Az előítéletekből neki is kijutott, de azt mondja, már nem bánthatja senki. Szabó Simon, akinek van egy aprócska jelenete a filmben, gratulált Franciskának és a MoziStar interjújában elmondta, hogy nagy színésznő válhat a lányból. Franciska, aki egy nagyon közvetlen és szimpatikus lány, amit az interjú során volt szerencsém megtapasztalni. A filmről, forgatásról, karrierről beszélgettünk és mesélt a Brad Pitt sztoriról is.

Milyennek látod a film visszajelzéseit?
- Minden kritikát elolvasok a Viktória: A zürichi expresszről és azt látom, hogy többségükben tetszik az embereknek. Nagyon sokan úgy ítélik meg, hogy ez egy nagyon fontos film témáját tekintve. Ez mindenkinek jól esik a stábból. A forgatókönyvíróval, Men Lareidaval, és a rendezővel, Maros Annával nagyon jóban vagyok, összekovácsolódtunk ez alatt a 4-5 év alatt, amióta először találkoztunk és együtt csináltuk végig ezt az egészet. Egymásnak küldözgetjük a kritikákat, hogy „nézd ő mit írt és ő mit írt” és ez annyira jó érzés. Hosszú-hosszú évek munkája úgy látom, hogy meghozta a gyümölcsét. A barátaim részéről vegyesek az érzések. Volt, aki durvábbra számított, de volt olyan, aki azt mondta, hogy neki annyira megrázó volt, hogy nem nézi meg újra. Általánosságban mindenkinek tetszik vagy el kezd gondolkodni rajta. Nagyon ösztönző és erősítő hatással van rám, ahogy beszélnek az emberek a filmről.

Mit szóltál, amikor szóltak, hogy tiéd a szerep? Mire gondoltál először?
- Arra, hogy ez a sors. Valami isteni szerencsének éreztem, mert én mindig erről álmodtam. Egészen kicsi koromtól kezdve az volt bennem, hogy főszerepet fogok játszani egy nagy játékfilmben. Amikor elérkezett ez a pillanat, nem nagyon akartam elhinni, hogy tényleg enyém a szerep. Mindig jártam castingokra, amellett, hogy dolgoztam mindenféle mást, de legbelül vártam a nagy lehetőséget. Egy évvel korábban elhívtak egy magyar film castingjára, Deák Krisztina Aglaja című filmjéhez. Aglaja szerepére elég komoly esélyem volt, végül nem engem választottak, Móga Piroska kapta a szerepet. Nem jött össze, de akkor mondtam a páromnak, hogy tudom, lesz egy film, még ha csak egy film is, de annak én fogom játszani a főszerepét, amit egyszerűen nem tud senki eljátszani csak én, mert valahogy közel áll hozzám. És tessék, egy évvel később megtalált a szerep. Ez az egész sorsszerű volt. Csak hinni kellett benne, és nem feladni!

Franciska karrierjét Viktória indította be. Már meg van a szerződése a következő nagy játékfilmre, amiben szintén főszerepet fog játszani, és a tervek szerint 2015 nyarán kezdődik a forgatás. De emellett folyamatban van egy másik magyar film és két színházi szerepet is játszik. A fiatal lány 13 évesen elvégezte a Harlekin Gyermekszínház képesítését, de azóta nem foglalkozott a színészettel, csak hobbi szinten. A Viktória egy nagy fordulat volt a színésznő életében, hiszen ez az első filmje, és nagyon komoly jeleneteket kellett eljátszania.

A párod és a családod hogy fogadták, amikor elmondtad nekik, hogy milyen is lesz ez a film?
- A párom előadóművész, zenész ls neki is van egyfajta színészeti rálátása a dolgokra, hiszen neki is egy szerep, amikor aláírást kell adnia, vagy fotózkodnak vele. Emiatt könnyedebben tudta kezelni a dolgot. Tudta, hogy nekem ez az álmom, így nem volt kérdés. Nem tudom, hogy milyen érzés volt neki ezeket a jeleneteket látni, mert erről nem beszéltünk, de a mai napig támogat. Biztos nem volt kellemes, de tudta, hogy nem keverhet bele saját érzéseket. Nyilván nehéz elvonatkoztatni a családomnak is, de azt mondták, hogy újra meg akarják nézni a filmet, mert sokszor az volt bennük, hogy „a Franci” van a filmben. Anyukám is kétszer nézte meg, és mondta, hogy másodjára sokkal jobb volt, mert jobban el tudott vonatkoztatni.

