Ezek után érkeztünk meg A cipőbűvölő című filmhez, amit Thomas McCarthy (Győzzünk már, A látogató, Az állomásfőnök ) rendezett. A film előzetesét megtekintve joggal tarthattunk attól, hogy Sandler bácsitól egy újabb gagyi vígjátékot fogunk kapni, de szerencsére nem így lett. Nem egy tipikus Adam Sandler film, de még így is szórakoztató lenni.

A történet szerint Max Simkin (Adam Sandler) egy csóró suszterként éli mindennapjait New York East Side városrészében. A középkorú férfi az anyjával lakik, és nem sok minden történik vele azon kívül, hogy dolgozik a boltban, amit apja (Dustin Hoffman) hagyott hátra, amikor évekkel ezelőtt titokzatos módon eltűnt. Egyetlen barátja a szomszédja, a borbély Jimmy (Steve Buscemi). Max elefáradt a mindennapi élet mókuskerekének hajtásába, de amikor talpvarró gépe megadja magát, ráakad egy régi családi örökségre a pincében. Viszont ez nem egy hétköznapi varrógép, ő pedig nem egy hétköznapi cipész, így lehetőséget kap rá, hogy egy időig a vevői életét élje - és másképp lássa a világot.

Valószínűleg a rendező személyének köszönhetjük, hogy a 2007-es Üres város alakítása óta először láthatjuk újra színészkedni Adam Sandlert. Tudom ez erősen hangzik, de tényleg így van. Semmi nyoma a tőle megszokott fingós, böfögős humornak, sőt, sokkal kevesebb alkalommal csal ki A cipőbűvölő nevetést a nézőkből, mint az gondolnánk, viszont ez nem is baj. A film első felében inkább azon van a hangsúly, hogy megismerjük Max Simkin életét és a mágikus cipők által magára öltött karaktereket. Gyorsan azonosulhatunk is vele, mivel a való életben is sokaknak lehet ismerős a helyzet, hogy más bőrébe bújnának. Sandler hamar felfedezi, hogy a "szuperképességének" köszönhetően olyan dolgokat próbálhat ki, amiről eddig csak álmodozott, de bizony ennek hátrányai is voltak, ami miatt gyorsan rátalál a baj. Miután beindul a cselekmény egyre több poén is érkezik a fejleményeknek köszönhetően. Egy ideig sikerül jól egyensúlyozni a humort és drámát, viszont a vége felé átcsap az egész egy krimis sztoriba, ami a kezdeti állapothoz képest meglepő húzás.

Sandler jól hozza a kissé magába forduló középkorú pasast, aki szeretne változtatni az életén, de fél is tőle picit. Üdítő végre egy normálisabb szerepben látni a tojásfejű színészt. Rajta kívül érdemes megemlíteni Steve Buscemit (Jimmy), akit egyszerűen nem lehet utálni, és már attól röhögni tudsz, ha meglátod, illetve Dustin Hoffman (Abraham Simkin) is feltűnik egy kisebb mellékszerepben, de nem okoz mély benyomást. Többet is ki lehetett volna hozni az alap koncepcióból, de nem lehetünk elégedetlenek. Egyszer nézhetős, de kedves filmet kapunk az egykori vizesnyolcastól.