A Coen-fivérek mára az amerikai filmkészítés egyik legkiemelkedőbb figurái, minden alkotásukat óriási várakozás övezi, szinte kivétel nélkül tarolnak a díjátadókon. Ezt a Barton Fink és a Fargo című filmjeik alapozták meg, melyeket közvetlenül karrierjük egyik legkiemelkedőbb gyöngyszeme, A nagy Lebowski követett. Mai napig ez a legelismertebb és legkiemelkedőbb filmjük, olyan mértékű rajongás övezi, amilyenre csak nagyon kevés film esetében van példa.

Lebowski munkanélküli, naplopó, bowling-függő exhippi karakterét egy valódi személy, történetesen Jeff Dowd inspirálta, akivel a testvérpár első filmjük, a Véresen egyszerű készítése közben találkozott. Dowd beceneve Tüöki volt és imádta a White Russian nevű italt, de nem ő volt az egyetlen akiről megmintázták a filmtörténelem egyik legikonikusabb karakterét, hiszen szintén a Véresen egyszerű munkálatai alatt ismerkedtek meg Peter Exline-nal, egy vietnámi veteránnal, aki egy koszos kis lakásban tengette életét, mégis rettenetesen büszke volt magára és életkörülményeire, ráadásul állandóan sztorikkal szórakoztatta környezetét. A bowling azért került bele a képbe, mert szerintük ez egy rendkívül közéssgi sport, ahol az emberek körbeülhetnek, piálhatnak, cigizhetnek és közben mindenféle témákat megtudnak vitatni, ami más sporotkra nem igazán jellemző.

Azonban nem csak a főszereplő, de az összes többi karaktert is valós személyek ihlették, míg a film szerkezete Raymond Chandler krimiíró stílusát idézi, ahogy epizódikusan halad előre, miközben a különböző figurák megpróbálják kibogozni a rejtélyt, egy túlságosan összetett, egyben felesleges cselekménybe ágyazva. A cselekmény középpontjában a címszereplő Lebowski áll, aki egész napját azzal tölti, hogy beszív, bepiál és bowlingozik, aztűn egyik nap minden a feje tetejére áll, ugyanis kiderül, hogy van a városban egy milliárdos, akit pontosan úgy hívnak, mint őt. Emiatt először bajba kerül, majd a gazdag férfi felbéreli, hogy elrabolt feleségért szállítsa le a váltságdíjat a megadott helyre. Aztán az első ránézésre könnyűnek tűnő terv félresiklik, amikor legjobb barátja, Walter úgy dönt, inkább megtartja a pénzt, innentől kezdve a dolgok csak egyra hülyébbé kezdenek vállni.

A film ötlete már a Barton Fink-kel egyidőben megvolt, csak a színészek elfoglaltsága miatt nem tudták elkészíteni, ezért inkább megcsinálták addig a Fargo című alkotásukat, majd utána visszatértek Lebowskihoz. A karakterek egy részét konkrét színészekre írták, például John Goodman és Steve Buscemi a kezdetektől fogva részese volt a produkciónak, míg Jeff Bridges csak az utolsó pillanatban került a képbe. Saját elmondása szerint a szerep megformálásakor rengeteget merített saját fiatalságából, ugyanis a hatvanas években ő is egy hasonló lakásban tengődött és sokat drogozott, de még a filmben látható ruhákat is a saját szekrényéből szedte elő.

A rengeteg sztár ellenére a film nagyon alacsonynak számító, mindössze 15 milliós költségvetésből forgott, de a bemutatásakor ezt is alig tudta visszahozni, világszerte alig 46 milliót szedett össze, de a kritikusok is bírálták minden apróságért, nem értették, hogy a Fargo mögött álló Oscar-díjas páros hogy hozhatott össze ekkora baromságot. Aztán szép lassan igazi kultusz kezdett kialakulni köré, ezt a folyamatot egy újságíró vette észre, amikor 2000-ben beült a filmre és azt látta, hogy a fiatalok egymásnak idéznek belőle. Később megjelentetett erről egy cikket, ami tovább növelte a népszerűségét, majd 2002-ben létrejött a Lebowskifest is, egy olyan fesztivál, amely a film rajongóit tömöríti magába és párszor még egyes szereplők is ellátogattak egy-egy ilyen esmeényre. Mindezek mellett a dudeism, vagyis tökizmus közben egy egész internetes vallássá nőtte ki magát, melynek keretében a filmben elhangzó téziseket és életérzést hírdetik. 

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. 
Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.