James Dashner a young adult műfaj egyik kiskirálya

A népszerű író abszolút beleillik abba az elitklubba, amelyikbe olyan neves, milliókat szórakoztató tollforgatók vannak, mint Suzanne Collins, Cassandra Clarke vagy J. K. Rowling. Utóbbi a sorminta kakukktojása, mert a Harry Potter kezdetben gyerekmeseként indult, ám a történet főhősei kreatívan, a kisolvasóival párhuzamosan cseperedtek fel egészen a pubertás young adult-korosztályig. Nem mellékesen a pápaszemes varázslótanonc története és világa még mindig a legszínesebb és legizgalmasabb univerzumalkotása, ami mellett bőven eltörpül James Dashner disztópikus sci-fi regényfolyama. Ettől függetlenül az író számlájára legyen írva, hogy megtett minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a kezdetben könyvtrilógiaként induló, ám idén már öt felvonásos sorozattá bővülő története érdekes, izgalmas és messzemenőkig szórakoztató legyen. Hellyel-közzel a törekvése célt is ér, csak a teljes kép még így is áttetszőre, fakóra sikeredett.

Túlságosan is gyereke

A legnagyobb gond a Tűzpróbával - és ezáltal a többi résszel is -, hogy egy bizonyos életév után drasztikusan csökken az élvezhetősége. Egyáltalán nem arról van szó, hogy igénytelenül, összecsapottan lenne megírva, mert összességében ez a disztópikus világ nagyon szépen ki lett dolgozva. Szinte látom magam előtt azt a sivár, kihalt világot, amit James Dashner a sorok között megpróbál minél hatásosabban lefesteni, ábrázolni. A történet is hellyel-közzel elmegy: Thomasék, akik csodával és bravúrral hatásos módon kijutottak a Siratókkal teletűzdelt labirintusból megpróbálnak alkalmazkodni az új életükhöz a túlélőknek fenntartott támaszponton. Csakhogy semmi sem az, aminek látszik, ennél fogva Thomaséknak újra futniuk kell a saját életükért, a szabadságukért és a hőn áhított válaszokért egy olyan világban, amit egyáltalán nem ismernek, és ami sokkal veszélyesebb lényeket rejt a Siratóknál.

A probléma az, hogy a történet már nullpontban, az első oldalon megreked a young adult-szinten. A mondatszerkezetek többsége nem csak egyszerűek, hanem érezhetően az ürességtől konganak, csakúgy, mint a párbeszédek, a dialógok nagy része. Emellett a nyelvezete megpróbál trendin fiatalos lenni - ez lehet, hogy már fordítási hiba - de a törekvései ellenére mindez arcpirítóan gyengére sikeredett: „[…]egy rakás hulla himbálózik körülöttünk, és úgy bűzlenek, mint Serpenyő ragyái.” Ez az allegóriától „terhes” mondat a saját ízlés-spektrumomban már egyáltalán nem számít viccesnek, inkább az erőltetett-jelzővel illetném. Innen gondolom azt, hogy ez a regényfolyamot tipikusan csak egy korosztály, egy bizonyos réteg tud igazán értékelni. Biztosra veszem, hogy tíz évvel ezelőtt egy ilyen mondattól a hasamat fogtam volna a nevetéstől, most viszont csak homlokráncolást és fájdalmas fintort váltott ki belőlem.

A karakterek kidolgozottságára nem lehet panasz: sokkal szerethetőbbek és érdekesebbek olvasva, mint „élőben”. Igaz, az írónak közel négyszáztizenhárom oldalnyi ideje volt ahhoz, hogy megszeretesse velem például Thomas-t, akitől eddig mindig kiütést és kényszeres vakaródzást kaptam. Nem állítom, hogy most már szeretem, de elkezdtem szimpatizálni vele, így elmondhatjuk, hogy a könyv, a hemzsegő hibák ellenére, működni tud. Ehhez viszont egy ponton túl - úgy a felénél jött meg a felfedezés - újra le kellett mennem a gyermeki létsíkomba ahhoz, hogy be tudjam fogadni és a helyén tudjam kezelni James Dashner regényét.

Ami a mozi és a könyv kapcsolatát illeti: a lehetőségekhez mérten sikerült abszolút hűen és alázatosan nyúlniuk az eredeti regényhez - nem elvárás egy ilyen terjedelmes, cselekmény orientált könyv hajszálpontos adaptációja -, így a rajongók kellemes szájízzel hagyhatták el a termet. 

Ha mindenképp választanom kellene a mostanság cool young adult próbálkozások közül, akkor egyértelműen az Útvesztő mellett tenném le a voksomat, mert a cselekménye pörgős, és nem ragadt minden második oldal az érdektelen, felszínes, idézet-hajhász romantikus giccstől. Ettől függetlenül az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon gyerekes könyv, ami nem tud és akar kilépni a műfaji megkötésekből. A fiatalok számára abszolút szórakoztató és gördülékeny tud lenni, én pedig már annak is örülök, ha a jövő nemzedéke a századik selfi elkészítése helyett inkább könyvvel üti el az unalmas perceit. Még akkor is, ha épp a Tűzpróbáról van szó.

James Dashner: Tűzpróba
(Eredeti cím: The Scorch Trials)

Fordította: Havadi Krisztina
Kiadó: Cartaphilus kiadói KFT.
3316 Ft

Értékelés: 6/10