Nagyon ritkán éli meg bárki is a századik életévét, ha mégis, akkor addigra jó eséllyel már mozogni sem tud. Jonas Jonasson regénye viszont ezt jóval vidámabban látja, az ő főszereplője ugyanis a századik születésnapján is ereje teljében van és szellemi képességeit sem sikerült lecsökkentenie az időnek, így amikor felrobbant egy rókát, aki megölte hőn szeretett macskáját, öregek otthonába száműzik. A kalandos élete után börtönnek, sőt egyenesen megalázónak érzi ezt a helyzetet, ezért fogja magát és kimászik az ablakon, hogy világgá menjen. Természetesen semmi sem ennyire egyszerű, ezért percek alatt óriási bajba keveredik, amit olyan lazasággal és nemtörődömséggel kezel, hogy végül persze ő jön ki jól belőle. 

Bestsellert mindig a legcsábítóbb, mégis a legnehezebb filmre vinni, hiszen sokszor a könyv olyan részleteket tartalmaz, amit máshogy nem lehet rendesen visszaadni, vagy csak túl kaotikus ahhoz, hogy képileg is ábárázolni lehessen. Bár nem olvastam A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című művet, de azt tudom róla, hogy idősíkokban ugráló és rendkívül összetett darabról van szó. Ezesetben különösen nehéz összeállítani belőle egy épkézláb forgatókönyvet, úgy hogy se hiányos, se túlságosan dagályos legyen, mégis megmaradjon az eredeti hangulata és stílusa. A svédeknek ezúttal a lehető legkönnyedebben sikerült mindezt megvalósítani és egy szórakoztató, vidám és fekete humorban úszó, Forrest Gump történetére hajazó filmet készíteni.

Nem véletlenül említettem Tom Hanks Oscar-díjas klasszikusát hasonlítási alapként, hiszen ezúttal is a múlt század történelmén átívelő, a fontos események okozataként a főszereplő hülyeségeit tevő történetéről van szó, csak ezúttal jóval európaibb, még ha összességében a CIA és a Manhattan-terv is része az egésznek. Egyszerűen az első képkockájától az utolsóig leköti a nézőt a stílusa, kiröhöghetjük Sztálint, Gorbacsovot, Trumant, de még Einstein kissé retardált ikertestvérét is. Aztán még ehhez jön a jelen eseménysorozata, melyben motoros bűnözők, rengeteg lopott pénz, egy elefánt és pár újdonsült barát is szerepet kap. 

A film humora a legjobb fekete komédiákat idézi, nem ismer gátlásokat, zavarba ejtően mulatságos és groteszk. Mindezek mellett pedig még van egy nagyon pozitív carpe diem üzenete is, hiszen száz év alatt csak összekapart valamiféle életbölcsességet a címszereplő, amit meg is oszt velünk, Komoly dolgokra azonban egy másodpercre se számítsatok, hiszen ez egy kétórás agymenés, ami az amerikai filmek színvonalát képes hozni, stílusában mégis nagyon európai, vagyis jóval közelebb áll hozzánk. Mindezen még a nagyszerű szinkron is dob egyet, hiszen Rudolf Péter, Csuja Imre, Liptai Claudia, Szabó Győző, Székhelyi József és Takátsy Péter kölcsönzik a szereplők hangját.

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

színes, magyarul beszélő, svéd vígjáték, 114 perc, 2013 (16)

rendező: Felix Herngren
író: Jonas Jonasson
forgatókönyvíró: Felix Herngren, Hans Ingemansson
operatőr: Göran Hallberg
producer: Malte Forssell, Felix Herngren
vágó: Henrik Källberg

szereplő(k):
Robert Gustafsson (Allan Karlsson)
Iwar Wiklander (Julius)
David Wiberg (Benny)
Mia Skäringer (Gunilla)
Jens Hultén (Gäddan)
Bianca Cruzeiro (Caracas)
Alan Ford (Pim)

Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon! Csekkold videóinkat a Youtube-on.