Újra megnyitották a rejtélyes ügyosztályt

Az X-akták azon kevés sorozat közé tartozik, ami kilenc évadot és két önálló mozi-filmet is megélt, ráadásul olyan mitológiát épített/dolgozott ki, ami több millió rajongó kíváncsiságát kellette fel és elégítette ki. Az új, számszerűen a tízedik évadhoz kiadott rövid werk-filmben Gillian Anderson (Sully ügynök) úgy nyilatkozott, hogy el tudja képzelni, hogy milyen érzés lehet a rajongóknak újra meglátni a cold open után megjelenő főcímet a klasszikus aláfestő soundtrackkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nálunk csak David Duchovny és Chris Carter akarta jobban, hogy a kilencvenes évek kultikus ügyosztályának vezetői leporolják a fakó, sárgás barna irattartókat, amik telis-tele vannak izgalmasabbnál-izgalmasabb esetekkel. A sorozat két atyja az évek során szinte minden interjúban elmondták, hogy tervezik a visszatérést és ennek érdekében hajlandóak bármit megtenni. Végig megalkuvás nélkül hittek abban, hogy Mulder ügynök egyszer újra jelvényt és fegyvert tud ragadni. Igazuk lett, bár azt hozzá kell tenni, hogy a körülmények mostanra alakultak úgy, hogy összejöhetett a nagy renuin.

De miről is szól az új évad? Kicsit az volt az érzésem, hogy Chris Carter a saját antitézisét állította fel. Nekem, mint óriási ufó-rajongónak, mindig is a földönkívüli lét egyik „bizonyítéka” volt a sorozat. Mulder-ben magamra ismertem, és nem azért, mert annyi megmagyarázhatatlan jelenséggel találkoztam volna az életem során, hanem, mert annyira nem vagyok önelégült és gőgös, hogy azt gondoljam: a borzasztóan tágas világegyetemünkben az ember lenne az egyetlen értelmes, fejlett lény, vagy, ha igen, akkor nagyon nagy gond van.

Az új alapkonfliktus szerint minden, amit eddig az elmúlt kilenc évben megtörtént, csak egy óriási félrevezetés volt, semmi több. A kormány és egy arctalan titkos szervezet manipulációja a földönkívüli invázió - roswell-i incidenstől kezdve egészen az 51. körzetig - hiedelmének terjesztése, miközben a valóság az, hogy a csészealjban érkező idegenek csupán segítő szándékkal érkeznek/érkeztek hozzánk: nem akarják, hogy az emberiség a saját gyarlósága végett kipusztuljon. Üde perspektívája ez az földönkívüli-témakörnek, főleg annak tükrében, hogy nyakunkon van  a végtelenül sablonosnak tűnő A függetlenség napja 2. Bizonyos mértékben Chris Carter eléggé kiábrándult a saját országából és a saját kultúrájából/társadalmából.  Ezért nem lehet hibáztatni. Ha csak a saját portákon nézünk körül, akkor látni fogjuk, hogy manapság magyarnak lenni sem divat. Nem bír birokra kelni a vadkapitalizmussal, a mértéktelen vásárlási lázzal, a cél nélküli fegyvertartással, a túlzott erőszakkal és az emberek disznótartására hajazó – a street-és fast food éttermek térnyerése – felhizlalásával. Ezeket a gondolatébresztő magokat szépen elásta a jelenetek és dialógok mögé. Az, hogy végül ebből virágzó növény lesz-e, csak és kizárólag tőled függ, mert a te értékrendet, hitvallásod és szabályrendszered fogja megöntözni, gondozni. Ebből a szempontból a történet teljes mértékben az X-akták profiljába vág, ugyanis világéletében elég kevert műfajban szolgálta a rajongókat.

A szezonnyitó zárásában rejtélyesen bevezették a nagy Big Boss-t, aki a háttérből irányítja a folyamatokat. Első sorban a földönkívüli technológiát használja fel arra, hogy az amerikaiak életére törjön, továbbá a tömegek fogyasztásának szabályozásával a saját igényei szerint próbálja meg szabályozni az emberek viselkedését, hozzáállását. Ennek a koncepciónak első ránézésre elég Illumináti-szaga van. Ha ügyesen kibontják, akár még jó is lehet!