Egy ilyen kemény filmre hogy tudtál felkészülni? Mi volt a legnehezebb?
- A hideg! A hideget iszonyatosan nehéz volt elviselni. Az itthoni, éjszakai jeleneteket augusztusban és szeptemberben forgattuk, de volt, amit zürichben, ahol még hidegebb volt. Ugye nyári szettben kellett lennünk és annyira hideg volt, hogy nem tudtam koncentrálni a szerepre, nem tudtam kizárni, hogy mennyire fázom. Ez nagyon megnehezítette, hogy ne zökkenjek ki a szerepből. A másik, ami nem volt egyszerű, az a folyóban való úszás, amitől nagyon féltem. Az úszást az utolsó napokra rakták, mert addigra már volt rutinom és benne voltam a szerep lendületében. Az úszós jelenetet egy nap vettük fel, sötét volt, nagy volt a sodrása a folyónak. A stáb fel volt készülve mindenre, vigyáztak rám, búvár is volt, aki figyelt rám. Este, egyedül a folyóban, az nagyon félelmetes volt, nem láttam szinte semmit, szóval ott tényleg féltem. A víz is hideg volt, kint meg pufi dzsekiben álltak a stábtagok, amíg én a vízben fagyoskodtam. Ezek mellett megéreztem, hogy milyen megalázottnak lenni. Átéltem azt, hogy milyen az, amikor kiszolgáltatott vagy, illetve azt, hogy nem számít az önbecsülésed, mert annyira lealacsonyodik, hogy a tested sem számít saját magadnak. Ez felfoghatatlan számomra, elborzadtam és traumaként éltem meg. Lelkileg ez nehéz volt, de fel tudtam használni a karakterben ezeket az érzéseket, amik felszabadultak bennem.

Mennyire tartottál a szex jelentektől?
- Nyilván az volt az első kérdéseim között, amikor elolvastam a forgatókönyvet, hogy mi az elképzelésetek? Hogy fog kinézni? Ettől is féltem picit, hiszen nem csináltam ilyet korábban. Mondták, hogy nem erre van kiélezve az egész, nem akartak egy durván szexuális jellegű filmet csinálni. Mindenki tudja, hogy miről szól ez az életforma, és itt nem ez a lényeg. Inkább a körülmény és a lelki út, amit bejár Viktória, azon van a hangsúly. Mondták, hogy a szex jeleneteket finoman, kívülről fogják felvenni, csak így éppen hogy egyértelmű, hogy mi történik. Az orális szex volt az a jelent, ami már a forgatókönyvben is benne volt, és ezen sokat gondolkodtam, hogy kell-e, végül úgy döntöttem, hogy kell. Maga a jelenet homályos, és kamera kis képernyőjéről látszik, illetve mivel ez egy dokumentarista jellegű játékfilm, így e nélkül a jelent nélkül elvesztette volna realista jellegét.

Kivel beszéltél ezekről a jelentekről?
- Stefanovics Angélával sokat beszélgettünk. Sokat kérdeztem tőle, mert tőle tanultam sokat a forgatásokon. Megkérdeztem tőle, hogy ő hogy áll ezekhez a jelenetekhez? Azt válaszolta, hogy „Te színész vagy, és azt nem neked kell megcsinálnod, hanem Viktóriának, aki prostituált.” Az volt a fejemben, hogy Úristen, ezt anyukám, az öcsém, a barátom látni fogja, és én ezt nem tudom felvállalni, mert annyira szégyelltem magam. Angéla azzal nyugtatott, hogy én egy színész vagyok és ez egy munka, ezt meg kell csinálni, mert aki látni fogja a filmet, az Viktóriát fogja látni első sorban. Ha a néző is el tud vonatkoztatni, akkor te, mint színész, neked is tudni kell külön választani a kettőt. Azt gondolom, hogy annál a jelentnél nőttem fel igazán.

Franciska megtanulta, hogyan kell elvonatkoztatni saját magadtól. Az élete során sok mindent megtanult, és elfogadta saját magát. Az előítéletekkel nem foglalkozik, pedig volt idő, hogy származása miatt nem kapott meg munkát. A filmben is elhangzik egy mondat „Megígérted, hogy nem cigány fog jönni!” (Blondie kérdezi Juniortól, amikor Viktória Svájcban a szállásra érkezik), de szerencsére Franciskában nem idézett fel rossz emlékeket. Sőt!

