Ha van egy film, ami teljesen egyértelműen kapcsolódik a karácsonyhoz, akkor az kétségtelenül a Reszkessetek betörők. Sokan viccből úgy is tartják, hogy mostanra nem is Jézus születését ünnepeljük, hanem azt, hogy Kevin sikeresen megvédte házát a betörőktől. Ezek alapján mondhatnánk akár azt is, hogy a Reszkessetek betörők utáni világrendben élünk, ugyanis 23 évvel ezelőtt mutatkozott be minden idők legsikeresebb vígjátéka, szinte teljesen ismeretlen stábbal.

Szerintem nem nagyon van olyan ember, akinek el kéne magyarázni, hogy mi is ez, de ha mégis lenne ilyen, akkor pár mondatban összefoglalom. Adott nekünk egy aranyos koravén nyolcéves kisfiú, akinek a karácsonyi sürgés-forgásban annyira elege lesz idegesítő családjából, hogy azt kívánja, tűnjenek el örökre. Másnap egyedül ébred a házban, ugyanis a többiek elindultak Párizsba, de mivel ő elaludt, így elfeledkeztek róla és csupán már félúton Európában édesanyja riadtan kiabálta a nevét. Ez idő alatt az igen eleven gyerek élete kalandját éli át az önállósággal, főleg amikor két galád betörő az üresnek látszó házat ki nem nézi magának, innentől kezdve velük is fel kell vennie a küzdelmet vicces és fájdalmas leckékben részesíti őket.

Vajon mi volt az, ami kiemelte ezt a többi korabeli vígjáték és családi mozi közül? Vajon mi volt az, ami klasszikussá tette? Első ránézésre teljesen ugyanolyan tipikus amerikai vígjáték, mint bármelyik másik, de természetesen ez koránt sem így van. Chris Columbus azóta többször is bizonyította, hogy a családi filmekhez ért a legjobban, elég csak az első két Harry Potter filmre gondolni, ekkor azonban még nem ért el komolyabb sikereket. Aztán 1990-ben összeállt a nyolcvanas évek legnagyobb forgatókönyvírójával, John Hughes-zal és megalkották azt a bizonyos eszenciát, amit azóta is irigyen kutatnak a szakmabeliek. 

Ez azonban még nem lett volna elég önmagában. Kellett egy kisgyerek, akit egyszerre lehet szeretni és utálni is, aki eladja a sztorit, de mégsem idegesítő, hanem van benne egyfajta érettség, miközben mégis gyerekes. Persze mindez semmit nem ért volna, ha a szintén pélyakezdő Macaulay Culkin-t nem találják meg a szerepre, aki olyan jól játszott, mintha már évtizedek óta a szakmában lenne. Sajnos ez a kezdeti profizmus rá is égett, visszavonult és teljesen lezüllött. Aztán még volt nekünk egy kelekótya betörőpáros, akikkel a fájdalmas megpróbáltatások sorozata történik. Joe Pesci és Daniel Stern párosa egyszerűen zseniális, de még ez sem a siker záloga. Szerintem ezen faktorok összessége, valamint a remek párbeszédek, szállóigévé váló jelenetek és a szokatlanul egyedi története tette ilyen naggyá a filmet.

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!