Richard Curtis az Igazából szerelem sikere után vadabb vizekre evezett, a hatvanas évek kalózrádióinak világát dolgozta fel. Ekkor ugyanis a BBC még csupán napi két órányi könnyűzenét játszott, miközben virágzott az angol zenei élet. Ennek köszönhetően számos kalózrádió jött létre, hogy kielégítsék a közönség egyre szélesebb érdeklődését. Közülük is a legsikeresebb és legmenőbb a Rock Rádió, melynek műsorvezetői valóban kalózokká váltak, az Északi-tengerről sugározzák adásaikat egy csotrogány teherhajó fedélzetéről, mert itt nem érvényesek rájuk az angol törvények. 

Ide kerül az iskolából kicsapott fiatal Carl, hogy a hajó tulajdonosa, aki történetesen a nagybátyja, jó hatást gyakoroljon rá. Természetesen ez a leghülyébb döntés, amit hozhattak, hiszen itt kanászodik csak el igazán. A legénység felettébb őrült, és remek színészekből áll össze. A legfőbb figura, az egyetlen amerikai nem más, mint a Báró, akit a nagyszerű Philip Seymour Hoffman játszott. Hatalmas szívvel vegyített pimaszság és utánozhatatlan lazaság jellemezte, kicsit olyan érzés volt, mintha önmagát alakítaná, ami egészen vasárnap estig egy vicces dolog volt, azóta viszont inkább könnyet csal a szemünkbe, hiszen korának egyik legtehetségesebb és legkarakteresebb színésze távozott közülünk. 

Persze az aktuális tragédiától eltekintve maga a film rendkívül humoros és szerethető. A legénység további tagjai a lehengerlő Dave, akit Simon Pegg legjobb barátja és munkatársa, Nick Frost játszik, de például Bill Nighy is itt van ismét, mint a rádió vezetője, vagy A csodálatos Pókember Gyíkjaként ismertté váló Rhys Ifans is feltűnik. Persze mindez szép és jó, de sok olyan filmet láttunk már, ahol a kirakat mögött nincs semmi. Ezúttal azonban ez a legkevésbé sem igaz, egy tökéletes korképet kapunk, annak minden apró motívumával, de az egésznek a legtökéletesebb eszköze a rendkívül precízen kiválogatott filmzene. 

Egy pillanatra sem kételkedünk abban, hogy a hatvanas években járunk, sőt kifejezetten időutazás érzetét kelti, miközben olyan hétköznapi figurákat emel hősi szintre, amitől mi magunk is értékesnek érezhetjük magunkat. Meg aztán a kalózoknál nincs menőbb, kivéve ha ezek a kalózok éjjel-nappal buliznak és rockzenével táplálják a szomjas lelkeket. Mert ebben az esetben nálunk nem lehet senki menőbb. Na jó, ez sem igaz, mert ők is lehetnek még menőbbek azzal, hogy a nyomukba erednek a hatóságok, hogy beszüntessék őket. 

A Rock Rádió munkatársai pontosan erre a sorsra jutnak, amikor két lehetőségük marad, megadják magukat, vagy harcolnak. Pontosan ezért, egy nagysikerű rádió orv módon való megszüntetésének kísérlete miatt hozták fel ezt a filmet a Sláger Rádió működésének utolsó napján és ezért hasonlították a filmben látott eseményekhez annak sorsát is sokan. Akárhogyis, de egy valami biztos, attól hogy megszűnik valami, vagy elmúlik, az érzés (és a ROCK N' ROLL) örök és elpusztíthatatlan, pontosan ahogy Phili Seymour Hoffman emléke is. 

Oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!