A film főszereplője, Johnny Depp exkluzív interjúban mesélt a forgatásáról, a szerepéről, a nyelvi nehézségekről és a forgatáson szerzett tapasztalatairól. 

Mi volt az első reakciód, amikor Maïwenn felajánlotta neked XV. Lajos szerepét a Jeanne du Barry-ben?
Nem minden kapsz ilyen ajánlatot, ahogy azt el tudod képzelni. (Nevet.) Soha nem gondoltam volna, hogy valaki valaha felajánlja nekem, az amerikainak, Franciaország királyának szerepét. Szóval, amikor megkaptam ezt a javaslatot, természetesen izgatott voltam. Végeztem egy kis kutatást arról, hogy ki talált ki ilyen projektet, és elég őrült volt ahhoz, hogy rám bízza XV. Lajos szerepét, aztán megnéztem az összes filmjét. Elolvastam a nagyon jól megírt, nagyon alapos kutatásra épülő forgatókönyvét Versailles kulisszatitkairól, a korabeli, elegánsan palástolt hatalmi harcokról, amelyben finoman szövi a kapcsolatokat a XVIII. század és korunk között, anélkül, hogy leegyszerűsített anakronizmushoz folyamodna. De az első beszélgetésünk volt az, amely igazolta ezeket a pozitív érzéseket. Úgy éreztem, mintha egy lelkitárssal találkoztam volna. Valaki szenvedélyessel, aki évek óta teljesen elkötelezte magát ennek az őrülten ambiciózus projektnek. Valójában csak egy kérdésem volt hozzá: „Biztos, hogy engem akarsz erre a szerepre és nem egy francia színészt?”. Biztosított arról, hogy már hónapok óta lát engem ebben a szerepben, minden nyelvi problémán felülemelkedve. Amikor valaki ennyire precízen és lelkesen magyarázza a filmjét és azt, hogy hogyan akarja megcsinálni, téged is megerősít, hogy hisz benned, akkor a kétségek egyszerűen eltűnnek. Így lelkesen fogadtam el. Annál is inkább, mert biztos voltam benne, aki készen áll arra, hogy felvegye a harcot mindazzal, amit ez a forgatás képviselni fog – a korszakkal, tekintélyes és megfélemlítő helyszínekkel és a több száz statisztával. Ehhez nem fért kétség.

Innentől hogyan hoztad létre ezt a XV. Lajost? Azzal kezdted, hogy életrajzokat olvastál róla vagy kizárólag a forgatókönyvre hagyatkoztál?
Általában csak a forgatókönyvvel kezdek. De amikor egy történelmi személyiséget játszol, ráadásul egy olyan országban és nyelvben, amely nem a sajátod, akkor az nyilvánvalóan további felelőséggel jár, ami arra késztet, hogy próbálj meg minél többet megtudni a karakterről. Szóval sokat merítettem két elég részletes életrajzból, amelyet a projekt kísérésére felbérelt szakértők egyike készített, aki teljesen elsajátította a témát. Amit mélyebben megvizsgáltam, az nem annyira a nagy T betűvel írt történelem volt, hanem a XV. Lajos körüli kis történetek, a mindennapok anekdotái, mit szeretett enni, inni... ezekre támaszkodtam, hogy felépítsem ezt a karaktert megannyi identitással, akit például a királyi protokoll kötelez arra, hogy minden nap más-más közönséget szólítson meg, minden alkalommal másként és rendkívüli pontossággal, a legkisebb eltérés nélkül. Csak Jeanne előtt válik a király újra férfivá. Izgalmas elképzelni, mi játszódik le annak az agyában, aki kénytelen mindent felosztani. Olyan életet élni, ami majdhogynem percről percre előre meg van írva... csak néha betör a váratlan, és egyre több időt követel Jeanne du Barry-vel.

Megváltoztatta-e a franciául való színjátszás a kezdeti szakaszban a karakterrel kapcsolatos munkamódszeredet és az előadásmódodat a helyszínen?
Először is, hiába, hogy beszélek egy kicsit franciául, ahhoz, hogy minél közelebb kerüljek a XVIII. századi francia nyelvhez, egy olyan magántanárral dolgoztam, aki például a kiejtés terén rendkívül hatékony volt. A célom az volt, hogy a lehető legnagyobb mértékben elszakadjak ettől a kérdéstől, hogy a szavak a lehető legtermészetesebb módon kerüljenek ki a számból, és a színészetre, illetve a színésztársaimra tudjak koncentrálni. Hogy felfedezzem azt, ami a szavak mögött van, ahogyan azt az anyanyelvemen is teszem. És mindenekelőtt az, hogy szabadon improvizálhattam, játszhattam ezekkel a szavakkal, szórakozhattam a partnereimmel. És nem csak ragaszkodni a szövegekhez és a szituációhoz a precíz kiejtés rögeszméje miatt, hiszen akkor képtelenség reagálni arra, ami körülöttem történik. Ez a nyelvi munka a kezdeti szakaszban megadta nekem az eszköztárat ahhoz, hogy alapvetően a színészi munkámat végezzem.

