New York-i zenés imagine film

Azok, akik a musicalek puszta említésétől is azonnal izzadni kezdenek, kerüljék el messzire a Szerelemre hangszerelve című romantikus dráma-vígjátékot. Ugyanis ebben a filmben rengeteget énekelnek. Az egész alkotást egy két órás videoklipnek is fel lehet fogni, amit New York-ról forgatták. Volt, egy a háttérben megbújó, de annál hangsúlyosabb üzenete a filmnek, amit kicsit propaganda szerűen próbáltak elültetni és „öntözni” az emberek fejében: a válság, a belső széthúzás és az egyre növekvő bizonytalanságok ellenére Amerika még mindig a lehetőségek hazája. Az álmok földje. A dédelgetett remények valóraváltója. Az, hogy ez igaz vagy sem, azt mindenki saját világnézetére bízom.

A zene gyógyír a sebzett szívre

Bizonyított tény, hogy a daloknak és önmagában a zenélésnek spirituális ereje van. Ha konkrétan nem is képes betegségeket „kiénekelni” az emberekből, mégis saját módján hozzá tud járulni a gyógyuláshoz. Bizonyára ti is tapasztaltátok már hasonlót. Például ha rossz kedvetek van és meghallgatjátok a kedvenc albumotokat, akkor a világot máris kicsit naposabbnak, kedvesebbnek látjátok.  A zene képes doppingolni is munkaközben vagy fontos megmérettetés előtt. Ezért is van az, hogy sok futballcsapatnál az öltözőben hangosan bömböltetik a zenét, ami endorfin mellett adrenalint is képes felszabadítani a játékosokban.

A történetünk katalizátoraként működő esemény bekövetkezte – hűtlenség – után Greta (Keira Knightley) is a zenébe menekül. Egy ilyen súlyos érzelmi pofont senki sem tud egykönnyen feldolgozni. Legalábbis azok nem, akik teljes szívükből szerelmesek a másikba. A főhősnőnkkel is pontosan ez történt, amikor az egyik pillanatról a másikra felkapott rock-pop sztárrá váló barátja és nagy szerelme, Dave (Adam Levine) megcsalta őt.

A két főszereplő sztár ide vagy oda, a zene az, amik igazán főszerepet kapott a filmben. Csak egy példát említenék: Dave a hűtlenségét is egy dalban ismerte be. Ilyen téren ötletes újításokat hozott John Carney filmje. Ebben az esetben például azt vártam, hogy a forgatókönyvírók egy alapklisé segítségével dalban kérik meg Keira Knightley kezét. Szerencsére nem ez történt.

Miután Greta-t utcára tette a szereleme, átmenetileg egy barátjánál húzza meg magát. Már megvette a repülőjegyét haza, amikor utolsó este elkíséri a szintén zenés ismerősét egy népszerű bárba, ahol mindenki felléphetett a színpadon, aki kedvet és bátorságot érzett magában. Rövid unszolás után Greta is elénekli a valóban szívből írt, ám annál nagyobb közhelyekkel dobálózó dalát. Ehhez a ponthoz szeretném hozzáfűzni azt, hogy Keira Knightley-nak nagyon jó hangja van.  Kellemesen csalódtam benne, végig nagyon jó ízléssel és átszellemültséggel énekelt. Le a kalappal előtte.

Ez a fellépés végül sorsdöntőnek bizonyult a fiatal énekeső életében, ugyanis merő „véletlenségből” egy egykoron sikeres, ám mára már kiégett zenei producer, Dan (Mark Ruffalo) is végig hallgatta az előadást. Azonnal bele is szeretett abba a kifinomult eleganciával és valódi tartalommal felvértezett női lélekbe, amit Keira Knightley képviselt. Innentől veszi kezdetét egy zenei utazás, aminek a célja nem más, mint egy valódi értékekkel és hangzással bíró album elkészítése és a szereplők „elfertőzött” lelki sebeinek begyógyítása.

Ha már szóba került az album, akkor most részletesebben is kifejtem az imagine filmes megjegyzésemet. Mivel a két főszereplőnek nincs pénze arra, hogy egy komplett, jól felszerelt stúdióban vegye fel a dalokat, kénytelenek abból dolgozni, amit New York adott nekik. Szűksikátorokban, parkokban, az Empire State Building tövében, egy háztetőn, tavon és metróaluljáróban rögzítik a nótákat. Csupa olyan helyszínen, ami kiemelt szerepet kapott New York turistakalauzában. Ettől olyan érzete lett az egésznek, mintha titkon turistacsalogató filmnek is szánták volna ezt a dramedy-t.

