Az Insidious - A gonosz háza elég egyedülálló helyzetben van, ugyanis egy nálunk egyáltalán be nem mutatott film második része, amit már a magyar címmel is próbálnak leplezni. Ráadásul nem is értem ezt a gonosz háza dolgot, ugyanis a lehető legtávolabb áll a film valódi témájától. További probléma, hogy James Wan rendező idén már készített egy másik démonos-szellemes mozit, a Démonok közöttöt, ami óriási siker lett itthon és a tengerentúlon egyaránt. Így egyrészt az elvárások is óriásiak, plusz lehetetlen nem hozzá hasonlítani. A film eleje mintha ezzel játszana, kísértetiesen emlékeztet az elődjére, így a kezdeti aggodalmam ezzel kapcsolatban csak fokozódott. Aztán szép lassan körvonalazódott, hogy bár a szellemvilágot ugyanúgy képzeli el és gyakorlatilag egy tőből fakad, az Insidious mégis egy teljesen önálló és egyedülálló alkotás.

Itt is van egy család, egy szellemekkel foglalkozó szakember és a kezdés ezúttal is a múltban, a nyolcvanas években bontakozik ki, de összességében a jelenben játszódik. Így a hangulata is sokkal inkább felel meg a mai elvárásoknak, mint a hetvenes évek klasszikus stílusának, bár sokszor ötvözi a kettőt. James Wan-nak kifejezetten jól áll ez a műfaj, talán ő csinálja a legtehetségesebben napjainkban. Olyan aprólékosan építi ki a feszültséget, hogy már a kezdésnél sem ülhetünk felhőtlenül, óriási nyomást gyakorol ránk. Ezt a különböző hangeffektekkel gyakorlatilag rettegéssé fokozza, amire rájátszik a főcím is. Kétségtelen, hogy olyan utánozhatatlanul elmebeteg stílusa van ennek a fickónak, amivel nem lehet felvenni a versenyt. 

Itt a szellemvilág sokkal kézzelfoghatóbban jelenik meg a nézők számára, így ezúttal az ijesztgetés nem csak a lelkünkből fakad. Ebből kifolyólag jóval látványosabb is, igazi rettegtető alkotás. Ráadásul ezúttal a játékidőt igyekeztek teletömni minél több borzalommal és olyan szállal, amitől az egész pörgős lesz, ugyanakkor elővették a humor kellékeit is, ami néha oldja a feszültséget. Ezen túl néha már önmagát és műfaját is parodizálja, tisztában van vele, hogy mennyire groteszkül ijesztő. Ilyenkor fellélegezve lehet egy nagyot nevetni, ami ilyen felfokozott stesszhelyzetben méginkább kitör az emberből. Mert az Insidious valóban brutálisanl ilyesztő film.

De nem csak a paráztatásra mentek rá a készítők, a történet is rendkívül csavaros és sokoldalú, legtöbbször pont ebből fakadnak a félelmek. Gyakorlatilag egy másodpercre sem nyugodhatunk meg. A film ismét nagyon stílusos lett, a képi megoldások rendkívül eredetiek és hatásosak, a karakterek tökéletesen eltaláltak. Próbáltam bármi rosszat keresni benne, de nem tudtam, az egyetlen panaszom tényleg csak a Démonok között lehet. Ugyanis az egy mestermű, aminek az árnyékából kúszott elő az év egyik legütősebb horrorja, ami bár tényleg zseniális, nem egy modern klasszikus, 'csak' egy tökéletesen kivitelezett horror. Éppen ezért fontos, hogy ezt az alkotást kezeljük teljesen külön és akkor hibátlan. A forgalmazók a bemutató dátumát is nagyon megtervezték, pont Halloween estéjén kerül a mozikba az év egyik legnagyobb ijesztgetése, így kézenfekvő esti program mindenki számára. Ha félni akartok, akkor irány A gonosz háza!

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!

INSIDIOUS – A GONOSZ HÁZA 

Főszereplők: Patrick Wilson, Rose Byrne, Barbara Hershey.

Zene: Joseph Bishara.

Fényképezte: John R. Leonetti.

Látvány: Jennifer Spence.

Írta: Leigh Whannell, James Wan

Rendezte: James Wan

Mozibemutató: 2013. október 31.

Eredeti cím: Insidious – Chapter 2

Színes, amerikai film

Műfaj: horror

Gyártó: Sony Pictures

Játékidő: 106 perc

Korhatár: 16

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!