Daniel Craig szögre akasztotta a Walter PPK-t

Érdemesebb lenne kerek egészként vizsgálni Daniel Craig titkosügynöki tevékenységét. Legalábbis a Skyfall-t és a Spectre-t mindenképp, ugyanis a látottak alapján szimbolizmusban élnek egymással. Az új Bond-mozi nagyon szépen követi azt a vonalat, aminek Sam Mendes az első rendezésében alaposan megágyazott. Ennél fogva, aki már a Skyfall-t sem értékelte túlságosan sokra, az a Spectre nézése közben is meg fog ejteni pár ásítást, mert ugyanolyan lassú a cselekmény lebonyolítása, mint az előbb említett film esetében. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy Sam Mendes jól láthatóan tanult a Skyfall, klasszikus akciófilm értelemben vett hibáiból, és a korábbinál több akciószekvenciával bővítette ki a Spectre-forgatókönyvét. A magyar fordítását nem vagyok hajlandó leírni.

Például a nyitójelenet vetekszik a Casino Royal-ban látott, adrenalintól túlfűtött open cold-dal. Elképesztően stílusos, ami önmagában az egészre elmondható. Látszik, hogy a direktor azért nem a mainstream filmek világából érkezett. Letisztult, kimért, távolságtartó. A Spectre fényképezése tulajdonképpen az újraírt, felfrissített James Bond-jellemének képi manifesztációja. Daniel Craig, amióta átvette Sean Connery-ék örökségét, teljesen máshogy nyúl a figurához. Máshogy is kell, ugyanis robosztus alakjában igencsak elüt attól a karakterrajztól, amit anno Ian Fleming papírra vetett. Ezzel nincs is semmi gond, sőt: egy olyan „öreg” filmsorozat esetében, mint, amilyen a James Bond is, szükség van időről-időre megújulni, felfrissülni. A sikerhez már egyáltalán nem elég néhány látványos verekedés, pár robbanó high-tech kütyü, és néhány, biodíszletként funkcionáló csinos nő. Egy kicsit több kell ennél, főleg ebben a darkosított trendben, ami ma alapjaiban határozza meg a hollywoodi filmek történetmesélést. Hiába idomul maximálisan a trendekhez a Sam Mendes által életre keltett James Bond, számomra mindig is a régi filmek lesznek az igaziak. Még mindig nem érzem úgy, hogy indokolt lenne ennyire komolyan venni egy olyan figurát, akiért nem ezért rajongtunk. Nem kell feltétlenül tudnom azt, hogy milyen lakásban lakik, milyen megpróbáltatásokon ment keresztül a gyerekkorában – Spectre pont ezt tárja fel – és mindezzel hogyan birkózott meg. Ettől függetlenül ugyanolyan jól működik, mint a Skyfall.

Kerek, egész történet

Ami leginkább szembeötlő, hogy Daniel Craig búcsú bulijára az eddig megismert nemeziseket is meghívták, ezzel kvázi értelmet adva mindannak, ami a Casino Royale óta történt. Nagyon érdekelne - bár talán sosem fogom megtudni -, hogy már a kezdetek kezdetén úgy álltak neki az új fejezetnek, hogy az a divatnak megfelelően kerek egésszé álljon össze végül, vagy menetközben, a Spectre írása alatt döntöttek úgy, hogy összefuttatják a szálakat, kvázi egy keretrendszert adva a Craig-féle Bond-történeteknek. Ha utólag döntöttek így, akkor nagyon alaposak és megfontoltak voltak, ugyanis egyáltalán nem lett erőltetett, izzadságszagú, mesterkélt. Tényleg volt értelme a Le Chiffre, a Silva vagy Dominic Greene tevékenységének, ami egy mesterien felépített bosszúhadjárat részeként funkcionált. A háttérben a franchise ikonikus nemezise, Ernst Stavro Blofeld állt. Igen, még a híres fehér macskája is tiszteletét teszi egy rövid ideig a vásznon.

Tudom, hogy várnátok, hogy írjak pár sort a történetről. Alapvetően ismét a szokásos világ, illetve ebben az esetben az MI:6 megmentése a cél. Még úgyis, hogy a Spectre félig-meddig eredettörténetként is funkcionál: nagyon alaposan felépítették Oberhauser és James Bond közötti családi kapcsolatot. Megtudjuk, hogy miért is próbálja meg ilyen elánnal tönkretenni őfelsége kedvenc titkosügynökének az életét. Az indok, mint mindig, most is az emberi jellemhibákra, azok közül is a kicsinyes féltékenységre vezethető vissza. Amennyire meg tudom ítélni, nagyon szépen árnyalták a karaktert, egyáltalán nem kétdimenziós nemezisről van szó. Ehhez persze kellett Christoph Waltz játéka is, aki hiába használta a szokásos manírjait, sikerült élettel, valósággalmegtöltenie a figurát. Daniel Craig is hozza a kötelezőt, igaz, rajta azért már látszik, hogy beleunt a szerepbe, amiért egyáltalán nem lehet hibáztatni. Ki kell emelni még Léa Seydoux-ot is, aki az eddigiekkel ellentétben nem egyszerűen Bond-lányként funkcionált. Öröm látni, hogy a Mission Impossible: A titkos nemzet elindított valamit ezen a fronton, és egyre inkább feminibbek lesznek ezek a filmek is.

Ha tetszett a Skyfall, akkor a Spectre-ben sem fogsz csalódni. A színvonal, a képi világ, a tartalommal teli történet és mélyen rajzolt karakterábrázolás maradt, ráadásul az akciójelenetek is kiforrottabbak lettek. Ha másért nem is, Bond-rajongóként mindenképp érdemes megnézni, hogy lássuk, miként búcsúzik el a karaktertől Daniel Craig, aki a négy film alatt nagyon szépen helytállt a szerepben. Hiányozni fog.

MoziStar: 8/10

007 SPECTRE – A FANTOM VISSZATÉR

Eredeti cím: Spectre
amerikai-angol akció/kaland

Rendező: Sam Mendes
Főszereplők: Daniel Craig, Christoph Waltz, Léa Seydoux, Naomie Harris, Ben Whishaw, David Bautista, Monica Bellucci, Ralph Fiennes, Andrew Scott
Írta: John Logan, Neal Purvis, Robert Wade
Producer: Michael G. Wilson, Barbara Broccoli
Korhatár: 16
Játékidő: 148 perc
Forgalmazó: Forum Hungary
Hazai bemutató: 2015. november 5.