Kevesen gondolnák, de a középiskolás francia lány életét bemutató alkotás is képregény alapján készült. Julie Maroh Blue Angel című grafikus novellája 2010-ben jelent meg és számtalan díjat zsebelt be. Abdellatif Kechiche idén filmet készített belőle, ami folytatja a sikerszériát. A filmet óriási várakozás övezi, ugyanis Cannes-ban elnyerte az Arany Pálma díját és rendkívül pozitív kritikákat kapott. Elöljáróban annyit kell tudni róla, hogy rendkívül nyíltan ábrázolja a szexualitást és három órás.

A 15 éves Adéle (Adèle Exarchopoulos) imád enni és az az álma, hogy gyerekeket tanítson. Társaival ellentétben benne még csak most ébredezik a szexualitás. Barátnői unszolására le is fekszik egy szimpatikus fiúval, ám úgy érzi valami hiányzik. Szép lassan bizonyossá válik benne, hogy a lányokhoz vonzódik igazán, így legjobb barátjával, a szintén homoszexuális Valentin-nal elmegy egy meleg bárba. Itt ismerkedik meg Emmával (Léa Seydoux), akit korábban már látott az utcán és meg is ragadta figyelmét. Egyből összebarátkoznak és már az is sejti, hogy több lesz köztük, aki nem látta a plakátot vagy az előzetest, illetve nem olvasta a szinopszist. Közben osztálytársai gyanakodni kezdenek és undorítóan elutasító, középkori melegellenességet tanusítanak, különösen egy karótnyelt ronda picsa. Adéle egyre inkább eltávolodik a világtól, ahogy egyre közelebb kerül kékhajú barátnőjéhez. Természetesen a kezdeti plátói dolog később óriási orgiákba, majd együttélésbe torkollik.

Az Adéle élete letagadhatatlanul francia, egyszerűen süt róla a látásmódjuk, a mentalitásuk és a filmes hagyományaik. Emellett végtelenül realista is, ami a címszereplő spagettifalásától kezdve a pornográf szexjelenetekig mindenre kitér. Zavarbaejtően hosszú és valós leszbikus együttlétet láthatunk, nem is egyszer, ami azért egy moziteremben, idegen emberek között ülve egy kissé frusztráló. Ettől függetlenül teljesen helyénvaló és indokolt, hiszen egy ilyen valósághű alkotásnál hazugnak hatna, ha pont ezt kihagynák. A kamera egy pillanatra sem áll meg, még egy helyben is mozog. A statikus ábrázolásnak nyoma sincs, a szereplőkkel együtt változik a látótér is. Számomra ez volt az egyik legcsodálatraméltóbb az egész filmben, ilyen jó operatőri munkát nagyon régen láttam.

A főszereplőt alakító, véletlenül a valóságban is Adele névre hallgató színésznő lehengerlően gyönyörű és érzéki. Sokszor játszik is a kamera az ajkaival, vagy a testével. A művészi szerepkörben tetszelgő barátnője azonban engem sokszor a kékhajú Ron Weasley-re emlékezetetett. Később eredeti hajszínével még visszataszítóbbá vált számomra, majd a végén már a viselkedésétől is kirázott a hideg. Na ja, a végén... Az Adéle élete nem véletlenül viseli az 1-2. fejezet alcímet, a film összesen három óra hosszú. Akármennyire jó is a stílusa, akármennyire izgalmas is eleinte a nyílt szexualitás a vásznon szerintem ilyen hosszú játékidőt nem bír kihasználni. Vagyis pontosabban kibír, mert végig jó marad, egyszerűen csak a nézők érdeklődése veszik el valahol a második nyalakodás körül. 

Sajnálom, mert tényleg szerettem eleinte, de a végére annyira sok lett, hogy negatív összképpel távoztam a teremből. Lehet, hogy ezzel egyedül vagyok, de a való világban élve nem köt le három órán át egy francia lány leszbikus realizmusa. A technikai megoldásokra viszont egy rossz szavam sem lehet, tényleg zseniálisan ábrázolják a történetet, egyszerűen csak sok. A téma társadalmi oldalát szintén rendkívül érzékenyen mutatja be, láthatunk elfogadó, békés közeget, amelyből sugárzik a szeretet, olyat is ahol teljesen közömbösek ezzel kapcsolatban, de masszív ellenállást is tapasztalhatunk. A homoszexualitás mellett több fontos témát is boncolgat, például a szerelem és a párkapcsolat problematikáját úgy általában. Külön figyelmet érdemel a kék szín különböző motívumokként való felhasználása, amit az angol cím is tükröz: Blue is the warmest color (A kék a legmelegebb szín). Összességében szerintem Adéle élete egy technikailag rendkívüli, történetileg kicsit unalmas, de egyértelműen túl hosszú alkotás. Az első és második fejezet sikerén felbuzdulva azonban a rendező megjegyezte, hogy további epizódokkal gazdagodhat a lány élettörténete a későbbiekben. 

ADÉLE ÉLETE – 1-2. FEJEZET

Színes, feliratos, francia dráma

Rendezte: Abdellatif Kechiche

Julie Maroh Blue Angel című képregénye és Abdellatif Kechiche ötlete alapján a forgatókönyvet írta: Ghalia Lacroix

Producer: Abdellatif Kechiche

Fényképezte: Sofian El Fani

Vágó: Ghalia Lacroix, Albertine Lastera, Camille Toubkis

Szereplők:  Léa Seydoux, Adèle Exarchopoulos, Salim Kechiouche, Alma Jodorowsky