XV. Lajos olyan karakter, akinek a hallgatásai és a pillantásai éppolyan beszédesek, mint a kimondott szavai. És ebben az értelemben ugyanabba a sorba/vonalba tartozik, mint sok olyan szerep, amelyet Tim Burton Ollókezű Edwardja óta alakítottál.
Már a való életben is találkoztam olyan férfiakkal, akik egy pillantással mindent megértetnek veled. És akik így kényszerítik ki a hatalmat és a félelmet! Ki sem kell nyitniuk a szájukat! (nevet). A pozíciója és a személyisége miatt XV. Lajos közéjük tartozik. Szóval az, hogy eljátszhattam őt, valódi örömömre szolgált, mert így azoknak a nyomdokaiba léphettem, akik mindig is a hőseim voltak, olyan némafilmsztárok, mint Lon Chaney, Buster Keaton, Charlie Chaplin... és Marlon Brando, akinek a testbeszéde egyedi volt. Azáltal, hogy tanulmányozom őket, és éveket töltök kávézókban, pusztán a „valódi” életben figyelve a kortársaimat, soha nem hagyom abba az ilyen szavakon túlmutató kifejezések kidolgozását. A színész egy szivacs.

Mi fogott meg leginkább Maïwenn rendezési módjában?
Nagyon lenyűgözött annak az erőnek, bátorságnak és szenvedélynek a keveréke, amellyel rendez. Minden nap világos volt, hogy tudja, mi felé tart, pedig egy ilyen projektben egyszerre rendezőnek és főszereplőnek lennie igazi kihívás! Kezdjük valami konkréttal: a rendezőnek minden pillanatban tisztában kell lennie mindennel, ami a forgatáson történik, a színésznek pedig pont ellenkezőleg, tiszta fejjel kell lennie és minden mást elfelejtenie. Elég őrület, ahogy sikerült kezelnie ezt a kettőséget.

Milyen volt vele az együttműködésed a forgatáson?
Egy színész és egy rendező között minden a bizalomról szól. Kölcsönös bizalom ugyanazon cél elérése érdekében. Szerintem a dolgom annyi, hogy minél több lehetőséget kínáljak a rendezőnek annak érdekében, hogy elérje a kívánt eredményt, és hogy később a lehető legtöbbféleképpen össze tudja vágni az anyagot. Mivel már magam is rendeztem filmet, tudom, hogy milyen frusztráló tud lenni, amikor a vágóasztalnál nem ez a helyzet. A forgatáson azonban elkerülhetetlenek az időkorlátok, ha 35 mm-rel dolgozunk. Lehetett, és ezt tökéletesen megértem, némi vonakodás a részéről, hogy elfogadja a javaslataimat. De minden alkalommal ragaszkodtam ahhoz, hogy legalább a filmfelvételt csinálja meg, még akkor is, ha a végén el kellett dobni. Nem azt mondom, hogy az inspirációim mind jók, távolról sem. Maïwenn néhányat megfogadott belőlük, néhányat nem. De legalább volt választása!

A JEANNE DU BARRY – A SZERETŐ-ben egy élvezetes kettős felvonást/jelenetet alkotsz Benjamin Lavernhe-nel, aki La Borde-ot, a király első számú komornyikját alakítja. Hogyan sikerült vele megteremteni ezt a bűnrészességet, ami átég a képernyőn?

Benjamin teljesen őrült színész. Szeretném őt elrabolni, és szerződtetni partnerként minden jövőbeli filmemhez! Egy hatalmas tehetség, minden pillanatban elérhető és olyan kegyes. Vele igazán lehet élvezni az improvizálást és az akcióba lendülést, mindössze egy pillantáson keresztül. Azonnal reagál arra, ami az eszedbe jut, és olyan helyekre viszi azt, amelyekre nem is gondoltál. Villámgyorsan megért mindent. Ennél a filmnél, ami a színészeket illeti, el voltam kényeztetve. A barátommal, Pascal  Gregorryval való találkozás, akit 30 éve ismerek, nagyon megindító és igazi öröm volt számomra. És először forgatni Pierre Richarddal! Micsoda színész! Micsoda férfi! Micsoda legenda! Beszéltem már korábban a filmes hőseimről, Keatonról, Chaplinről... Pierre Richard is közéjük tartozik.

Ha visszagondolsz, milyen képre, milyen pillanatra fogsz emlékezni ebből a kalandból?
Az, amikor azt vettem észre, a versailles-i palota Tükörcsarnokában sétálok. Minden, amiről álmodtam vagy fantáziáltam a filmmel és XV. Lajos karakterével kapcsolatban, hirtelen valóra vált. A jelmez, a smink, az etikett... Teljesen XV. Lajos bőrében éreztem magam, és készen álltam arra, hogy megkezdjem ezt az izgalmas utazást az időben, ahogyan azt Maïwenn elképzelte. Ezt a képet sokáig a fejemben fogom őrizni. Mintha hirtelen a XVIII. század szívében lendültem volna... de sokkal édesebb illattal, mint akkoriban. Ez a XXI. század luxusa! (nevet).

Jeanne du Barry - A szerető - Hazai bemutató: 2023. október 12.