Hazájában óriási legendának számít, talán leginkább a Playboy alapítójához, Hugh Hefner-hez hasonlítható. Szerencsére az alkotók a lehető legjobb színészt találták meg a megformálására, név szerint Steve Coogan brit komikust. Amellett, hogy elképesztően élethűre megcsinálták a kinézetét, nagyon jól alakítja mind a drámai, mind a humoros részeket. Maga a történet életrajztól megszokottan, visszaemlékezés formájában kezdődik, egy keretet adva a filmnek. Lánya, Debbie (Imogen Poots) halála után járunk, amikor kisunokájával beszélget. Már ekkor érezhető mekkora hatalmú ember és hogy a rá illesztett jelzők nem tévesek. A személyisége megtörtnek tűnik, ami a történtekhez képest nem csoda, de amint előkeres egy videókazettát, amin a családjáról készült riportfilm látható, teljesen más képet kapunk róla. Innenetől egy darabig a film stílusa is riportszerű, amolyan celebeket bemutató műsorhoz hasonlítható. Az ötvenes évek eseményeit és karrierjének kezdetét fekete-fehérben nézhetjük végig, ám a siker küszöbén előtűnnek a színek. Minek is szépítsük, a meztelenség botrányt keltő, mégis kelendő mutogatásával lett naggyá. De itt nem állt meg, pénzét soho-i ingatlanok felvásárlásába és fejlesztésébe ölte, ebből lett később elképesztően gazdag. 

A film párhuzamosan mutatja be magánéletét és üzleti karrierjét, bár néhol elég kaotikusnak tűnik a történetvezetés. Sokszor tér vissza szótlanul az öreg Paul arca, ahogy a tv elött ül és nézi a riportfilmet, majd visszatérünk ismét a történethez. Ezt a hatást ötletes, zenét és zajt vegyítő vágásokkal turbózzák fel, ami nekem nagyon bejött, nem is értettem, miért csak olyan ritkán használták fel. A káosz közben látható jelenetek azonban mind rendkívül érdekesek, sokszor viccesek, megbotránkozatóak, tragikusak és hatalmat sugárzóak. Életútjának legfontosabb momentumakánt, lányához Debbie-hez fűződő kapcsolatát emelték ki és tették a középpontba. Ő volt az egyetlen, akit Paul őszintén szeretett, nem is apa, inkább legjobb barát volt számára. Rá akarta hagyni egész birodalmát, utódjának nevelte, mindent megadott neki. 1992-es halála annyira megviselte, hogy onnantól kezdve visszahúzódva élt. 

Feleségével, Jean-nal (Anna Friel) való viszonya rendkívül szokatlan volt, szinte mindenkivel lefeküdt, aki az útjába került, de a nő ezt tudta és elfogadta. Később a sok fedetlen kebel mellett láthatunk pár orgiába nyúlő szexjelenetet is. És ha már szex, meg rock n' roll, akkor a hetvenes években bekapcsolódik a történetbe a kokain is. Rendkívül pofátlan, öntörvényű és mindemellett igazi üzletember. Valódi szeretetet tényleg csak kislánya iránt tanusított, két fiát teljesen elhanyagolta. Egészen addig, amíg Debbie beteg nem lesz, a történet hangvétele inkább humoros, az angol üzletembert irigylésre méltő életébe tekinthetünk bele. Aztán a végére elkomorodnak a dolgok és egy szép befejezést kapunk, valamelyest a kezdeti káosz is értelmet nyer. A szereplők további sorsáról a szokásos végefőcím mellé beolvasott tájékozató szövegekből értesülhetünk, amin még derülhet párat a néző. 

A szenvedély királya rendkívül őszinte betekintést nyújt egy igazi legenda furcsa, de izgalmas életébe. A szexuális élettől kezdve a szórakozáson át egészen a családig és az üzletig mindent láthatunk. Ugyanakkor nem az a göngyölítsünk fel minden apró részletet típusú életrajz, inkább a fontosabb momentumokat dolgozza ki alaposan. Nem csak Steve Coogan, de a többi színész is tökéletesen illik a karakteréhez, a különböző évtizedek stílusait és a figurák változásait elképesztően jól megcsinálták. Paul Raymond élete mellett egy színes korrajz is, megtekinthetjük Nagy-Britannia igazi arcát az ötvenes végétől kezdve a kilencvenes évek elejéig. A film végig stílusos tudott maradni és bár szerintem a történetvezetésnek van pár hibája, továbbá néhol vannak rövid, de jelentéktelen bevágások is, egy nagyon jól sikerült életrajzi filmet kapunk. Itt tényleg nem az volt a kihívás, hogy összeszedjenek annyi érdekes sztorit róla, amiből filmet lehet készíteni, hanem kiválogassák a legfontosabbakat a rengeteg esemény közül. Paul Raymond nagyon ellentmondásos, azonban rendkívül izgalmas alakja volt az angol közéletnek, a róla készült film is valami ilyesmi. Tabukat nem ismerő, érzelmileg változatos, nyílt történet, amely átível a múlt század második felén. Mivel angol film, ezért nagyon jót tesz neki, hogy nem szinkronizálták le, szinte öröm hallgatni a párbeszédeket eredeti minőségükben. 2013. szeptember 5-től mindenki megbotránkozhat a mozikban, ugyanis akkortól vetítik A szenvedély királyát hazánkban. 

Színes, feliratos, angol dráma

 Eredeti cím: The Look of Love

Rendezte: Michael Winterbottom

Forgatókönyvíró: Matt Greenhalgh

Producer: Melissa Parmenter, Alice Dawson

Fényképezte: Hubert Taczanowski

Vágó: Mags Arnold

 Szereplők: Steve Coogan, Imogen Poots, Anna Friel, Tamsin Egerton

Hossz: 101 perc

Hang: Dolby Digital

Vetítési mód: DCI

Országos bemutató: 2013.09.05.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott