Hardy-torábban láthattuk már akciófilmben, romantikus vígjátékban, drámában, krimiben, illetve thrillerben is játszani, és mindegyik műfajban megállta a helyét, így nem csoda, hogy végül ő kapta meg az új Mad Max főszerepét, de ellőtte még leforgatta legújabb munkáját A 44. gyermek című filmet.

Tom Rob Smith valós eseményekre alapozott hátborzongató thriller és megrázó irodalmi regényéből, amelyet a rosztovi rém, Andrej Csikatyilo bűntettei inspiráltak, ami Daniel Espinosa (Védhetetlen) vitt vászonra. A rendezőnek ez lesz a második rendezése Amerikában, szóval nem számít rutinos rókának ezen a területen. A forgatókönyvet az Oscar-díjra is jelölt Richard Price (A pénz színe) írta. A szereplők neveit tekintve sokan joggal dörzsölhették a tenyerüket, hiszen olyan neveket sikerült leszerződtetni a filmhez, mint a már korábban említett Tom Hardy (Piszkos pénz, Warrior - A végső menet, A sötét lovag - Felemelkedés), Noomi Rapace (Piszkos pénz, Sherlock Holmes 2. - Árnyjáték, A tetovált lány), Joel Kinnaman (Éjszakai hajsza, Robotzsaru), Gary Oldman (Paranoia, A sötét lovag - Felemelkedés, A majmok bolygója - Forradalom, Fékezhetetlen), Paddy Considine (Világvége, Blitz) és Vincent Cassel (Halálos közellenség 1-2, Transz).

 

A sztoriról: A történet az 1953-as sztálini Szovjetunióban játszódik. A titkosrendőrség lelkiismeretes ügynöke, Leo Dimitrov (Tom Hardy) elveszíti beosztását, hatalmát és otthonát is, amikor nem hajlandó feleségét (Noomi Rapace), mint árulót elítélni. Moszkvából vidékre száműzik őket, ahol Mikhail Nesterov tábornokkal (Gary Oldman) összefogva egy sorozatgyilkos nyomába erednek. Leót az igazság felfedésében pszichopata riválisa, Vaszilij (Joel Kinnaman) akadályozza, aki ragaszkodik ahhoz, hogy "A paradicsomban nincs bűnözés".

Annak ellenére, hogy a film története eléggé negatív, mégis képes közel két és fél órán át magával ragadni az ember figyelmét, egyszerűen odaszegez minket a vásznon történtekre. Ennek oka, hogy A 44. gyermek egyik nagy erőssége, hogy nagyon jól sikerült megidézni az akkori ('50-es évek) Oroszországnak a hangulatát, így teljesen olyan érzésünk támad, mintha mi is ott lennék. Akadtak benne olyan jelenetek, amelyeket a kelleténél hosszabban elnyújtottak, de ezek könnyen megbocsáthatóak a végeredményt látva.

Leo Dimitrov szerepében lubickol Tom Hardy. Olyan mértékű változáson megy keresztül a karaktere a film játékideje alatt, hogy azt nem sokan tudták volna ennyire hitelesen előadni, mint ő. A történet másik kulcsszereplője Noomi Rapace, aki tökéletes választásnak bizonyult a félelemből házasodott feleség szerepére. Az ő szemszögéből remekül látni lehetett, hogy akkoriban a nők leginkább túlélésre játszottak, és vezérelte a döntéseiket. Gary Oldman, mint tábornok egyértelműen hihető és kis újból kirázza ezt a szerepkört. Joel Kinnaman minden egyes jelenétben olyan jól hozza Leo kissé őrült riválisát, hogy az embert kirázza tőle a hideg. A filmben magas ranggal bíró Vincent Cassel nem kapott túl sok teret a kibontakozásra, de a beképzelt és a pozícióját mindenképpen megtartani akaró kisfőnöknek teljesen rendben van. Egyedül Paddy Considine karaktere volt csupán kicsit furcsa számomra, aki nagyon beleélve hozta a beteg sorozatgyilkost, de furcsa mód mégis nehezen hinné azt róla azt az ember, hogy képes is lenne azokra a szörnyűségekre.

 

Összegzés: Rég nem láttam ilyen jó filmet, ami ennyire lekötötte volna a figyelmemet és abszolút megéri a moziban megnézni, már csak a film hangulata és a színészi teljesítmények miatt is.