Mivel a műfaj eléggé klisékre épülő és sok fantáziát nem rejt magában, nem számítottam túl nagy végeredményre. Szerencsére csalódnom kellett, Az elnök végveszélyben magához képest izgalmas, de a legfőbb erénye, hogy mindeközben ki is parodizálja az elnökös akciófilmeket, és sokszor még önmagát is. Politikai témájú mozihoz képest szokatlanul humoros és sodró lendületű. Azonban azt sem állítanám, hogy egy igazán jó film, inkább egy könnyed szórakozást ígérő poénos és látványos alkotás, habár Roland Emmerich-hez (2012, Holnapután, A függetlenség napja) képest elég visszafogott a pusztítás mértéke. 

Maga a kezdés nem túl erős, megismerhetjük Cale-t (Channing Tatum), aki bár nagyon szereti, nem jön ki jól a kislányával. Be akarja bizonyítani neki, milyen jó apa valójában, ezért elviszi a Fehér Házba, amikor jelentkezik az elnököt védő titkosszolgálathoz. A kis Emily hatalmas rajongója az elnöknek, akit nem más alakít, mint az Oscar-díjas Jamie Foxx. Miközben körebejárják az épületet, a világ legbiztosabb helye terrortámadás áldozatává válik. Persze elterelésként először a Kapitóleumot robbantják fel, ami óriási pánikot kelt, közben foglalják el az elnöki rezidenciát. A tervük eleinte elég ingatagnak tűnik, de szép lassan rájövünk, hogy a szálak messzebbre nyúlnak, mint képzelnénk, és a terv mögött gonoszabb indokok rejlenek, mint gondolnánk. Miközben szép lassan megölnek minden alkalmazottat, a látogatókból váló túszokat leszámítva, az elnök nem számíthat másra, mint a semmiből jövő őnkéntes hősre, Cale-re. 

Jamie Foxx karaktere, Sawyer elnök a legjobb az egészben, hiszen hányszor látod az Egyesült Államok első emberét egy Nike cipőben terroristákra lövöldözni? A humor legfőbb forrása is ő maga, meg az általa játszott szerepkör. Azonban azt maga a színész is nyilatkozta, hogy félreértés ne essék, ő nem Obamát játssza, hanem egy tőle teljesen független afro-amerikai politikai vezetőt. Pedig azért sokszor elég nagy a hasonlóság, már csak elég megnézni a first lady-t, aki kiköpött Michelle Obama. Akárhogyis, de Foxx nagyon laza, jók a dumái és rendkívül rokonszenves. A terroristák is jól el lettek találva, főleg a halál nyugodtan mászkáló Killick tetszett. 

A rendező korábbi munkáihoz képest eléggé visszafogta magát, bár érthető, hiszen ezúttal városok helyett az ország szíve pusztul el. Volt is egy utalás Emmerich korábbi sikerfilmjére, A függetlenség napjára, amelyben az űrlények támadtak a Fehér Házra. A cselekmény, a karakterek és a poénok folyamatosan viszik előre a filmet, azonban néhol úgy éreztem, egy-egy jelenetet túlságosan is elhúztak, szokatlan is egy kicsit a 130 perces hossz egy ilyen alkotásnál. Ettől függetlenül nagyon élveztem, a látvánnyal sem volt semmi gondom, a hibákat meg sokszor az alkotók maguk is látványosan kinevették, ezáltal akár szándékosnak is tekinthető. Talán A hazafi óta a rendező legjobb filmje, végre nem csak értelmetlen CGI dömpinget kapunk a képünkbe, amin elbambulhatunk, hanem van sztori is. Bár annak hírdették, Az elnök végveszélyben nem egy thriller, hanem egy zsáner paródia, ami mégis működik zsánerfilmként is. Nem elgondolkodtató, nem művészi és még csak nem is új, viszont nagyon szórakoztató és szerethető. Arra a két órára, amit a moziteremben tölt el a néző, teljesen leköti és pozitív élményekkel távozhat, azonban mély nyomot nem hagy. Már csak Jamie Foxx miatt is érdemes megnézni, mert ő megint zseniális, de azok sem fognak unatkozni, akiket különösebben nem érdekel a színészi játéka. Igazi nyári zúzós popcornmozi sok nevetéssel, a negatív dolgokra meg utólag úgy sem emlékszik senki. Akit érdekel, miért van Az elnök végveszélyben, az 2013. augusztus 29-től utána járhat a hazai mozikban.

Főszereplők: Channing Tatum, Maggie Gyllenhaal, Jamie Foxx, James Woods.

Fényképezte: Anna Foerster.

Látvány: Kirk M. Petruccelli.

Írta: James Vanderbilt

Rendezte: Roland Emmerich

Mozibemutató: 2013. augusztus 29.

Eredeti cím: White House Down

Színes amerikai film

Műfaj: akció

Gyártó: Centropolis, Columbia Pictures

Játékidő: 137 perc

Korhatár: 16