A Végjáték magyar címe egy kicsit csalóka, hiszen elveszíti az angol verzió kettősségének játékosságát. Ugyanis a történet főszereplője Ender, a cím pedig Ender's game, ami egyszerre jelenti a fiú játékát és kap egy olyan árnyalt jelentést is, hogy a befejező játéka. Ez gyakorlatilag már az egész film sztoriját előkészíti és a legvégén nyer teljes értelmet. Orson Scott Card regénye egy jövőben játszódó katonai sci-fi. Az emberek összetűzésbe keveredtek egy rovarszerű űrlény fajjal, két háborút vívtunk meg ellenük, melyet egyelőre megnyertünk. Viszont a vezetők rettegnek attól, hogy sor kerül egy harmadik invázióra is, ezért létrehoznak egy szupertitkos katonai kiképzőbázist, ahol gyerekekből nevelnek könyörtelen katonákat. 

A komoly téma ellenére nagyon gyerekesen indul a film, az első fél óra olyan, minta az Űrgammák című borzalmas magyar sorozatot néznénk, feltúrbózott láttványvilággal. Aztán ahogy egyre előrébb halad a kiképzés, szép lassan egy spirál mentén a film színvonala is egyre feljebb kúszik, míg végül a hegy tetején, a végén kicsúcsosodik a maximumon. A történet főleg Ender kiképzéséről szól, hogyan nevelnek egy kisgyerekből katonát, amolyan űrspártai módon. Gondolták, majd a szép képekkel és Harrison Ford-dal lekötik a figyelmet, ez azonban nem jött be. Harrison Ford mást sem csinál, csak végig vágja a Harrison Ford fejet, de most már ez annyira nem is áll jól neki, mint régen. Számomra a film első fordulópontja Moises Arias megjelenése volt. A színészt idén láthattuk már A nyár királyai című coming-of-age vígjátékban is, ahol lenyűgözően alakított. Ebben a srácban iszonyatos tehetség rejtőzik, most is úgy eladta magát, hogy szinte a hátán vitte el a filmet egy jó darabig.

Aztán ahogy egyre kevésbé gyerekessé válik, úgy talál rá a film is önmagára. Amikor már el is felejtkeztünk róla, hogy Ben Kingsley is szerepel benne, méghozzá maori tetoválásokkal díszített arccal, akkor váratlanul ő is betoppan. Magához és az Oscar-díjához képest alulteljesít, de konkrét panasszal nem élhetünk, egyszerűen csak többet vártam tőle. De a film egyre komolyabbá és érdekesebbé válik közben, sikerül levetkőznie a saját gátlásait. A készítők megpróbáltak humort is csempészni bele, de olyan kevésszer és olyan egyszerűen, hogy ez nem működik.

Igazából legtöbbször olyan érzésem volt, mintha J.J. Abrams első Star Trek filmjének látnám a gyerekverzióját. Csak itt nem jött át a személyes dráma, túl mesterkélt a dolog. Sajnos egy rossz kezdés nagyon el tudja rontani a dolgokat, bár a Végjáték lehetett volna egy igazán jó film, így inkább csak egy megkönnyebbülés, hogy azért mégsem annyira rossz, mint amilyennek elsőre tűnt. A látványvilág valóban szép, de nem okoz maradandó élményt, inkább tűnik egy számítógépes játéknak, mint filmnek. A befejezés viszont már kifejezetten tetszett, szeretem az olyan filmeket, amikor két órán keresztül folyamatosan átvernek és mindez az utolsó percben derül ki. Csak sajnos ezt is összecsapták, olyan fontos szálakat hanyagoltak el, amik sokkal több mindent rejthettek volna magukban, például alig tudunk meg valamit az űrlényekről. Nagyon ütős és drámai sci-fi lehetett volna belőle, ha bátrabbak a készítők, így viszont csak egy egyszer nézhető, közepes alkotás lett.

Eredeti cím: Ender’s Game
Műfaj: sci-fi/akció
Rendezte: Gavin Hood
Orson Scott Card regénye alapján a forgatókönyvet írta: Gavin Hood

Szereplők: Harrison Ford, Abigail Braslin, Ben Kingsley, Viola Davis, Hailee Steinfeld, Moises Airas, Asa Butterfield

Bemutató: 2013. 11. 07.

Korhatár: 12 éven aluliak számára nem ajánlott

Lájkold vagy oszd meg ismerőseiddel. Csatlakozz közösségünkhöz a Facebookon!