Mire gondoltál, amikor ezt a jelenetet forgattátok?
- Ismertem a történetet és tudtam, hogy lesz egy ilyen. Az a szép íve az egésznek, hogy ők aztán összebarátkoznak ennek ellenére. Egyébként megmosolygom, ha most történne egy ilyen. Semmilyen érzést nem vált ki belőlem, mert már annyira erős vagyok, hogy egyszerűen sérthetetlen vagyok. Nyilván nem volt ismeretlen a helyzet, csak vissza kellett gondolnom a gyerekkoromra, és az nem múlik el csak úgy. Az egész gyerekkoromat végig kísérte, és ha meghallottam ezt a szót, akkor összerándult a gyomrom. De most már annyira tudatos vagyok, hogy nem tudnak bántani. Azáltal, hogy megéltem ezeket, hitelesen tudtam hozni a karaktert. Ma már, ha van egy ilyen kijelentés, vagy zavaróan elkezdi prezentálni valaki a véleményét ezzel kapcsolatban, akkor én halál nyugodtan elkezdek vele beszélgetni, elfogadom és nyitott vagyok. Azt gondolom, hogy ez az egyetlen út mind a két oldalról, de ezt a romák oldalról is meg kell tenni.

Olvastam rólad, hogy dolgoztál modellként, de van jeltolmács és újságírói képesítésed is. Mi az, amiben megtaláltad önmagad?
- A színészetben, azt szeretem a legjobban. A forgatás óta, most már két éve, azóta csak ezzel foglalkozom. Akkora energiát és lendületet adott, hogy nem volt kérdés. Miután haza jöttem Zürichből, nagyon el voltam fáradva fizikailag és lelkileg is, mindenhogyan. De valahogy nem tudtam nyugton ülni otthon és azt éreztem, hogy nekem ezt csinálnom kell, és csak ebbe az irányba indultam el. Két éve csak ezzel foglalkozom, semmi mással.

Mi a legnagyobb álomszerep, amit eljátszanál, akár filmben, akár színházban? Ki számodra a példakép?
- (Pár másodperc gondolkodás után mosolyogva érkezik a válasz…) My Fair Lady…nagyon eljátszanám. Nagyon szeretem Audrey Hepburn-t, gyerekkorom óta egy példakép számomra. A régi korokból abszolút ő a favorit, és nagyon sokat majmolom őt és figyelem a beszédstílusát, azt hogy, hogyan nyilatkozott, hogyan mozgott. A modern kort tekintve, Natalie Portman az, akit nagyon szeretek, zseniális színésznőnek tartom. Azt gondolom, hogy példaértékű élete van, ő nem tartozik a botrányhős sztárok közé. Egy tehetséges, gyönyörű színésznő, aki jól csinálja azt, amit csinál. Itthon pedig Törőcsik Mari néni, akivel egyszer sikerült találkozni. Az ő munkásságát is figyelemmel követem és szinte mindent tudok róla. Egy élő legenda, akiről azt gondolom, hogy egy követendő példa. Törőcsik Mari mellett még megemlíteném a korosztályomból, Jordán Adélt, Stefanovics Angèlát, Láng Annamáriát, akik csodálatos színésznők és szintén a példaképeim.

Ez az igazán sokoldalú lány nem áll meg egy szerep után, szívesen kipróbálna magát sok féle karakterben. Akár gonosz szerepet, vagy csúnya lányt is szívesen megformálna, amiben rajta múlik, hogy mennyire tudja jól megformálni a karaktert. Franciska imádja a rajzfilmeket, és szerinte a Macskafogó az egyik legjobb mese, aminek a szövegét oda-vissza tudja, de a Kung fu Pandát is nagyon szereti.

Gyerekként nem csak a mesék kötötték le a figyelmedet, hanem a színészet is. Anyukádnak mikor mondtad először, hogy színésznő szeretnél lenni?
- Anyunak van egy jó sztorija ehhez. Amikor 3 éves koromban megkérdezték, hogy mi akarok lenni, azt válaszoltam, hogy: sztár! (mosolyog) Én erre nem emlékszem, valami rémlik, de állítólag ezt mondtam. Úgyhogy anyu tudta, hogy ez be fog következni. Ő nagyon sokat olvas gyerekkora óta, hihetetlen, hogy mennyit. Író, és újságíró mivolta miatt nagyon irodalmi fejjel gondolkozik, és az, hogy színésznő szeretnék lenni, ez neki egy ilyen kiegészítőként hat. Szóval nagyon örült neki és támogat azóta is. Emellett, mint dramaturg vesz részt az életemben. Őt fel szoktam hívni forgatásokon, hogy adjon tanácsot. Volt olyan, hogy sírnom kellett, de nem ment, felhívtam anyut, mondta, hogy gondoljak arra, hogy…és mondott egy szép idézetet egy könyvből. De persze nem mindig érem el telefonon, ha kérdésem van, és egy ilyen esetnél picit kétségbe estem, de nincs mese, meg kell csinálnom egyedül, és megcsináltam. Utána beszéltünk és mondta, hogy ezt is meg kell élnem, és igaza volt, lehet direkt nem vette fel. (nevet)

A Viktóriát meghívták a Los Angeles-i filmfesztiválra, és Farkas Franciska Hollywoodba készül, de nem csak a film miatt. Ha úgy hozza az élet, akkor újra beszélni fog Brad Pitt-el.

