Elég nehéz dolog a katasztrófafilmek világában érvényesülni. Hasonlóan a vígjáték műfajához, ebben a zsánerben is már mindent megmutattak, amit csak lehetett. Több ízben is láthattuk már, hogy mire képes a tornádó pusztító ereje (Twister), átéltünk New Yorkban egy jégkorszakot és árvizet (Holnapután), 2012-ben a híres maja jóslat is beteljesedett szörnyű pusztítások közepette. Sőt, nem rég már a tornádóból kirepülő cápákkal is (Sharknado 1-2.) fel kellett vennünk a harcot a túlélés reményében. Ennek tükrében egyáltalán nem vártam semmit a filmtől. Az előzeteseknek sem sikerült megnyerniük maguknak és még az sem növelte a várakozási faktort, hogy A hobbit-trilógia egyik meghatározó szereplője, Richard Armitage (Thorin) alakíthatta a főszerepet. Így minden előzetes bizakodás nélkül ültem be a moziba, ami végül szórakoztatóbbra sikeredett, mint azt vártam tőle.

Hogy miről is szól A vihar magja? A készítők egy tipikus katasztrófafilmes klisét vettek elő a fagyasztóból és melegítették fel újra: egy csendes kisvárosra lecsap a világ legnagyobb vihara. Dicséretes, hogy a történet rögvest egy erős nyitó szekvenciával kezd, ami némi egyediségről is árulkodik. Átélhettük azt, hogy milyen ijesztő érzés lehet egy tornádó belsejében lenni, tudván azt, hogy nem fog érkezni segítség. Ezt követően a jeleneteket a Katasztrófa Filmek Nagy Könyve szerint húzták fel egymásra. Gyorstalpalóként megismertük az összes szereplőt, az egymáshoz fűződő viszonyukat és a motivációjukat. Emiatt az elején több idősíkon keresztül utazunk: amíg a viharvadászok tankjának, a Titusnak a fedélzetén próbáljuk elcsípni a közelgő tornádót, addig Richard Armitage igazgatóhelyettesként a szokásos év végi bizonyítványosztási ceremóniára készül. Utóbbi esetében látványosan gyorsan történik a karakterizáció, ugyanis már az első családi „idill” esetében erősen éreztették a nézőkkel azt, hogy nincs kimondottan jó viszonya a fiaival, ami a későbbi egymásra találásra és a végső nagy katarzisnak volt hivatott megágyazni. Természetesen, ahogy az lenni szokott, most is az emberiség történetének legnagyobb erejű tornádójával állunk szembe, ami tényleg letarol mindent, ami az útjába kerül. Még egy repülőteret is eltüntet a Föld felszínéről. A vihar megérkezésével a szereplőknek pedig már csak egyet céljuk van: túlélni. Bár a történet kísérteties módon idézi meg a Twister-szellemét, mégis hordoz magában egy újdonságot: az egész a mai - főleg horror - trendeknek megfelelően kézikamerás módszerrel lett elkészítve. Ez pedig egy nagyon sajátos, érdekes hangulatot teremtett. Közelebb hozta a vihart, a káoszt és a reménytelenséget, ami a katasztrófafilmek legfőbb ismérvei. Egy dolgot sajnálok csak: a film végén leadott szájbarágós tanmesét, ami arról szólt, hogy mennyire fontos megélni az élet minden boldog pillanatát, hiszen kitudja, hogy lesz-e még holnap.

Ami a szereplőket illeti: ugyanolyan sablonosak, mint maga a történet. Van itt minden: munkamániás és kissé őrült viharvadászon keresztül badass apa-figurán át egészen az aggódó anyáig, aki csak a számoknak és az adatoknak hisz. Leginkább a film főhősét, Richard Armitage-t emelném ki, ugyanis A hobbit-trilógia révén ő volt a legfőbb húzónév, ráadásul az ő karakterére is helyezték a nagyobb hangsúlyt. Bevallom őszintén, hogy az első pár jelenetében még ahhoz próbáltam hozzászokni, hogy ezúttal nincs rajta hosszú, bozontos szakáll. Miután ezzel sikerült megbarátkozni, már erőteljesen a játékára összpontosítottam, ami láttán megfogalmazódott bennem a nagy felismerés: Richard Armitage lehet a jövő Gerard Butler-re? Amellett, hogy arcvonásaikban is látható hasonlóság, mozgásában benne van az, hogy az új generáció egyik meghatározó akciósztárjává nőheti ki magát. Ugyanezt jósoltuk anno Leonidász királynak is, ám Gerard Butler sajnos a fegyvert egy idő után rózsacsokorra és bon-bonra cserélte. Richard Armitage-nak A vihar magjával még azt is sikerült bizonyítania, hogy nem csak a szilárd, érzelemmentesebb szerepek állnak jól neki, hanem az esendőbbek is. Abszolút hiteles az aggódó apa-figurája, aki bármit megtett volna azért, hogy a fiait biztonságban tudhassa.

Külön dicséret jár a forgatókönyvíróknak azért, mert nem hozták össze a két egyedülálló szülőt, pedig a köztük lévő, olykor érezhető szexuális feszültség miatt lélekben már felkészültem arra, hogy a film végén kéz a kézben, a felhőtlen naplementébe „lovagolnak” majd el. Ugyancsak plusz pont jár azért is, mert érezhetően nem akarták túl komolyan venni magukat. Nem szerették és tudták volna alapjaiban felrázni a katasztrófafilmek „közhely shakerét”. A céljuk csak annyi lehetett, hogy egy látványos popcorn mozi keretén belül másfél órán át szórakoztassanak bennünket, amit ha hagyunk a filmnek, akkor sikerülhet is.

Érdemes adni egy esélyt a Warner Brothers surranó pályáján érkező filmjének, ami az előzetesek ellenére korántsem katasztrofális alkotás. Csak nem szabad túl komolyan venni.

A vihar magja

színes, szinkronizált amerikai akció, katasztrófa, thriller

Eredeti cím: Into the Storm

Főszereplők: 

    Richard Armitage       Gary Morris

   Sarah Wayne Callies     Allison Stone

Jeremy Sumpter    Jacob

 Nathan Kress     Trey

    Matt Walsh     Pete

forgatókönyvíró: John Swetnam

rendező: Steven Quale

Mozibemutató: 2014. augusztus 7. 

Játékidő: 89

Korhatár: 16