Meg kell érteni a kort, hogy megértsd a történetet

Nem könnyű olvasmány a Carol, mert a mai felvilágosult embernek nehéz elfogadni azt a dogmatikus, visszamaradott gondolkodást, ami az 1950-es évek társadalmát jellemezte. Sajnos, ha körbe nézünk, még most is elég sok olyan homofób ember szaladgál az utcákon, aki az antiszemita nézetei miatt akár fizikálisan is bántja azokat, akik a saját neműkhöz vonzódnak. Holott mindenki magánügye az, hogy kit és hogy szeret. Ebbe nincs beleszólásunk. El kell fogadni, és együtt kell élni vele.

A Carol ehhez hasonló mély és nehéz témákat feszeget. Az alapfelállás az, hogy egy házasságban élő, gyermekes nő, Carol teljesen elhidegült a férjétől. Már megkezdődött a válóper, amikor megismerkedik egy áruházban dolgozó lánnyal, Therese-szel. Bár az elején nem tervezte, hogy szexuálisan és lelkileg is vonzódni fog hozzá. A kapcsolatuk először egyfajta válaszreakció volt a zátonyra futott házasságukra, amiben elnyomásban, keretek között kellett évekig élnie. Ez van akkor, ha az ember zsarnokoskodó párt választ magának. A kapcsolatuk a történet előrehaladtával növi ki magát igazi, mindent elsöprő szenvedéllyé. Carol, amikor meg kellett hoznia a végső döntést, végül a szerelmet választotta.

Az írónő, Patricia Highsmith története elég rizikós vállalkozás, ugyanis két helyen is kisiklathatott volna. Egyrészt nem lett volna jó, ha a kelleténél jobban belemegy a koranalizálásba. Másrészt, ha csak felszínes cselekményből állt volna össze a végső mű, azzal elveszítette volna a tétjét, a valódi morális súlyát. Végül az által tudott nagyon ügyesen lavírozni ezen a láthatatlan mezsgyén, hogy olvasmányosan szerkesztette meg a művét, ügyelve rá, hogy a végső konklúzió és a társadalomkritika is patikamérlegen legyen kimérve. Ennek az lett az eredménye, hogy a könyv teljesen fogyaszthatóvá vált, ráadásul képes arra megmozgassa az olvasója fantáziáját. Ha kellően átadott magad a történetnek, akkor a végén megfogalmazódik benned egyfajta értékítélet, ami talán a legfontosabb egy regény esetében.

Nagy öröm volt számomra végre egy olyan komoly történetet olvasni, amiben a karakterek nem csak bábok, felesleges papírmasék. Valódiassággal, realisztikus tulajdonságokkal vannak felruházva. Több dimenziósak, akik képesek az érzelemkiváltásra. Külön ki kell emelnem a stilisztikát és a sajátságos hangulatot, atmoszférát. Utóbbi nagyon szépen festi le az 1950-es évek elegáns, ám a felszínességtől és az erkölcsi demagóg elvektől mocskos New Yorkját, ami már akkor is álszent módon harsogta a „lehetőségek földje”- szlogent. Ez akkor sem, és most sem igaz. Az igazság az, hogy még mindig szeretünk a Nagy Almára afféle végső mentsvárként gondolni.

A stilisztikája, a nyelvezete pontosan olyan, amilyet szeretek. Amíg Az útvesztő: Tűzpróba, vagy Az 5.hullám esetén negatívumként tüntettem fel a gyerekesebb dialógokat és mélység nélküli cselekményleírást – young adult műfaj sajátossága - , addig a Carol esetében nem tehetem meg ezt, mert végig érettként, felnőttként kezeli az olvasóját. Nincsenek túlírások, feleslegesnek ható szájbarágós magyarázatok. Átlengi egyfajta lírikus „párlat”, amiben tényleg öröm megmártózni. Borzasztó ritkán futok bele hasonlóba, ezért mindenképp jár érte a dicséret. A kiváló magyar fordítás is sokat segített abban, hogy a Carol maradandó élménnyé váljon.

Természetesen a Carol sem mentes a hibáktól. Időnként úgy éreztem magam, mintha egy hullámvasúton ülnék, ugyanis voltak azért rendesen benne üresjáratok, és felesleges bekezdéscsokrok. Kicsit lehetett volna még feszesebbre, még ritmusosabbra szerkeszteni, mert úgy egy pillanatig sem éreztem volna a történetben szereplő lyukakat. Bár alapmű és „emancipációs biblia” sem lesz a Carol, mégis érdemes elolvasni, ha másért nem, akkor azért, hogy egy kicsit átéljük, hogy milyen „üldözöttnek” lenni.

Patricia Highsmith: Carol
(Eredeti cím: Carol)

Fordította: Gálvölgyi Judit
Kiadó: Tericum Kiadó Kft.
3970 Ft 

Értékelés: 9/10