Már az elején szögezzük le, hogy a Metro Manila nem a fülöp-szigeteki világváros földalatti tömegközlekedési járművének a neve, hanem a világ 11. legnagyobb metropoliszát és agglomerációját takarja, melyben 16 millió ember él. A területe nem sokkal nagyobb fővárosunkénál, képzelhetjük, milyen nyomor és zsúfoltság uralkodhat itt. A főhős, Oscar Ramirez és családja ide vándorol egy vidéki rizstermesztő tartományból,  a jobb megélhetés reményében. Ennek köszönhetően egy társadalmi problémáktól árnyalt, drámai dokumentumfilmet láthatunk az első egy órában, amely alapjaiban rázza meg az emberségbe vetett hitünket. A pénz az úr, de pénze senkinek sincs, csak pár gazdag embernek, mindenki más szenved, éhezik, vagy a bűnözés útját választja. 

Igazából nyoma sincs itt az akciónak, sokkal inkább lélektani dráma a boldogulásról, családról, erkölcsről egy olyan helyen, ahol ezeket a legnehezebb megtartania az embernek. Oscart ott verik át ahol csak tudják, míg a végén elúszik kevés félretett pénze is és a gettóba kényszerülnek. Hogy enni tudjanak, felesége beáll prostituáltnak, amit két kislányuk az öltözőből néz végig. Eközben a férfi is megpróbál munkát találni, de nagyon nehéz dolga van, egy állásra körülbelül száz jelentkező jut, ráadásul akkora a nyomor, hogy az emberek mindent félredobnak a pénzért. A másik komoly probléma az emiatt elburjánzó bűnözés, itt gyakorlatilag bármit megtehetnek az emberek.

Amikor már azt hinnénk, nem fordulhat rosszabbra a helyzet, akkor egy pénzszállító cég felkarolja Oscart és őszinteségének köszönhetően jólfizető, de veszélyes állást kap. Páncélautóval kell nagy értékeket szállítania a városban, miközben lépten nyomon ki akarják rabolni. Itt lép be az akciófilmes vonulat, de továbbra is a drámaiság árnyékában maradva. Itt a mondanivaló a fontos, a golyók helyett a társadalmi kérdések röpködnek. Ráadásul komoly nyomatékot ad az egésznek, hogy egy ilyen távoli kulturába helyezték a sztorit, ami tőlünk teljesen idegen, sokkal radikálisabban ütköznek ki a nálunk is jelen levő problémák. Nagyon megrázó, őszinte és kicsit sem mesterkedő. Már önmagában különleges élmény egy fülöp-szigeteki filmet látni, hiszen nem túl sok ilyen alkotás jut el hazánkba. 

A szereplőket legtöbbször nagyon közelről mutatják, a kamera állandóan mozgásban van, ettől úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk velük, még inkább elborzaszt a dolog. A film szinte teljes egészében filippínó nyelven kommunikál, ami mégközelebb hoz a helyzethez. Ami meglepő, hogy az angol Sean Ellis írta, rendezte, sőt fényképezte is. Őt már második rövidfilmjéért Oscar-díjra jelölték, így tehetsége vitathatatlan. Az teszi mégis furcsává a dolgot, hogy egy európai alkotó hogyan tudta ilyen jól megfogni ezt a távol-keleti érzést, ilyen árnyaltan ábrázolni az ottani helyzetet. Az előre beígért akció a film végére érik be, amikor a főhős végső elkeseredésében, családja megmentése érdekében kitör az őt fojtogató világból. Azonban ez sem csak úgy hirtelen üt be, nagyon alaposan elő van készítve és gyönyörűen van tálalva. Nagyon szép, egyben megrázó történet, ami végre nem sikerhajhász, hanem inkább figyelemfelkeltő alkotás. Biztos lehetsz benne, hogy nem ütközöl közhelyekbe, nem ugyanazt látod, mint már százszor, a Metro Manila egy kifejezetten egyedülálló alkotás, ami még a helyszinétől ilyen távol és képes működni, pontosan azért, ami eleinte furcsa volt, a háttérben rejtőző európaisága miatt.

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!

METRO MANILA

Színes, feliratos, brit-fülöp-szigeteki akció-dráma

Rendezte: Sean Ellis

Sean Ellis ötletéből a forgatókönyvet írta: Sean Ellis, Frank E. Flowers

Producer: Sean Ellis, Mathilde Charpentier

Fényképezte: Sean Ellis

Vágó: Richard Mettler

Zene: Robin Foster

Szereplők:  Jake Macapagal, Althea Vega, John Arcilla