Az Esquire újságírója készített interjút Robert Downey Jr.-ral aki mesélt a feleségéről, az édesapjáról készült dokumentumfilmről és az Oscar-díj megnyerése utáni életéről, valamint arról, hogy Vasemberként visszatér-e.

A nyolcvanas és kilencvenes években Downey sok mindenen ment keresztül. Igazi hollywoodi életet élt, óriási drogproblémái voltak, és rengeteg filmet készített. Nem volt nagyszerű a gyerekkora, tizenkét éves volt, amikor szülei elváltak és apja Los Angelesbe költözött Downey húgával, míg ő New Yorkban maradt az anyjával. Downey mindent az életében - nagy dolgokat, eltűnt macskákat, Oscar-díjat - egyforma mércével mérve, lenyűgöző puzzle-darabkák halmazaként tekint, amelyek úgy illeszkednek egymáshoz, hogy egyikünk sem érti meg őket, de mégis mámorító számára, hogy megpróbálja megfejteni őket.

Arra a kérdésre, hogy a drogok, a család, a gyerekek és minden - hogyan jelenik meg a képernyőn látott alakításokban Downey így reagált: 

„Az a tipikus filmjelenet jut eszembe, ahol a nyomozó kiteríti ezeket a dolgokat, és próbál értelmet találni bennük” – mondta. „Az ember saját élete, azt hiszem, bárki számára egy kicsit rejtély - nem megoldani kell, de legalább megpróbálni megérteni.”

Robert Downey Sr. – Egy öntörvényű filmkészítő című dokumentumfilmben az egyik jelenetben Downey az apjával beszélget kokain- és marihuánafüggőségükről: „Tudod, azt hiszem, vétek lenne nem beszélni arról, hogy milyen hatással volt rám.”

Nevetnek. És végül nem beszélnek erről, de az Esquire interjújából kiderül, hogy történt-e valaha ilyen beszélgetés.

„Először is, tudván, hogy rosszul volt, és nem sokáig élt ezen a Földön, nincs is annál furább, mint amikor egy alkoholista felnőtt gyermeke azt követeli, hogy a megtorlás pillanatát kurvára rögzítsék és dokumentálják. És akkor hirtelen ez a film már nem szól semmiről, aminek köze van a valósághoz. Hanem valamiféle tudatalatti bosszúról. A másik dolog pedig az, hogy ő és én, meg a pszichológus és a családterápiás hetek és más emberek között, akik jelen voltak az életünkben a sok év alatt, mióta mindketten tiszták vagyunk, egyszerűen rájössz, hogy már nem a krízisünkben, vagy a kivetítésünkben vagyunk. Inkább a győztes oldalon állunk, és próbálunk segítséget nyújtani másoknak. De igen, féltucatnyi alkalom jut eszembe, amikor elfajult a helyzet.”

Apja halálára így emékszik vissza: „Azt hiszem, amikor elhagyta ezt a Földet, a lelke könnyű volt, mint egy tollpihe. Mi lehetne ennél jobb? Kibaszottul előkelő volt a távozása, annyit mondhatok.”

Számos cikkben írnak arról, hogy Susan Downey megmentette a férjét, az ördögi függőségtől. Robert Downey Jr. és felesége, a producer Susan tizennyolc éve házasok, és két közös gyermekük van, Exton és Avri. A járvány idején rendszeresen sétáltak a házuk alatti tengerparton, amit ő sétáló párterápiának nevez: „Próbáltuk kitalálni, hogy hol tartunk, mi idegesít minket, mitől félünk, mit akarunk, mi hozna közelebb egymáshoz, hogyan mérjük magunkat az általunk példamutatónak definiált kapcsolatokhoz. Hogyan akarjuk alakítani az életünket?”

„Mindenki szereti leegyszerűsíteni a dolgokat, hogy jöttem, és megváltoztattam az életét, és bla-bla-bla-bla" – kezdte Susan. „De elmondhatom, hogy nélküle nem lennék az, aki vagyok. Az ő pályáját könnyebb felvázolni, mert neki a nyilvánosság előtt kellett megélnie a hullámvölgyeit. Amikor találkoztunk, szerencsések voltunk, hogy olyan helyzetben volt, amikor nyitott volt arra, hogy másképp csináljon dolgokat, mint ahogyan eddig tette. De tudod mit? Én is az voltam.”

Susan már sikeres producer volt, amikor 2003-ban a Gothika forgatásán találkozott Downey-val. Ma a munkájuk és a magánéletük Susan szerint "teljesen összekeveredik", különösen egy olyan napon, amikor az Oppenheimer-jelölés izgalma összefut Downey Álomautók című filmjének népszerűsítésével, valamint A szimpatizáns promóciójával és utómunkálataival. Downey-nak tetszett a többszereplős ötlet és az Oppenheimer-ben Lewis Strauss megformálása bár rendkívül igényes, de ugyanakkor voltak korlátok.

A szimpatizáns-ban pedig négy figurát kelt életre, ami számára igazán felszabadító, mert változatos és köztudott, hogy Robert imád improvizálni. „Elkezdtem azon tűnődni, hogy vajon Robertnek tíz író van-e a házában, akiket felbérel, hogy különböző szövegeket találjanak ki, amiket aztán megjegyez, és úgy tesz, mintha improvizáció lenne” – mondta Park Chan-wook a legendás koreai filmrendező, aki leginkább az Oldboy című filmjéről ismert, és aki A szimpatizáns első három epizódját rendezte. 

A Vasember forgatásán Gwyneth Paltrow már nem is törődött azzal, hogy egyáltalán megtanulja a szövegét. „Volt ez a folyamat, amikor [a rendező] Jon Favreau, Robert és én reggel bementünk Jon lakókocsijába, Robert pedig azt mondta, hogy 'Kurvára nem mondom el ezeket a sorokat', és kidobta őket. Aztán élőben improvizáltunk vagy a lakókocsiban, vagy a forgatáson. Szerintem ahhoz, hogy Robert számára valami hitelesnek tűnjön, valódinak kell lennie, és ő úgy teszi igazivá, ha úgy érzi, mintha most találták volna ki. Nagyon sok híres szöveget tíz perccel azelőtt írtak meg, hogy kimondtuk volna őket.”

Az interjú kitért arra is, hogy a színész visszatérne-e valaha is Vasemberként mint Oscar-díjas? „Boldogan. Túlságosan is szerves része a DNS-emnek. Az a szerep engem választott. És nézd, mindig azt mondom, soha, de soha ne fogadj Kevin Feige ellen. Ez egy vesztes fogadás. Ő a bank. Mindig ő fog nyerni.”

Robert Downey Jr. több mint 10 éven át volt meghatározó tagja a Marvel Univerzumának, 10 filmben láthattuk Vasemberként. Vele kezdődött minden, az egész MCU az ő főszereplésével készült A Vasember-rel indult, és az egyik kulcsfontosságú jelenet is hozzá köthető a Bosszúállók: Végjáték-ban. Bár az ő történetszála emlékezetesen, de lezárult, mégis jó lenne újra látni őt Tony Stark bőrében, Vasember páncélzatában. Robert Downey Jr. éltében nagy horderejű ez a szerep és örömmel tölt el, hogy ennyire nyitott a dologra.