Elizabeth Rosemond Taylor 1932. február 27-én született Londonban amerikai szülők gyermekeként, így kettős állampolgár volt, egy részről angol, más részről pedig amerikai. Családja a második világháború kitörésekor döntött úgy, hogy hazaköltöznek, Los Angeles-ben telepedtek le. Anyja is színésznő volt, így lányából sztárt akart faragni, az első felkérést 9 éves korában kapta a Universaltól. A szerződésüket azonban hamarosan felbontották, de anyja addig házalt vele, míg az MGM nem kínált neki munkát. Ekkor érte el első sikerét az 1943-as Lessie hazatér című film egyik főszerepével. Már ekkor felfigyelt a bájos kislányra a közönség, de az egy évvel későbbi A nagy derbi után kapott hosszú távú szerződést a stúdiótól.

A kis Liz-ből gyereksztár lett, de közben elvégezte az iskolát is, 1950-ben diplomázott. Bár karrierje már ekkor is felfelé ívelt és széles körben ismerték őt, az ötvenes években lett igazi szupersztár. Az Örömapa például annyira sikeres lett, hogy egyből elkészítették a folytatását is. Ennek köszönhetően végre komolyabb szerepet kaphatott az Egy hely a nap alatt című filmben, így megmutathatta, hogy drámai szerepkörben is legalább ennyire jó. Mindeközben magánélete állandó témát adott a pletykalapoknak. Első szerelme Glenn Davis volt, akit behívtak katonának, ezidőtájt ismerkedett meg a milliomoscsemete Bill Pawley-val. Az ügy komolyra fordult és már a házasságot tervezték, ami csak azért nem történt meg, mert a fiú családja ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Liz hagyja ott a színészkedést.

Első férjével 1950-ben házasodott össze, ő Nicky Hilton, a Hilton szállodalánc örököse voltl, a tőle kapott drága jeggyűrű volt az egyik első darabja legendás ékszergyűjteményének. Azonban amikor Liz elvetélt és férje magára hagyta, a kapcsolat összeomlott és el is váltak. A következő férjével az Ivanhoe forgatásán ismerkedett meg és egy évvel válása után ismét menyasszony lett. Michael Wilding-gel öt évig volt együtt és két gyermekük született, mielőtt kihunyt volna szerelmük. Közben színészi pályája egyre inkább felfelé ívelt, 1956-ban megkapta Az óriás című eposzi dráma női főszerepét. A 10 Oscar-díjra jelölt filmben James Dean volt partnere, akivel barátságot kötött, ezért a színész tragikus halála nagyon megrázta. 

Az Óriásnak köszönhetően sorra halmozták el komoly szerepekkel, Hollywood legkeresettebb színésznője lett. Egy évvel Dean halála után másik barátja, Montgomery Clift is súlyos autóbalesetet szenvedett. Mivel pont Taylor-ék házától tartott hazafelé, így a színésznő sietett segítségére és megmentette az életét. Mindeközben az Esőerdő megyéért megkapta első Oscar-jelölését. Ezt követően a Macska a forró bádogtetőn filmadaptációjával hívta fel magára a figyelmet, mely hatalmas port kavart akkoriban, különösen azért, mert Taylor szexis, lenge öltözetben volt benne látható, ami akkoriban nem volt jellemző a filmekre. Ezért a filmjéért ismét Oscar-díjra jelölték. Mindeközben otthagyta férjét és Mexikóban összeházasodott a kalandos életű producerrel, Mike Todd-dal, aki először vetette fel neki, hogy rövidítse a nevét Liz Taylor-ra. A párnak egy gyermeke is született, a boldogságnak azonban egy tragikus baleset vetett véget, a férfi repülője lezuhant és szörnyet halt. 

A gyászoló özvegyet Eddie Fisher, a férj legjobb barátja vigasztalta, de közben szép lassan szerelemmé mélyedt a kapcsolatuk. A sajtó részéről ekkor rengeteg bírálat érte a színésznőt, amiért szétszakít egy házasságot, erkölcstelennek és léhának bélyegezték. Végül ők is összeházasodtak, de a férfi nem tudta biztosítani a luxus iránti igényét, ezért a Kleopátra forgatásán összejött Richard Burton-nel. Eleinte nem akart engedni a csábításnak, de végül komoly áldozatok árán mégis egybekeltek és tíz évig éltek együtt. Ez volt Taylor leghosszabb házassága, egyszer még Budapestre is ellátogattak, itt ünnepelte negyvenedik születésnapját. 

