A történet egy iraki testvérpárról, Dana-ról és Zana-ról szól, akik árván tengetik mindennapjaikat, cipőpucolásból élnek. Egyik nap belógnak a helyi moziba és megnézik a Superman-ről szóló filmet. Teljes varázslatba esnek a szuperhős láttán, aki a Kánaánként emlegetett Amerikában él. Az egészet komolyan veszik és úgy döntenek, elutaznak ők is hozzá, hogy együtt éljenek vele. Innentől kezdve ezt a tervet szövögetik szokásos napi cselekedeteik közepette. Ez ad erőt nekik, ez hajtja őket előre. Főleg mikor arra a következtetésre jutnak, hogy Superman biztosan fel tudja támasztani halott szüleiket. Nincs otthonuk, háztetőkön, vagy az utcákon alszanak éjjelente. Azért nincsenek teljesen magukra, illetve egymásra utalva, ugyanis ott van nekik az öreg szerelő, aki fiaként szereti őket. Az idősebb fiú, Dana szerelmes lesz, így innentől kezdve sokszor eltűnik, a lányt hajkurássza, vagy hozzá igazítja a terveit. Ez persze nagyon rosszul esik a kissebbik fiúnak, végül konfliktusokhoz is vezet. Azonban az erős testvéri kötődésüket végül semmi sem tudja elszakítani, a kettejük közötti konfrontáció is csak erősít rajta.

Minden viszontagság ellenére ez nem egy szomorú történet. Tele van szeretettel és reménnyel, azzal a gyermeki ártatlansággal, ami megmelengeti a szívet. Irakról a terrorizmus és a háború miatt sokaknak elég negatív a képük. A Barátunk, Superman ezen is segít. Bemutatja, hogy a maguk módján ott is rendes emberek élnek, csupán mások a szokásaik vallásukból és kulturájukból kifolyólag. A fiúknak szinte mindenki segít álmuk megvalósításában, lelkesedésük másokra is átragad. Az egésznek van egy nagyon kellemes hangulata, napfényt sugároz a reménykedésük. Miközben hősüket kutatják, fontos leckéket tanulnak meg az életről, és rájönnek, hogy mennyire fontosak is egymásnak. A kalandokban nincs hiány, de természetesen ne számítsunk Indiana Jones méretű dolgokra, csak amolyan iraki stiklikre, gyermekcsínyekre.

A mellékszereplők is nagyon ötletesen meg lettek csinálva, a Michelin figurára hasonlító kövér kisfiún óriásit nevettem. Fontos szerepet játszik még a Coca Cola is, ami a fiúk összetartását jelképezi, ugyanis amikor először próbálnak lopni maguknak egy egy üveggel, akkor elszakadnak hosszabb időre, hogy később újra egymásra találva megihassák azt. Emiatt is jutott eszembe Az istenek a fejükre estek című dél-afrikai vígjáték, hiszen ott egy repülőből kidobott kólás üveg indítja el egy busman férfi kalandját. Itt annyi a különbség, hogy Afrika északi részén járunk, és két kisfiú útját követjük nyomon, akiket Superman mozgatott meg. Aztán nekik is jött a fekete lötty, ami megváltoztatta egy kicsit a dolgokat. Összességében a Barátunk, Superman egy nagyon kedves és kellemes kis film a testvéri szeretetről, miközben kicsit betekintést is nyerhetünk az igazi iraki nép mindennapjaiba is. Drámai, humoros és nagyon szerethető, bennem csak egy kérdést vetett fel az egész. Hogy sikerült finn, svéd és iraki koprodukcióban elkészíteni? Szeptember 12-től mindenki keresheti a választ a hazai mozikban.

Színes, feliratos, svéd-finn-iraki film

Írta és rendezte: Karzan Kader

Producer: Sandra Harms, Daroon Nawzad Majeed

Fényképezte: Johan Holmqvist

Vágó: Michal Leszczylowski

Szereplők: Zamand Taha, Sarwar Fazil

Eredeti cím: Bekas

Hossz: 97 perc

Hang: Dolby Digital

Vetítési mód: DCI

Országos bemutató: 2013.09.12.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott