Kétes megítélésű Kapitány

A két franchise rivalizálása az ősrobbanásig, az emberiség hajnaláig vezethető vissza. Mindkét űrkrónika hatalmas, masszív és a végletekig elfogult rajongói csoportosulással bír, akik büszkeségtől dudorodó mellkassal éltetik Anakin Skywalkert vagy James Tiberius Kirk-öt. Még a legelfogultabb Star Wars-rajongónak is el kell ismernie: a Star Trek (is) a sci-fi zsáner egyik ikonikus darabja.

Amíg a Star Wars heroikus űroperaként hódította meg a gyöngyvászont, addig az Enterprise bátor legénysége a kisképernyőn aratott elsöprő sikert. Hasonlóan a kultikus X-Aktákhoz, a sorozat végeztével a Star Trek is több mozi-és tv-filmes feldolgozást/folytatást is megélt.  Ha az animációs produkciót is beleszámítjuk, összesen hétszázhuszonhárom epizódon keresztül mesélték el a Kirk kapitányék történetét, amit további tizenkét egész estés játékfilm követett.

A Star Trek is legalább akkora, hanem nem nagyobb univerzummal bír, mint a Star Wars. Fajok, világok, politikai rendszerek – egy élő, lélegző franchise-t hoztak létre, amelynek a hatása túl mutatott a puszta szórakozáson. Hogy csak néhány példát említsek: 1976-ban, a sorozat tízedik évfordulóján a NASA az űrsikló prototípusának az Enterprise fantázianevet adta. Hazánk természetesen később kezdte el vetíteni, ám, amíg ennek financiális, műsorstruktúrabeli oka van, addig anno politikai indokok miatt került tiltólistára: a szocialista országokban azért nem került vetítésre, mert a történet erőteljesen reflektált a hidegháborús viszonyokra. Ezen a ponton érkezünk el J. J. Abrams-hez, aki az utolsó két mozifilmjével hozzájárult a sorozat dollármilliókat érő örökségéhez. Mindenképpen optimizmusra adhat okot - a több tucat előzetesek/TV-spotok láttán -, hogy J. J. Abrams mindig is nagyon tisztelettudóan, alázatosan és önkritikusan nyúlt hozzá a míves történelemmel bíró franchise-zokhoz. A fiatal legénységet elindító 2009-es, alcím nélküli blockbuster-t annak ellenére élveztem, hogy eredetileg sosem kedveltem a sci-fi mitológiáját. J. J. Abrams-nek összességében sikerült olyan látványos, jól felépített akcióorgiát varázsolnia, aminek köszönhetően az Enterprise közelebb került a szívemhez. A napokban azon gondolkodtam, hogy megnézek egy-két régebbi Trek-mozit. Minden ajánlásnak örülnék.

Az új, eddig „szűz” rajongók toborzása áldozatokkal, kompromisszumkötésekkel és kegyetlen lemondással járt, ugyanis érezhetően
az új generációs Star Trek-mozi elsősben nem a törzsrajongóknak, hanem nekünk szólt. Amerikai filmről beszélünk, így az okokat gazdasági szemszögből kell megvizsgálni: a Paramount merő jó szándékból sosem pazarolna el 150 millió dollárt azért, hogy a törzsrajongók nosztalgiázzanak egy jót. Emiatt rengeteg támadás érte J. J. Abrams-et, amin az sem segített túl sokat, hogy eltérően a sorozatoktól, teljesen új idővonalban és történet/karakter expozícióban gondolkodott. A legnagyobb problémájuk az volt, hogy a filmekből kiveszett a sorozat eszenciája. Aki látott legalább egy epizódot a kultikus szériából - egy-egy ismétlést a mai napig el lehet foglalni a TV-ben -, az tudhatja, hogy a széria rengeteg morális, társadalmi és erkölcsi kérdést feszegetett, amit J. J. Abrams akciószcénákból felfűzött szinopszisa csak nyomokban tartalmazott. Például a Sötétségben – Star Trekben erre mindössze szűk negyedórát „pazarolt”. Nem véletlenül emlegetettem fel pont a folytatást. Abrams a Sötétségben – Star Trek-ért kapta a legtöbb kritikát, mondván: a végeredmény nem lett több lebutított akcióorgiánál. Egyedül Benedict Cumberbatch Khan-ját értékelték. A népszerű színész szerepe egészen a bemutatóig a rajongóknak és a szakmának is egyaránt nagy talány volt. Egyetlen karakterleírást nem hoztak nyilvánosságra vele kapcsolatban, és az előzetes esetében is nagyon ügyeltek arra, hogy egyetlen olyan jelenet se kerüljön be, ami fényt deríthetne a rejtélyre. Ha átlagot vonunk – remek első rész, középszerű folytatás -, akkor a direktor egész jól munkát végzett a Star Trek esetében.

