Die Hard újratöltve!

A London ostroma bebizonyította, hogy lehet tartalom nélkül, szórakoztató one man-show jellegű akcióorgiát készíteni. Nekem ebben a témában még mindig John McClane az etalon – szigorúan az első három rész -, amire a London ostroma bizonyos aspektusból emlékeztetett is. Kicsit a harmadik felvonás ugrott be nekem, amikor Bruce Willis a várost járva próbálta megállítani az őrült Simon-t. A Gerard Butler féle „replika” ilyen téren tétet akart emelni, ugyanis nem elégedett meg a civil áldozatokkal: rögtön a világ legfontosabb embereit likvidálta az első húsz percben. Kivéve az amerikai elnököt, Aaron Eckhart-ot, aki képtelen addig fűbe harapni, amíg Gerard Butler védelmezi. Utóbbi tényleg remek akciósztár lenne. Azt a típusú karaktert testesíti meg, akiből hiány van a mai piacon, mert a figuráját egyértelműen a sérthetetlenségre és a puskaropogtató egysorosokra hegyezték ki. Jó döntés volt!

Egyedül számomra ott bukott el London mellett egy kicsit a film, hogy nagyon bele erőltettek olyan triviális, mára már egy vaktöltény erejével bíró igazságokat, amik teljesen lepattannak a nézőkről. Megint éltetettük Amerika nagyságát, megtörhetetlenségét és bizonyos szempontból a humanitáriusságát, ami ilyen téren eléggé megvezető. Nem beszélve az arabokról, akiket sikerült megint a világuralomra törő, bosszúéhes villain szerepébe beleerőszakolni. Simán meg tudott volna élni ez az alkotás az esztelen lövöldözésből és a valódiasságtól mentes akciószekvenciákból.  Ez a tipikus film pont nem igényelte a mélyebb töltetett. Ez egy klasszikus popcorn-mozi, ennél fogva minden olyan aspektusa és panelje meg volt, amitől jó lesz egy old school akció film. De ennél véletlenül sem több a London ostroma. Egy pillanatig sem lehet azt érezni, hogy meg akarná váltani a világot, és a műfajt. Nem hozott újításokat, nem kísérletezett, nem lépett ki a saját komfort-zónájából. Ez összességében egy lusta iparosmunka, amit két tényező ment meg a teljes káosztól: egyrészt még pont a pátoszosság mezsgyéjén mozgott – a Támadás a Fehér Ház ellen a lobogó zászlóval nekem már nagyon sok volt -, másrészt hiány van az ilyen üres, tartalmatlan, mégis szórakoztató alkotásokból. Bár a John Wick-hez nem ér fel, ahogy a nagy elődökhöz sem, de legalább nem árad belőle a káposztaszagú direct to dvd-„illat”.

Jót tett a folytatásnak a helyszínváltás is. Különösen a bravúrt díjazom benne, merthogy alapvetően a történet egy fehérházas-„história”, ennél fogva nehéz lehetett úgy megoldani a kontinenst váltást az íróknak, hogy az ne okozzon a kelleténél nagyobb logikai galibát. Ügyesen megoldották. Őszintén érdekelne, hogy mit tudnának kihozni ebből a „franchise-ból” úgy, hogy kiveszik az egyenletből az amerikai elnököt. Szerintem Mike Banning karaktere ilyen formában könnyedén megbírná állni a helyét, és az íróknak is könnyebb dolga lenne egy esetleges harmadik-negyedik részt írni. Ebben a testőr megvédi az elnököt – formátumban nincs több potenciál. Már ez is határán volt az önismétlésétől, de még sikerült egy-két jó megoldással felfrissíteni az egyszer fogyasztható receptet.

A cím magyar fordítása mellett ezúttal nem tudok elmenni, mert amellett, hogy parodisztikus, elképesztően ostobának nézik vele a nézőt. Rég láttam ilyen izzadságszagú erőlködést. Nálam már a Beavatott-sorozat is kiverte a biztosítékot, de ez a Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma bőven a címalkotás leggyengébb képviselője. Még akkor is, ha értem a mögötte megbújó „tartalmat”, mert az által, hogy az amerikai elnök élete (ismét) veszélybe került, lett létjogosultsága a cím első felének. Több bizalmat szeretnék kérni a nézők nevében. Attól, mert nem rágják a szánkba, még érteni/tudni fogjuk, hogy ez egy folytatás.

Gerard Butler elvesztegeti a karrierjét

A 300 sztárjának pályája nagyon ígéretesen indult Hollywoodban. Elkövette azt a hibát, hogy sokáig benne ragadt a romantikus hős-zsánerben, ahelyett, hogy objektíven felmérte volna a képességeit, és azt, hogy mi állj jól neki valójában. Pedig, ha kizárólag csak az akciófilmekre szerződött volna le, akkor ma minden második hasonló témájú alkotás Gerard Butler nevével lenne fémjelezve. Látva a London ostroma korrekt premierszámait van még esély arra, hogy a színész visszatérjen arra az ösvényre, amit az old school akciósztárok az elmúlt pár évtizedben alaposan kitapostak. Afféle Bruce Willis-kaliber, csak a lelkesebb fajtából, aki még élvezi, ha robbantgatnak körülötte, és torkolattűzben verekedhet. Aaron Eckhart pedig továbbra is nagy csalódás, de nem azért, mert rossz lenne a filmben. Számára egy ilyen lélektelen, tartalmatlan, komolyabb háttértörténet nélküli karakter eljátszása nem nagy kihívás. Ennél többre hivatott. Morgan Freeman nélkül pedig nincs film, ezt mindannyian tudjuk.

Ha elvárások nélkül, kipihenten ülsz be a filmre, úgy könnyen pozitív csalódásban lehet részed, mert a London ostroma köröket ver az első részre. Így is középszerű alkotás, de kólával és popcorn-nal könnyen fogyasztható.

MoziStar: 5/10