Denis Villeneuve sci-fi-je bátor, realista és lenyűgöző vállalkozás, amely leginkább a félelmeinkről és az előítéleteinkről szól. Nincsenek nagyméretű rombolások és világrengető pusztítások. A film fő motívuma, hogy az emberek és a földönkívüliek hogyan és egyáltalán képesek-e arra, hogy emberéleteket nem kímélő háborúzás helyett meg tudják-e érteni egymást. Technikai fejlettségükről az emberiség álmodni sem mer, így a félelemnek szépen meg lett ágyazva. Vajon a kommunikáció mire lesz képes? Elkerülhetjük a végzetes csapást?

A történet így szól: egy nap a Föld 12 pontjára titokzatos, óriási tárgyak szállnak le. Amerikában a hadsereg vezetésével különleges egységet hoznak létre és a kapcsolatfelvétellel egy tudóscsoportot bíznak meg, amelyet a nyelvész Louise Banks (Amy Adams) és Ian Donnelly (Jeremy Renner) matematikus vezet. A tudósoknak azonban nincs túl sok idejük rá, hogy kérdéseikre választ találjanak, hiszen a politikusok és a katonák – főleg a katonák – a háborúra készülnek. A kommunikáció létesítése érdekében bemennek az egyik űrhajóba, itt fokozatosan próbálja megérteni Louise Banks az idegen lények kommunikációját. Persze nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen a nő nem csak "fordít", de olyan szinten kommunikál velük, amit először nehéz megértenie. A betegségben elhunyt lányáról látomások és víziók gyötrik őt, egyre gyakrabban. Ebből ki is derül, hogy van egy fájdalmas drámai szála is a történetnek, és ez a kettősség mondhatni verseng egymással, de elbírja a film. Sőt! A történet és a lenyűgöző látvány nem megy egymás rovására. A sztori nem válik bonyolulttá, de marad megválaszolatlan kérdés a végére.

A produkció készítői intelligensen és újszerűen nyúltak a témához. Nagyon emberi oldalról közelíti meg az idegenekhez való viszonyunkat, amiben jelen van az élet és a halál is. Újdonság az idegen űrhajók ábrázolása is. Az eddig megszokott komor és sötét űrhajók helyett most a belül fényes "kapszulák" vagy "kagylók" kaptak helyet. Gyönyörű a fényképezés, pazar látványt nyújt. Talán a legérdekfeszítőbb jelenetek azok voltak, amikor beléphet a néző az idegen űrhajó belsejébe. A nyelv és a kommunikáció tudománya meghatározó szerepet tölt be a filmben és érdekes kérdéseket vet fel, mint pl.: Hogyan érthet minket egy idegen? Milyen eszköz segít ebben? (zene, rajz, matek...stb). Ugyan nehézkes tempóban, de végig feszes hangulatban zajlik a cselekmény. Fokozatosan, de inkább lassan derül ki, hogy mit akarnak az idegenek, amit most nem szeretnék elspoilerezni. Amit viszont el lehet mondani, hogy teljes mértékben realisztikusak a jelenetek, ami az emberiséget illeti. Ahogy megjelennek az idegenek, a gazdaság hanyatlik, zavargások törnek ki, megőrülnek az emberek és a világ végére készülnek. Mintha az ösztöneinkbe lenne vésve, hogy az idegentől való félelem egyenlő a halállal. A film jeleneteinek nagy részét inkább a tudományos alapokon nyugvó, az idegenekkel való kapcsolatteremtés teszi ki, amit a grandiózus látvány és a drámai szál kereteibe foglaltak.

Amy Adams egyik legjobb alakítását nyújtja a filmben. Ötször jelölték eddig Oscar díjra és őszinte leszek, nem nagyon csíptem a színésznőt, de ebben a filmben bizonyított és újra kell néznem a filmjeit, mert más szemmel nézek rá. Az ő karaktere a legsokoldalúbb. Érzékeny, kíváncsi, naiv, de rendületlenül hisz a kommunikáció erejében, ami sorsdöntő lehet. Szerepe szerint nyelvész professzor, aki nem csupán kommunikálni próbál az idegenekkel, de a világ megmentése a célja, emellett saját drámája is felszínre tör. Mélyen erző ember, akit lánya tragikus halála megváltoztatott és végre kapott valamit a sorstól (az idegenek érkezésével), amiért teljes mértékben feláldozza magát. Számára kihívás és önmegvalósítás egyben, hogy kapcsolatot alakítson ki a földönkívüliekkel. Ebben a melankolikus hangulatban Jeremy Renner karaktere az, aki humort és lelket önt a cselekménybe, különben könnyes szemekkel jönne ki minden néző a moziból.