Donald Sutherland a végsőkig elment Snow elnök szerepéért

A héten a születésnapját ünneplő legenda annyira beleszeretett a negatív jellemrajzú karakterbe, hogy még arra is hajlandó volt, hogy érzelmes hangulatú levelet írjon az első rész rendezőjének, Gary Ross-nak. Az üzenetében részletesen kifejtette, hogy miért is lenne ő az ideális választás Snow elnök szerepére. Az első rész után leköszönő direktor elmondta, hogy ésszerű, összeszedett és nagyon hatásos érvelés „bukott ki” Donald Sutherland-ból, ami egy kicsit át is formálta a készülő filmet. Nyilvánvaló, hogy egy levél nem elég ahhoz, hogy valaki szerepet kapjon egy nagy költségvetésű filmben, még akkor sem, ha egy színészlegendáról beszélünk. De arra mindenképp jó volt, hogy felkerüljön a castingosok radarjára, akik végül tényleg Donald Sutherland-et választották a szerepre, ami utólag nagyon jó döntésnek bizonyult.

Rendező-csere után színvonalas folytatás

A direktorváltás az esetek többségében nem szokott jól elsülni. Kiváltképp akkor, ha olyan valaki munkáját kell átvenni, aki egyszer már nagyot alkotott. Ilyen helyzetben találta magát Francis Lawrence, akinek azt a Gary Ross-t kellett leváltania, aki az első résszel maradéktalanul elnyerte a könyvsorozat rajongóinak a szeretetét.

Szerencsére a folytatás is hozta azt az igényes és minőségi szintet, amit az első részben láthattunk. De ami a legfontosabb: szinte betűről-betűre követte Suzanne Collins regényét. Talán ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatna egy könyvadaptáció.

De miről is szólt pontosan? A történet az Arénában lejátszott viadal után veszi fel a vonalat. Katniss újra a 12-es körzetben van, csakhogy már nem szegény emberként, hanem gazdag győztesként éli a mindennapjait a Győztesek falujában családjával, Peeta-val és Haymitch-csel. Egyetlen kötelességük maradt csak: a körút, amin hagyományosan a győztes, jelen esetünkben, a győztesek vesznek részt. Meglátogatják az összes körzetet, beszédet tartanak, kifejezik részvétüket az elhunytakért, majd hazajönnek. Csak, hogy semmi sem úgy alakult, ahogyan azt – főleg Snow elnök - várta, mert az emberek nem egy lányt láttak Katniss-ben, hanem egy fiatal forradalmárt, aki nem félt szembeszállni a zsarnoksággal, a Kapitóliummal és magával Snow elnökkel. A Fecsegőposzáta így a lázadás fő jelképévé vált. A zavargások pedig már-már mindennapossá váltak a körzetekben. Ezért is döntött úgy az elnök és a frissen kinevezett játékmester, Plutarch Heavensbee (Philip Seymour Hoffman), hogy rendhagyó játékokat tartanak: az Aratás napján a győztesek közül kerülnek ki az új viadal résztvevői. A tervük valójában csak azt az egyetlen célt szolgálta, hogy Katniss szörnyű halált haljon az Arénában és így az általa akaratlanul gerjesztett forradalom a havaimban pusztuljon el.

Ezzel elkezdődött a nagyobb és halálosabb játék az Arénában, ahol még fantáziadúsabb akadályok és csapdák vártak a versenyzőkre. A nagy kérdés az volt, hogy a vad környezetben Katniss továbbra is a körzetek által kiválasztott, piedesztálra emelt bajnoka tud-e maradni, vagy az életéért hajlandó lesz-e kíméletlenül vért ontani.

A zseniális második részt – a történet mellett – ismét a színészi játékok tették felejthetetlenné. Jennifer Lawrence továbbra is tökéletes Katniss Everdeen szerepébe, Woody Harrelson (Haymitch) pedig még mindig a film legerősebb humor forrása. Az élményt ezúttal Donald Sutherland fokozta a jelentével. Kiemelném az első közös jelenetüket Jennifer Lawrence-szel, amelyben olyan zseniálisan adagolták a suspense-t, hogy azt öröm volt nézni. A feszültség szinte fojtogató ködfelhőkét vette körül a moziteremben ülőket. Ha tetszett az első rész, akkor semmiképp se hagyjátok ki a folytatást.