Óriási dózisú szex a mozivásznon
- Dátum: 2014. január 14. 13:30
- Szerző: P. Kristóf
Az utóbbi időben a pornográfia egyre nagyobb előtérbe került a művészfilmes körökben, a tavalyi Arany Pálma nyertes Adéle élete és a szintén francia Fiatal és gyönyörű után a dán dogma koronázatlan királya, Lars von Trier is ki akarta venni részét a sikerből. Filmjébe "kurvának", legújabb kedvencét, Charlotte Gainsbourg-ot tette meg, akit súlyosan összevernek és magára hagynak az utcán, így talál rá a svédek legnagyobb sztárja, Stellan Skarsgård, vagy ha úgy tetszik, a Bosszúállók Selvig-je, aki ezúttal frappánsan Seligman-nak nevezi magát. Legalább könnyebb megjegyezni a nevét, ha másért nem is jó.
Megszánja, hazaviszi és ápolgatja, mint egy törött szárnyú kismadarat, közben meg Joe belekezd élettörténetébe. Ha valaki tipikus Trier-mozira számít, vagy akár egy életmű összegzésre, akkor vegyen egy nagy levegőt, számoljon el tízig és felejtse ezt el. A nimfomániás jelenleg mozikba kerülő változata ugyanis egy csapat marketinges által széles közönség számára eladható, sokkal inkább művészkedő, mint művészi film. Ami a hátránya egy téren, az más terepen pont az előnye viszont, hiszen remek, videóklippszerű megoldások tarkítják a történetet, melyek összefonják a mesélt történetet a mesélő adott helyzetével és a Seligman által hozzáfűzöttekkel.
A mű összesen nyolc fejezetből áll, melyből itt most az első ötöt láthatjuk. Kivétel nélkül teljesen különböző stílusúak, minden szempontból eltérőek, van fekete-fehér depresszió, és MTV-s videóklippek, szóval tényleg minden. A végeredmény valahogy mégis inkább az utóbbi felé hajaz, körülbelül olyan, mintha egy kétszer kétórás modern videóklippet néznénk. Persze azért van benne valódi dráma is bőven, de sokszor túlzottnak érződik, olyan mondavcsináltan erőltetettnek. Ráadásul értelmetlenül sokszor ugrunk vissza a sebzett arcú "hősnő" jelenéhez, a történet mesélésének pillanatához, ami egy idő után zavaró. Aztán meg egyáltalán nem térünk vissza, aztán megint, aztán az egésznek káosz a vége.
A szokatlanul nyílt szexualitásával reklámozott és jó részt előre el is adott film közel sem annyira provokatív, legalábbis az első része semmiképp sem tartogat olyasmit, amit ne láttunk volna már a vásznon. Sokszor kifejezetten marketingfogásnak tűnik, például az egymás után felvillanó férfi nemiszervek képsora is ilyen. Bár nem az, amire számítanánk, azért temetni sem kell A nimfomániást, csak tudni kell a helyén kezelni. Sokkal inkább modern, mint művészi, sokkal inkább szórakoztatni akar, mint megrázni. Erre a legjobb példa a film durva humora, ami eddig jóval kevesebb mértékben jelent meg az ilyen alkotásokban, de azért a párbeszédek és monológok teljesen rendben vannak.
A film azért nyomokban tartalmaz komoly művészi koncepciókat is, az Uma Thurman vezette fejezet például zseniális, kínos és tényleg nagyszerű. Természetesen nagyrészt az is a színésznőnek köszönhető, ahogy a film folyamán rengeteg mindent csupán a nagyszerű színészek mentenek meg. Christian Slater számára pedig egyenesen a visszatérést jelentheti, hiszen az utóbbi években nem igazán jutott normális szerepekhez. Charlotte Gainsbourg viszont sajnálatos módon nem elbűvölő, ahogy például az volt Adèle Exarchopoulos és Marine Vacth, ez sokszor kicsit torzítja a dolgokat. Azonban összességében egy nézhető, jó, de semmiképp sem új és felháborító filmmel állunk szemben, melynek vannak zseniális csúcspontjai és ha mélyvölgyei nem is, de átlagos jelenetei mindenképp. Természetesen mindez a második részben megfordulhat, a film végén a Rammstein zenéjére bemutatott rövid ízelitőben sokkal több szex és komolyabb problémák is körvonalazódni látszanak. Hát reméljük.
Színes, feliratos, dán-német-francia-belga dráma
Bemutató: 2014. 01. 16.
Rendezte: Lars von Trier
Írta: Lars von Trier
Szereplők: Charlotte Gainsbourg, Stellan Skarsgård, Shia LaBeouf, Jamie Bell, Christian Slater, Uma Thurman, Willem Dafoe, Udo Kier, Jean-Marc Barr
Fényképezte: Manuel Alberto Claro
Vágó: Molly Malene Stensgaard
Hossz: 115
Hang: Dolby Digital
Vetítési mód: DCI
Art besorolással nem rendelkező alkotás
Korhatár besorolás: Tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott
Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!