Ezek a kritikusok....hm, néha azt érzem, hogy kilógok a sorból. Vagy csupán csak az "átlag nézők" közé tartozom. Nem tartom magam igazi filmkritikusnak, inkább csak filmkedvelőnek és épp ezért sokszor laikus szemmel nézem a filmeket és úgy is írok róluk. Mindig azt mondom, hogy saját élmény alapján döntsön valaki egy filmről és ne úgy, hogy néhány filmkritikusnak nevezett egyén írása legyen a döntő. A saját szórakozásunkról magunk döntsünk. Ha a jegy ára vagy az a két óra "pazarlás" is mérvadó egy film megnézésénél, akkor nincs is miről beszélni, hiszen alapból negatívan állsz a szórakozáshoz. Nyilván a kritikusok sokkal több filmet láttak és sokkal jobban vágják a témát, de bízzunk a saját tapasztalatainkban.

Bevallom, én baromi jól szórakoztam az Önygilkos osztagon, bár a főgonosz nem hogy félelmetes nem volt, de már túlzás is, nem tett jót neki a CGI. A Suicide Squad nem volt könnyű helyzetben soha. Sokan, ha meghallják, hogy DC, máris ítélkeznek (az már lényegtelen, hogy mennyire jogos), és a Marvel-hez hasonlítják a filmjeiket, hogy így vannak lemaradva, meg úgy koppintják őket, szóval nagyobb a teher. A szuperhősös filmek rajongóiban így még nagyobb volt az elvárás, amit a Suicide Squad-nak nem sikerült megugrani, de próbálkozásnak nem volt rossz. Rengeteg hibával "ékeskedik" a film, de pozitív momentumokat is tudott produkálni.

Tök jól volt felépítve, ahogy a karaktereket ismerjük meg lépésről lépésre. A DC szuperhőseinek nehezítette a dolgát az is, hogy Batman kivételével egyiküknek sem készült önálló filmje, így mondhatni hátszél nélkül ugrottak a mélyvízbe. Bár több ilyen csapatból álló világmegmentős, szuperhősös (A galaxis őrzői) film készült már, ahol a karaktereknek nem volt előtte saját filmje, de a DC-vel szemben valamiért erősebb a fanyalgás, mégis jól működik a gonosz csapatuk. A karakterek itt nagyon jól be lettek mutatva, megismertük néhányuk múltját és azt, hogy mi motiválja őket. Bár ebben is volt hiányosság, mert inkább Floyd Lawton vagy Deadshot (Will Smith) és Dr. Harleen F. Quinzel / Harley Quinn (Margot Robbie) került előtérbe. Egyértelműan Margot Robbie vezényelte a hangulatot a vásznon. Iszonyat jól állt neki ez a karkater, kicsit naív, veszettül kattant, kacér és vicces. Aki még szímpatikus volt, a Bumeráng-ot alakító Jai Courtney, aki valamilyen okból kifolyólag imádja a rózsaszín egyszarvúkat és lazán megbont egy doboz sört, nem törődve, ha épp támad az ellenség. A másik fontos szereplő, a sokak által imádott Joker volt, akit most Jared Leto testesített meg. A pszichopataságot hozta, amennyire tudta és bár nem sok szerep jutott neki, így engem nem győzött meg annyira, ami nem jelenti, hogy rossz volt, csak épp nem nyújtott semmi pluszt. Más jellegű volt, mint az eddig megszokott Joker-ek, de nálam még mindig Heath Ledger a befutó. Na, ő tényleg hozta (tokkal-vonóval) az elmebeteget, de Jared Leto Joker-e számomra csak egy beszívott bolondnak hatott. A legnagyobb negatívumnak a Varázslónőt alakító Cara Delevingne-t tartom. Nem volt jó választás, de talán csak a szarul megírt karakter miatt, erőtlen és motiválatlan volt. Röhejes főgonosz, főleg, amikor csípőficamos mozgással próbál tekintélyt kivívni magának, a giccses CGI káprázatról nem is beszélve. Aztán az is lehet, hogy ezt David Ayer, rendező, csak viccnek szánta, amit senki sem ért.

Az összkép ugyan zavaros kicsit, mert alig emlékszem a történetre, és sok mindenre nem kapunk választ, de ami jól működött benne, az a csapat, akik folyamatosan húzzák egymást. Emellett abszolút pozitívum, hogy önálló mozifilmként is megállja a helyét, hiszen az is fogja érteni, aki nem ismeri a DC univerzumát. A zene oltári nagyot dob a hangulaton, nagyon jól lettek összeválogatva a zenék az egyes akciójelenetekkel, így a felesleges CGI cirkuszt dinamikussá teszi. A lényeg, hogy a szakma véleménye ne befolyásoljon a szórakozásban, mert az Öngyilkos osztag semmi komoly, csak egy szimpla popcorn mozi, ami ugyan kiszámítható, de lehet egy kellemes élmény is egyben.

MoziStar: 7/10