Hogy is volt ez a sztori Brad Pitt-el és Angelina Jolie-val?
- Magyarországon forgatott Angelina Jolie és statisztaként dolgoztam a filmjében. 3 napos forgatás volt és én minden nap próbáltam képet csinálni velük. Én csak azért vállaltam el ezt a munkát, mert tudtam, hogy képet fogok velük csinálni. Elképzeltem, hogy tök jól fog mutatni a referenciák között egy kép Angelina Jolie-val, de arra már nem is számítottam, hogy Brad Pitt-el is lesz kép. Próbálkoztam minden nap, de sehogy nem lehetett oda jutni hozzájuk. A 3. nap már nem nagyon volt kedvem menni a forgatásra, de végül csak elmentem. A Józsefvárosi lakótelepen forgattunk, én egy bosnyák menekült lányt játszottam, akit éppen kilakoltatnak. Bőröndökkel a kezemben, szomorúan sétáltam, felvettük a jelenetet és megköszönték, aztán mindenkit elkezdtek terelni a két ház között. Én is elindultam szomorúan, egyszer csak hátra néztem, és láttam, hogy ott van egyedül Brad és Angelina, beszélgettek. Előtte nem nagyon volt olyan, hogy ők egyedül vannak, mindig volt körülöttük valaki. Egyébként a forgatásokon Brad ott járkált köztünk és fotózott minket, és ami nagyon érdekes volt, hogy két szemüveg volt rajta, egy dioptriás és egy napszemüveg is, így fotózott.

Láttam, hogy egyedül állnak, mondtam magamban: most vagy soha, ledobtam a bőröndöket és elindultam feléjük. Gondoltam, most vagy lelőnek vagy nem, lerohan egy 400 kilós biztonsági őr, nem érdekel, én most oda megyek. Előre kitaláltam, hogy mit fogok majd mondani, mert nem akartam csak  egy ilyet, hogy csináljunk már egy képet, az annyira snassz. Tudtam, hogy Angelina nagyon gyerek centrikus, úgyhogy elő vettem a legártatlanabb formámat. Mondtam neki, hogy az apám nagyon nagy rajongója, és nem beszél velem már három éve, de hogyha esetleg csinálhatok egy képet, elküldöm neki, akkor talán felhív. Angelina erre csak ennyit mondott: Oh… Brad meg nagyon vigyorgott mögötte, mert biztos érezte, hogy turpisság van a dologban. Elővettem a telefonomat, Angelina meg kivette a kezemből és oda adta Brad-nek, szóval azt a képet, amin Angelina-val vagyok, azt Brad csinálta. Megcsinálta a képet, majd megköszöntem. Közben, ez emberek, akiket tereltek, észre vették, hogy mi van és elkezdtek lázadni, hogy ők is akarnak fotót, aláírást. Aztán Jolie oda ment hozzájuk, én addig ott maradtam Brad Pitt-el. Mondtam neki, hogy apám Angelina fan, én pedig Brad Pitt fan vagyok. Mosolygott és csináltunk egy közös képet, majd megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehetnék hollywoodi színésznő? Mondta, hogy gyere ki Hollywoodba. Mondom oké, majd holnap (nevet). De ha nem tudok kimenni Hollywoodba, akkor csináljak egy filmet Európában és azt küldjem el a cégének. Egyébként az volt a tervem, hogy lesmárolom Brad Pitt-et, mert ha ezt megteszem, akkor tuti behívnak a Fábry show-ba, de annyira kedves volt Angelina, hogy végül nem tettem meg.

Ez kb. 4 éve volt, csináltam egy filmet Európában, és novemberben megyek Hollywoodba és ha az Isten is úgy akarja, akkor találkozni fogok vele. Ha mégsem, akkor biztos el fogom küldeni a cégének a filmet.

Farkas Franciska sokoldalú és céltudatos lány, aki mert álmodni és meg is valósította azt. Nem adja fel egykönnyen és rögös életútja sokaknak példaértékű lehet. Sok sikert kívánok neki és várjuk a legújabb közös fotót Brad Pitt-el!