asdf

21-es terem

Titanic Filmfesztivál 2016: Hétvégi összefoglaló

2016. április 11.
Továbbra is dübörög az idei év egyik legnagyobb és legsokszínűbb nemzetközi filmfesztiválja, a Titanic. Objektíven nézve is nagyon gazdag a kínálat, emiatt lassan bűntudatunk is van, mert sajnos egy-két ígéretes alkotást nem sikerült belesüllyesztenünk az így is részletes napirendünkbe. Ezúttal is kiváló filmekről hoztunk nektek egy rövidebb összefoglalót.

Titanic Filmfesztivál 2016: Első nap

2016. április 09.
Aki igazán ínyenc filmkedvelő, annak nem aligha kell magyarázni, hogy miért is nagy örömünnep a huszonharmadik alkalommal megrendezésre kerülő Titanic Nemzetközi Filmfesztivál. Olyan külföldi széllel érkező alkotásokat tekinthetünk meg, mint a Turbo Kid, A vívó vagy a Madárkák. A részünkről tegnap két film került terítékre, amiknek sikerült elég jól megadniuk a fesztivál alaphangulatát.

Mama - Kritika

2016. április 07.
Julio Medem új filmjével, a Mamával kapcsolatban az a legrosszabb, hogy még csak most jutott el a hazai mozikba, ugyanis tavaly szeptemberben Spanyolországban már bemutatásra került. Az viszont hatalmas pozitívum, hogy újfent bebizonyosodott: ha komoly tartalmat akarunk kapni, akkor az amerikai túra helyett inkább Európában kell szétnéznünk.

Hardcore Henry - Kritika

2016. április 07.
Az első, valódi FPS-es nézettel bíró akciófilmnek, a Hardcore Henry-nek a készítői bizonyára bőven élnek a tudatmódosító szerek jótékony hatásaival, mert az egész végeredmény - jó értelemben véve - annyira elborult és egyedi, amit csak imádni lehet, még akkor is, ha a vége felé azért nem csak Henry, a formátum is elfáradt!

A Főnök - Kritika

2016. április 06.
Már megbarátkoztam a gondolattal, hogy nincs év Melissa McCarthy-film nélkül. A művésznő idén ráadásul kétszer is sokkol minket, ugyanis a másodállásban szellemirtóként készül tönkre tenni egy régi klasszikust. A Főnökkel nem az a gond, hogy rossz lenne, hanem az, hogy totál felesleges és céltalan a jelenléte.

Bazi nagy görög lagzi 2. - Kritika

2016. március 31.
A felesleges folytatások készítésének reneszánsza még mindig fénykorát éli Hollywoodban. A Zoolander 2. után most a Bazi nagy görög lagzi második része toporog a néző ingerküszöbe előtt. A nagy összképet nézve elmondható, hogy nem teljesen ízetlen ez a baklava, csak totál jellegtelen az állaga. Hiányzik belőle az ötletesség, a játékosság és az újítószándék. Mondjuk úgy, hogy jókedvemben nem prüszköltem pezsgőt ezen az esküvőn.

Eddie, a Sas - Kritika

2016. március 30.
Könnyek, mosoly és hatalmas lendület jellemzi Eddie, a Sas című filmet, ami akár az év legszórakoztatóbb és legnagyobb meglepetést okozó filmje lehet, ha az igényesség legmagasabb fokát vesszük alapul.

Hétköznapi titkaink - Kritika

2016. március 24.
A kevert stílusú alkotás rendezője, Joachim Trier többször bebizonyította már, hogyha lelki utazásra van szükségünk, akkor az ő drámai erejű vitorlására kell jegyet váltanunk. Mentőmellényt a jegy árért nem kapunk, ezért a film végig a „lelki halál” ígéretével kecsegtet. De ez egyáltalán nem negatívum!

Zoolander 2. - Kritika

2016. március 17.
Tizenöt év után „végre” visszatért a kifutó két réme, Derek Zoolander és Hansel, hogy sajátos, trendi stílusukban újra megmentsék a világot. Hasonlóan agyatlan szórakozás, mint az Agyas és agyatlan, annyi különbséggel, hogy az ízlésesebb kivitelezés mellett az amerikai popkultúrális geegek megmentetik az összképet.

Kung Fu Panda 3. - Kritika

2016. március 17.
Mozikba került a Kung Fu Panda harmadik felvonása, ami inkább a többletértéke, semmint a tartalma miatt érdekes. Kevésbé újszerű és kreatív, mint a franchise nyitó epizódja, de még így is korrekt lezárása lehet a nagy ívű eposznak.

Csokoládé - Kritika

2016. március 10.
A Csokoládé-hoz hasonló alkotások miatt érdemes európai filmeket nézni, ugyanis benne van minden, ami miatt imádom ezt a művészeti ágat. Elgondolkodtat, lelkileg megríkat és rádöbbent, hogy hiába múlnak az évek, az emberi mentalitás sohasem változik.

Támadás a Fehér Ház ellen 2. - Kritika

2016. március 10.
Bármennyire is gyengének nézetek ki az előzetesek, és az első rész alapján, a London ostroma korántsem nézhetetlen film. Sőt! Ha nem lett volna kritikán aluli a felvezetés, akkor nagyobb várakozással ültem volna neki, mert korrekt iparos munkára sikeredett.