Sokak számára már maga a cím rejtélyes. A Byzantium nem más, mint a mai Isztambul elődjének a latin elnevezése, valamint annak a motelnek a neve, melybe üldözőik elől menekülnek főhőseink. Bár két nőről, Eleanor-ról (Saoirse Ronan) és édesanyjáról, Clara-ról (Gemma Arterton ) szól a történet, a valódi és egyetlen főhős mégis a „fiatal” lány, akitől megismerhetjük kettejük történetét. Ezúttal nincs semmiféle interjú, inkább személyes vallomás, gyónás, melyet inkább a nézőknek mesél, bár néha egy-egy szereplő is betekintést kap a két évszázados életbe. Amikor először láttam a posztert és rajta a 12-es korhatárt, kicsit megijedtem, hogy még egy unalmas, romantikus kínlódás lesz mindenféle értelem nélkül. Hál istennek tévedtem, ahogy a forgalmazó is a karikával, ugyanis a premier előtt átcserélték 16-ra, amit meg is érdemel. Egy lakótelepen találkozunk először hőseinkkel, akiket egymástól függetlenül ismerünk meg, majd szép lassan összefonódik az útjuk és kiderül a kettejük rokoni kapcsolata és halhatatlansága is. Számomra az tetszett a leginkább ebben a filmben, hogy nem használta fel a vámpírokkal kapcsolatos közhelyeket, egy teljesen új mítoszt teremtett köréjük. Sorra cáfolja meg az olyan tényként kezelt tulajdonságokat, mint hogy nem látszódnak a tükörben, hogy a harapásuktól át lehet változni, hogy a napfénytől meghalnak és sorolhatnám még. Helyette kiderül, hogy ez egy ősi társaság, akik megpróbálják a világ rendjét és az igazságot őrizni az örökléttel. Átváltozni egy kis szigeten lehet, ahol valami ősi istenség él és amit senki nem mer megközelíteni, mert elátkozott hely hírében áll. 

A társaság tagjai nem lehetnek nők, de ami a legfontosabb, nem áll jogukban senkit sem átváltoztatni a sziget titkának tudásával. Clara aki prostituáltként tengődik, de nem önszántából, mind a két szabályt felrúgja, ugyanis haldoklik, mikor Darvell jelenlétében felfedi az ősi titkot. A szigetre vezető térképért meglövi azt a férfit, aki feltehetőleg közben árvaházban nevelkedő lányának apja és megmenti saját életét. A többi halhatatlan egyből rájön, mit tett, de pár szabály leszögezése mellett életben hagyják. Aztán mikor lányát megerőszakolják, segítségére siet és őt is megajándékozza az idő eltörlésével. Innentől kezdve ketten tengetik életüket egészen napjainkig, amikor becsatlakozunk a történetbe. Eleanor igazán bűnbánó, például csak olyanok vérét szívja ki, akik kívánják a halált, akik felkészültek az eltávozásra, míg anyja féktelen, haragos és nem ismer kegyelmet. Ez a kettejük között húzódó erőteljes ellentét adja meg a film alapfeszültségét, a drámával teli életút meg a négyzetre emeli mindezt. 

A filmet ez a kettősség jellemzi végig, a gyönyörű képeket sokszor követi, váltja fel valami gusztustalan, a kedvességet a gyűlölet, a jelent a múlt. Mindeközben az egész rendkívül lírai, csak úgy árad belőle az életbölcsesség, rengeteg kép és mondat között mélyebb értelem rejtőzik, ami csak arra vár, hogy észrevegyék. Persze ehhez kell egy bizonyos intelligencia és tapasztalat, meg persze érzékenység a művészet iránt, hogy kivétel nélkül kiszúrd őket, de ha sikerül, akkor nem is vámpírokat, hanem magát az életet látod annak minden fontosabb problémájával és örömével. Természetesen szerelmi szál is van, de a kedves vámpírlány és a daganatos ír fiú románca minden, csak nem szokványosnak mondható. A Byzantium nem egy egyszerű eset, sokat ad és sokat el is vesz az embertől, de semmiképp sem ugyanúgy távozol a moziteremből, ahogyan beültél. Talán a legművészibb, legszebb és legelvontabb vámpíros film, amit valaha láttam, tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek a gondolkodás nem okoz problémát és akar látni valami teljesen újat és szokatlant. A filmet augusztus elsejétől játsszák a hazai mozik eredeti, angol nyelven magyar felirattal.

Premier: 2013.08.01

Gyártás éve: 2012