Skandináv krimik mindig is voltak és mindig is lesznek, bár Stieg Larsson Millenium-trilógiája és Jo Nesbo regényei nyomán terjedt át más országokra is ez az őrület. Azonban nem ők alkotnak kizárólagosan a műfajban, rajtuk kívül számtalan, kevésbé ismert, de nagyszerű krimi író dolgozik még a térségben. Legyen az akár svéd, norvég, dán, vagy izlandi, egy valami mindegyikükben közös: a komor hangulat, a hideg stílus, a brutalitás és a feszült, szívrohamközeli izgalom. A Nyomtalanul pedig ezekehez a bizonyos szabályokhoz marad hű.

Jussi Adler-Olsen nyomozópáros sorozatának első darabjának filmváltozatát tisztelhetjük benne, mely a Q-ügyosztály eseteit meséli el. A film abszolút főszereplője Carl Morc nyomozó, aki ritkán szólal meg, akkor is negatív megnyílvánulást tesz, magánéletében hideg, de munkájában forrófejú és irányíthatatlan, leginkább a fiatal Schwarzi szótlan elszántságát juttatja eszünkbe. Egy félresikerült akció és egy súlyos sérülés után a nyomozót lefokozzák, de nem küldik el, hanem rábízzák a mondvacsinált Q-ügyosztály vezetétését, melynek az a feladata, hogy megoldatlan ügyekről készít jelentést a rendőrség pincéjében.

 Mindemellé kap egy kissé bolondos, de jószívű társat Assad személyében, így máris kész a teljesen ellentétes, egy idő után mégis jól működő és szórakoztató páros. Az ehhez vezető út, vagyis a film első fél órája elég döcögős, sokszor még unalmas is, de amint elindul a nyomozás, fokozatosan egyre jobbá válik a film. Ahogy a lezáratlan ügyeket olvasgatja, ráakad egy érdekes darabra, ami szöget üt a fejében és elkezd utánajárni a dolognak. Ahogy egyre jobban beleássa magát a részletekbe, a film kettészakad és immár az eltűnt nő történetét is megismerhetjük a nyomozással párhuzamosan.

Ez eleinte kifejezetten idegesített engem, azt gondoltam, ezzel elrontja azt a misztikus és izgalommal teli hatást, amit az ismeretlen hordoz magában az ilyen történetekben, de egy idő után be kellett látnom, hogy tévedek. A két szál egymástól függetlenül fut egészen a végkifejletig, ahol a történetek összeérnek és addig folyamatosan kiegészítik egymást, valóban egy egészt alkotnak. Ha sikerül túljutnunk a lassú felvezetésen, akkor szépesn lépésről lépésre ragad magával a stílusa. Ami egy picit megkülönbözteti a többi társától, hogy itt már ha csak kis mértékben is, de megjelenik a humor. 

Aki látott, vagy olvasott már skandináv krimiket, az tudja, hogy nagyjából mindegyiknek ugyanaz a felépítése, mégis van bennük valami, amitől századjára is elfog minket a borzongás. Ettől nagyszerűek, ezért ül be az ember egy ilyen filmre, ezt várja el tőle és a Nyomtalanultól meg is kaphatja. Nem a legjobb a műfajában, de egy olyan csoportban átlagosnak lenni, ahol mindenki jó, nem szégyen, hanem dicsőség. A tavalyi év egyik legnagyobb sikere lett hazájában, ennek köszönhetően idén már a folytatása is érkezik, aminek remélhetőleg már az eleje sem lesz vontatott, köszönhetően annak, hogy a Nyomtalanulban már bevezették a karaktereket és csak az izgalom marad nekünk, meg persze az elengedhetetlen sötétség.

Nyomtalanul

Színes, feliratos, dán thriller
Bemutató: 2014. 03. 13.
Rendezte: Mikkel Nørgaard
Írta: Nikolaj Arcel
Szereplők: Nikolaj Lie Kaas, Fares Fares, Mikkel Boe Følsgaard
Fényképezte: Eric Kress
Vágó: Morten Egholm, Martin Schade
Hossz: 97
Hang: Dolby Digital
Vetítési mód: DCI
Art besorolást kapott alkotás
Korhatár besorolás: Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott 

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.