„Az év legkedvesebb filmje.” „Ezt nézze meg, ha bal lábbal kelt fel, rögtön jobb kedve lesz tőle.” „Régi jó brit humor és bűbáj árad belőle.” „Sírnivalóan tökéletes megidézése egy ma már boldognak tűnő korszaknak.” „A főszereplő Lesley Manville egyszerűen utolérhetetlen.” Ilyen minősítések röpködnek a világsajtóban, a Rottentomatoes kritikai portálon pedig a film 95 százalékon áll.

A történet dióhéjban: egy angol takarítónő az egyik munkaadójánál meglát egy Dior ruhakölteményt, elhatározza, hogy neki is lesz ilyen, és számos akadályt legyőzve meg is valósítja álmát.

Fotó: Ada Films Ltd - Harris Squared Kft.

A film egyetlen negatív kritikát kapott, méghozzá az angol Evening Standard című lapban. Az orgánum konzervatív irányultságú, ingyenes terjesztésű lap Londonban és környékén. Bár regionális kiadvány, London és az agglomeráció méretei miatt jelentős a befolyása. A tulajdonos Alekszandr Lebegyev orosz oligarchia.

Az erősen jobboldali lap kritikusa azt rója fel a filmnek, hogy gúnyt űz az angol munkásosztályból. Erről igazából nem is a film tehet a szerző, Tanya Gold szerint, hanem Paul Gallico amerikai író, akinek 1958-ban megjelent regényből készült. Gold úgy véli, Gallicónak fogalma sem volt az angolokról, ezért ábrázolja a munkásosztály tagjait afféle nemes, naiv vadembereknek, akiknek egyik képviselője elmegy Párizsba, és leckét ad emberségből, jóságból a felfuvalkodott francia sznoboknak.

A kritikára 8 nap alatt két komment érkezett, mindkét hozzászóló azt mondja, nem kellett volna Tanyának ennyire felhúznia magát egy jó szándékú, eszképista filmen, és máskor ne közvetlenül elalvás előtt teljesítse a napi penzumot. 

Mrs. Harris Párizsba megy/Mrs. Harris Goes to Paris – Hazai bemutató: 2022. október 20.