus alakja nem teljesen az, mint, akinek eddig hittük. A múlt heti epizódban mocskolódott be először a neve, és félek, hogy Brandon utazásain keresztül további sötét, elkendőzött titkok buknak kerülnek felszínre a bukott idolról.

Targaryeneké a Keskenytengeren túli világ!

Daenerys Targaryen továbbra is az írók kedvence, és erre a státuszra alaposan rá is szolgált. Egész egyszerűen egy bravúr karakter, akinek a problémamegoldó képessége mellett az elszántsága, az ambíciója és a hitte is csodálatraméltó. Mondhatjuk, hogy könnyű három sárkánnyal és több ezerfős hadsereggel a háta mögött magabiztosnak lenni, ám, aki egy dothrakiaktól bűzlő városban, minimális segítség mellett nem csak, hogy feltalálja magát, de még győzni is tud, az előtt le a kalappal. Minden esélye megvan a végső győzelemre.

Felébredt az alvó Oroszlán

Királyvár sem mentes az izgalmaktól, köszönhetően, hogy a vallási fanatizmustól itatott verebek jóformán az egész várost az uralmuk alá hajtották. Vér és áldozatok nélkül, a háttérben, láthatatlanul állították maguk mellé az embereket. A Királynő, Margaery továbbra is fogságban, Ser Loras idegei az utolsókat rúgja. A nyilvánvaló polgárháború a küszöbön áll, ám azért jó volt belelesni Főveréb tettei mögé. Nem annyira Ördögtől való, amiről beszél, sőt! A modern, kapitalista ember céljaitól és tetteitől menekült a vallásba. Megelégelte a pénzhajhász, kirakat, tartalom nélküli életet. Szó se róla, szélsőséges módon váltott, és a tettei javarészt elitélendőek, de azért lehet vele azonosulni. Szívesen élnék jómagam is anyagi javak és márkaorientáltság nélküli világban.  A pénz nem csak Westeros-t, hanem a képernyők előtti világot is megmérgezte.

Ismételten egy remek rész volt, s bár nem sikerült megugrania a második epizód elképesztően magas színvonalát, mégis emlékezetes pillanatokat okozott. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a történet is hömpölygő folyamként haladt előre. Ez a jó út, bízom benne, hogy sikerül a jövőben ezen a pulzáló, izgalmaktól lüktető ösvényen maradni

MoziStar: 8,5/10

Trónok Harca S06E01 Kritika itt olvasható

Trónok Harca S06E02 Kritika itt olvasható

Trónok Harca S06E03 Kritika itt olvasható