Mindeközben a Modern kaméliás hölgy című filmjéért megkapta első Oscar-díját, pedig először nem akarta elfogadni a szerepet. A Kleopátra című film mutatta, mekkora sztár lett, ekkor már egy millió dollárt kapott munkájáért. A film elkészítése nem volt zökkenőmentes, a forgatás kezdete előtt tüdőgyulladást kapott és rengeteg pénzbe kerül miatta feltartani a munkálatokat. Először le akarták fújni az egészet, de végül egy rendezőcserével megúszták. Aztán állapota súlyosabbra fordult, majdnem meghalt. Végül a film mégis elkészült, a botrány pedig, amit Burton és Taylor szerelme okozott, jót tett a jegyeladásoknak. A kritikusok azonban hamar kerezstbe tettek, ízeire szedték a filmet és csak jóval később, az otthoni forgalmazás során térült meg a készítési költsége.

A pár innentől kezdve közösen kezdett el dolgozni, bár első filmjeik megbuktak, ők rengeteg pénzt kerestek vele. Végül az 1966-os Nem félünk a farkastól című dráma meghozta számukra a kritikai elismerést. Taylor-nak hízókúrába kellett kezdenie a film kedvéért, hogy hitelesen játszhassa a nála húsz évvel idősebb karaktert, de fáradozása meghozta gyümölécsét, ugyanis megkapta érte második Oscar-díját, ám ismeretlen okokból nem volt jelen a gálán. A következő filmjük is hatalmas siker lett, Zeffirelli újabb Shakespeare-adaptációjának főszerepét vállalták el, A makrancos hölgyét. Ezt köbetően is sorra készítették közös filmjeiket, de ennek a kettőnek sem a sikerét sem a minőségét nem sikerült túlszárnyalniuk.

1967-ben barátja, Clift Montgomery szenvedélybeteg lett, ezért nem maradt semmi pénze, viszont szerepeket sem kapott. Segítenk akart neki, ezért azzal a feltétellel vállalta el a Tükörkép egy aranyos szempárban című film főszerepét, hogy ezzel számára is biztosít benne egyet, a színész azonban még a forgatás kezdete előtt meghalt és Marlon Brando kapta a neki szánt karaktert. Közben karrerje egyre inkább hanyatlani látszott, bár folyamatosan kapta a főszerepeket, de egyikkel sem ért el komolyabb sikereket. Közben elvált férjétől, majd egy évre rá újra összeházasodtak, de 1976-ban végleg elváltak útjaik. 

Még ugyanebben az évben, pár hónappal a válása után összeházasodott egy amerikai szenátorral, John Warner-rel, de egy idő után nem bírta elviselni a politikusfeleségként rá háruló feladatokat, így ennek a kapcsolatnak is válás lett a vége. Közben már alig kapott filmszerepeket, egyetlen jelentősebb filmje a nyolcvanas években A kristálytükör meghasad volt, míg Az ifjú Toscanini című alkotását szabályosan kinevették a velencei filmfesztiválon. Utolsó munkái A Filntstones család és az Öreg díva, nem vén díva volt, de egyik sem lett sikeres. Közben összeházasodott utolsó férjével, akivel egy alkoholelvonón ismerkedett össze, melyet pénzzel támogatott. A kapcsolatuk azonban nem bírta ki a nagy korkülönbséget, így 1996-ban tőle is elvált. Ezután sokat pletykáltak arról, hogy kilencedjére is férjhez megy, de erre nem került sor, azonban kapott ajánlatokat, a legfurcsább Michael Jackson-tól érkezett. 

Hatalmas vagyont halmozott fel és hódolói jóvoltából nevezetes ékszer és műkincs gyűjteményt tudhatott magának. Sosem volt hálátlan a sorshoz, különböző alapítványokat támogatott, de az AIDS kutatásába ölte bele a legtöbb pénzt. 1999-ben lovaggá ütötték, míg az Amerikai Filmintézet minden idők hetedik legrangosabb színésznőjeként tartja számon. 2011. elején szívelégtelenség miatt kórházba szállították, majd március 23-án, 79 évesen elhunyt. 

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!