Bár ezen filmek önmagukban, mozgóképes alkotásként is teljesen megállják a helyüket, de az a legcsodálatosabb bennük, hogy akaratlanul is egy tematikus sorozattá állnak össze, melyből megismerhetjük a világ igazi arcát és rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Ebbe a képbe tökéletesen illeszkedik Az ártatlanság virágai, hiszen erősen kétlem, hogy közülünk bárkinek is mélyebb tudása lenne Grúzia társadalmi és politikai helyzetéről, nem hogy az emberek életszínvonaláról. Már önmagában ezért érdekes lehet az olyan nézők számára, akik komolyabban szeretnék tanulmányozni a különböző országok kulturáját és lakosainak hétköznapjait, vagy esetleg a volt szovjet államok önállosodásakor fennálló zűrzavart, de ezen túl a komolyabb drámát kedvelők számára is érdemes lehet beülni rá.

1992-ben járunk Tbilisziben, Grúzia fővárosában, nem sokkal azután, hogy az ország elszakadt a felbomló Szovjetuniótól. Hatalmas a nyomor és az éhezés, de ezúttal nem ezt a problémát akarják a szánkba adni ezredjére, hanem valami sokkal eredetibbel készültek. Két tizennégy éves lány hétköznapjain keresztül mutatja be nem csupán a grúzok életét, létkörülményeiket, de azt is megtudhatjuk, hogy a tinédzserek problémái a világ minden részén ugyanolyanok. Más megközelítésből úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy szokatlanul drámai coming-of-age filmmel van dolgunk. 

Ami számunkra tovább mélyítheti a drámaiságát, hogy ha nem feliratos lenne, akkor nyugodt szívvel hihetnék róla, hogy valamelyik vidéki kisvárosban játszódik, hiszen szörnyen fedi sok helyen a szocializmus utáni talpraállás időszakának Magyarországát is. Bár a két tinilány áll a középpontban rajtuk keresztül minden korosztályt megismerhetünk egy kicsit, de igazán mélyen csak a tizenévesek világában merül el. A kamaszkornak nem szabhat gátat semmi, itt is ugyanúgy titokban cigiznek és isznak, lógnak és hülyéskednek a fiatalok, mint a világ bármely más részén, csak itt valódi problémákkal küszködve nem dramatizálják annyira túl az egészet, mint az elkényeztetett tinédzserek, akik az új telefonjuk színe miatt sírnak.

Mi magunk is elcsodálkozunk azért, hogy honnan van ennyi erejük a boldogsághoz, a felhőtlen örömhöz ilyen komoly gondok közepette, de ez is csak azt bizonyítja, hogy az emberek bárhol képesek élni és virulni, ha van társaságuk.  A filmnek nincsen se eleje, se vége, nem egy kerek történettel van dolgunk, hanem sokkal inkább egy kor-és életképpel. Az alkotást két különböző részre lehet osztani, az első fele semmi mással nem foglalkozik, mint bemutatja a helyzetet és a lányok életét, míg a második rész a film vége, amikor az eddig könnyednek számító (valójában egyáltalán nem az!) körülmények még drámaibbá válnak. Aztán nincs feloldozás, megkönnyebbülés, megoldás, kibékülés, nem tudjuk mi lesz ezután. Feltehetően nem fogják megrohamozni a mozikat Az ártatlanság virágaiért, de aki mégis beleütközik ebbe a filmbe és rendelkezik hozzá megfelelő szociális érzékenységgel, az mindenképpen gazdagabban távozik majd a teremből.

Az ártatlanság virágai

Színes, feliratos, grúz dráma
Bemutató: 2014. 03. 06.
Rendezte: Nana Ekvtimishvili, Simon Groß
Írta: Nana Ekvtimishvili
Szereplők: Lika Babluani, Mariam Bokeria, Zurab Gogaladze, Data Zakareishvili
Fényképezte: Oleg Mutu
Vágó: Stefan Stabenow
Hossz: 102
Hang: Dolby Digital
Vetítési mód: DCI
Art besorolást kapott alkotás
Korhatár besorolás: Tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott (III.)

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.