Érdekes dramaturgiai „kottázás” jellemzi

A dramedy-k többségében a folyamatos előrehaladás érvényesül. Nincsenek nagy kilengések, hosszabb felvezetések. Minden jelenet szögegyenesen halad előre egy kifüggesztett, láthatatlan damilon. Ellenben itt gondoltak egy merészet és az alapvető szabályokat felrúgva kaptunk két hosszabb „eredettörténetet”. Az egyik epizód Mark Ruffalo által játszott Dan életét mutatta be: elidegenedett a feleségétől, a lányával sincs kapcsolata, magányos, céltalan és szüntelenül vedel. Ezzel alapvetően ki is merítették az egyik legtöbbször használt filmes figura jellemrajzát. Ettől eltekintve Mark Ruffalo miatt működik a kiégett karakter. Abszolút hiteles benne.

A másik oldalon van Keira Knightley, aki az anyagi javak megszerzése helyett inkább érzelemkifejezésre és lelki terápiára használja a zenét. Barátját viszont odaadóan támogatja a sztárrá válás rögös útján. New Yorkba költöznek, ahol belecsöppenek a valódi hírességek életébe. Ezt a karakter bemutatást is zenés „narrálással” kíséri, ami számomra itt már kezdett kicsit sok lenni.

Másik nagy pozitívum a vizuális megoldás. Mert egy jelenet erejéig beszélhetünk erről is. Amikor Mark Ruffalo először hallja meg Keira Knightley-t azon a sorsdöntő éjszakánk, a fejében már el is kezdte slágerszámmá hangszerelné az érzelmes nótát. A dob magától kezdi el ütni az ütemet, a zongora is egy láthatatlan zongorista ügyes kezei hatására csendül fel. A nagy bőgő is önállóan „zokog fel” a megfelelő pillanatban. Egyszóval: egy rövid utazást tehettem egy zenei producer fejében. Nagyon hatásos, emlékezetes jelenet volt, amire másnap is jó érzéssel gondoltam vissza.

Ezen kívül volt még egy pillanat, ami minden sziruposság és ragacsos giccs ellenére, varázslatosra sikeredett. Arra gondolok, amikor a tetőn a tehetséges, ám ismeretlen művészekből összeverbuválódott banda Keira Knightley és Mark Ruffalo vezetésével önfeledt örömzenélésbe kezdett. Akkor és ott visszakaptunk egy kicsit abból, amit valódi muzsikálásnak hívnak. Nincsenek keverőpultok, laptop irányította modern hangok, csak gitár, mikrofon, dob és hegedű. Ezen hangszerek hangjainak „ölelkezése” pedig tényleg okozott egy varázslatos, felejthetetlen pillanatot.

Keira Knightley és Mark Ruffalo jól kiegészítik egymást

Tagadhatatlanul egy húron pendültek végig, működött közöttük a kémia. Még a legnagyobb filozofálgatások közepette sem éreztem azt, hogy az egész mesterkélt lenne, pedig sok esetben a hatásvadászat és az öncélú okoskodás vékony mezsgyéjén táncoltak. A legjobb tudások szerint adták vissza azt a vásznon, amit elvártak tőlük. Egyébként Mark Ruffalo nekem már a Zodiákus óta nagy kedvencem, ezért is örülök kimondottan annak, hogy az utóbbi időben egyre több szerepajánlattal halmozták el.  Még James Corden-t érdemes kiemelni a stábból, aki egyre többször kerül „napirendi pontra” Hollywoodban. Ő hozta az önfeledt humort is a filmbe, amire a nyomasztóvá váló hangulat miatt nagy szükség is volt.

Annak ellenére, hogy a dramedy nyakon van öntve ragacsos, édes giccssziruppal, igazi táplálék lehet a romantikára éhező és lelki sebekkel a moziba érkező női szívek számára. Nekünk, férfiaknak pedig megmarad Keira Knightley, aki még művészként is nagyon izgalmas látványt nyújtott. 

Szerelemre hangszerelve

Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték

Eredeti cím: Begin Again

Főszereplők:

  Keira Knightley.........Greta

     Mark Ruffalo.......Dan

Catherine Keener........Miriam

  Hailee Steinfeld........Violet

    ames Corden........Steve

producer: Tobin Armbrust, Anthony Bregman

forgatókönyvíró: John Carney

rendező: John Carney

Mozibemutató: 2014. július 24.

Gyártó: Weinstein Company

Játékidő: 104

Korhatár: 12