Öncélú Star Wars - Star Trek „crossover”

Vélhetőleg a Mission: Impossible III. direktora azzal sem javított túl sokat a megítélésén, hogy pofátlan módon elrejtett egy Star Wars-os utalást a történetbe. Talán pont emiatt a bátor, ám mégis botor tette miatt hívta fel magára a Disney figyelmét? Bárhogy is legyen, egy biztos: ez, hiába vicces, tiszteletlenség. Star Wars-rajongóként sem értettem, miért kell összemosni két olyan világot, ami semmilyen aspektusból sem egyezik meg. Az ominózus jelenetben a törmelékek között R2-D2 próbál meg elmenekülni. Ha ki akarja egyenlíteni a számlát, akkor az a minimum, hogy az Enterprise-legénységéből is kapunk egy kis ízelítőt Az ébredő Erőben.

Szenvedélyesen imádja a Lens flare-t

Nagyon sokan bírálták a direktort, hogy bár látványosan és összeszedetten dolgozik, de olyan szinten túlzásba viszi a Lens flare-alkalmazását, hogy már-már felvetődött a gyanú, hogy szponzorációs pénzt kap érte. Akár ivós játékot is lehetne köré írni: ha minden elmosódó fénycsík után innánk egy felest, akkor még az end credits előtt garantáltan hullarészegek lennénk. Egy dinamikusan, impulzívan vágott videóban - szemmel szinte lehetetlen követni – megszámolták, hogy pontosan hányszor is használta Lens flare-technikát. A végeredmény egészen megdöbbentő: a két filmben összesen 1547 alkalommal (Star Trek: 721; Sötétségben – Star Trek: 826) használta ezt a hatásvadász eszközt:

Mindenki hibázhat, még akkor is, ha a legjobb szándék vezérli. Az igazán fontos kérdés mindig az, hogy tudunk-e tanulni belőle. Hajlandóak vagyunk elfogadni a pusztán építőjellegű kritikákat vagy sem. J. J. Abrams önkritikusan belátta, hogy hibázott, amit egy interjúban szóvá is tett:

„Tudom, hogy ez túl sok, és ezért elnézést kérek.”

- nyilatkozta a Star Trek és a Star Wars VI. rendezője. A bocsánatkérésen túl egy humoros anekdotát is megosztott a közönséggel: „Amikor megmutattam a feleségemnek a Sötétségben – Star Trek első vágott verzióját, hozzám fordult, és azt mondta: Nem látom, hogy mi történik. Nem tudom, hogy mi ez." Talán érdemes lett volna megfogadnia felesége tanácsát, hiszen a nőknek mindig igazuk van. Most is, ha hihetünk a rendezőnek, akkor Az ébredő Erőben kevesebbszer fogja használni a Lens flare-t, amiért kimondottan hálás lennék. Kétszer nem tanácsos ugyanabba a folyóba lépni, remélem, J. J. Abrams sem fog.

Összemosott karakter-expozíciók

A Star Trek-ből kiindulva arra mindenképp fel kell készülünk, hogy zömmel olyan jellemeket fogunk látni a vásznon, akiket különböző legendás vagy kevésbé legendás karakterekből gyúrtak össze. Kirk kapitány jelleme például Tom Cruise Maverick-jéből és Harrison Ford Han Solo-jából állt össze, míg a Sötétségben – Star Trek villain-jében, Khan-ban egyszerre volt jelen a Heath Ledger-féle Joker, az Anthony Hopkins által megformált Hannibál és nem utolsó sorban Jack Nicholson legendás, Jack Torrance (Ragyogás). Ebből kiindulva senki se legyen túlzottan csalódott, ha Kylo Ren sem lesz „szűz” karakter.