Hiába a sok apró pozitívum, nem tudom jó szívvel azt mondani, hogy maximálisan kielégítőre sikeredett volna a visszatérés, ugyanis a „pilot” kimondottan gyengére sikeredett. Az ikonikus szereplőpáros újbóli összehozására, az új irányvonal lefektetésére és a fun service „szivattyújának” beindítására nem volt elegendő a negyvenkét percnyi tiszta játékidő. Ezért tűnhetett kapkodósnak, összecsapottnak és meglehetősen felszínesnek a nyitó epizód. Általánosságában véve a narratívából hiányzott az a különös, tarkóbizsergető érzés és atmoszféra, ami miatt az X-akták „földönkívüli” magasságokba tudott emelkedni. Bőven voltak hibái kezdve az álmoskás tempótól kezdve az elgyűrt dialógokon át a háttér nélküli felvezetett karakterekig. Őszintén meg tudom érteni azokat a rajongókat, akik az első, keserű korty kör után nem kívánnak többet rendelni Chris Carter-koktéljából. Nekik üzenném, hogy az igazi, édes-alkoholos réteg csak a „pilot” után következik.

Ezen a ponton eljutottunk a második epizódhoz - nekem a kettő együtt volt a nyitány -, ami visszaadta a hitemet. Igaz, hogy visszaálltunk az egy ügy-egy eset szerkezetre, de ezt a legkevésbé sem bánom. Chris Carter és csapata továbbra is tud nagyon bizarr dolgokat írni, amiért kifejezetten hálás vagyok. A kutatóintézetben látott gyerekek közel álltak ahhoz, hogy a sokkoló jelentként aposztrofáljam.

Az eszenciája, miszerint a sorozat továbbra is karakter- és nem történetközpontú, szerencsére továbbra is megmaradt. Olyannyira, hogy megpróbáltak még mélyebbre ásni Mulder és Scully-jellemében. Láthatjuk, hogy miként dolgozták fel a közös gyermekük elvesztését, ennél fogva érdekes drámai és érzelmi utazásra van kilátás. A két vezérkarakter továbbra is tökéletes inverze-egymásnak: amíg Mulder megtestesítő a hívő - nem vallásos szempontból - embert, addig Scully ballance-ként két lábon áll a földön. Mivel a tudomány elkötelezett híve kizárólag abban hisz - először -, amit tesztekkel és vizsgálatokkal alá tud támasztani. Ettől olyan jó a párosuk, mert nem kötelező elemként vannak összepárosítva, hanem tényleg kiegészítik azért, mert kiegészítik egymást. Egyik sincs a másik alá rendelve, és ez óriási fegyvertényt jelent.

Ha már az esszenciánál tartunk: még mindig a David Duchovny-Gillian Anderson párosa a szíve és lelke a szériának. Nélkülük korántsem tudna működni a sorozat. Még ennyi év után is nagyon dinamikus a párosuk. Minden dialógjuk, paradox-módon, akkor is erőteljes, amikor gyenge. Az a bizonyos kémia, amire annyiszor-annyihelyen hivatkozunk, szintén megvan.

Valódi díszletek és végtelen fanatizmus

Nagyon érdekesnek találom az X-akták felélesztésének háttérfolyamatát. A látványtervezők elmondták, hogy a pilotban látott csészealjat valóságban is megépítették: tizenhárom méteres lett, amit darabokként szállítottak a forgatási helyszínre. A becsapódás és maga a repülés természetesen az effekt-mesterek dolga volt, a földet érés pillanatában azonban tényleg „beleharaptak” egy nagyot a földbe. Az ígértek szerint a későbbiekben a többi fura lény is sajátos maszkos megjelenést kap, amin csak némi vizuális utómunkát használtak. Hasonló a helyzet a harcjelenteknél is. A kaszkadőrmutatványokért felelős szakember(nő) rengeteg izgalmas tényt fedett fel. Többek között azt is, hogy egy-egy összecsapás koreográfiáját az adott helyszín - szoba, külső – határozza meg, illetve, hogy rengeteg mindent bevállalt a két vezető színész is. Chris Carter szerint végig a valódiasságra, a hihetőségre törekedtek.

Mulder még mindig népszerű

A FOX még úgyis nagy kockázatot vállalt az X-aktákkal, hogy tudták, nagyot nem éghetnek. Ettől függetlenül a rajongók és a szakmai fogadtatás miatt az utolsó pillanatig bennük lehetett a félsz, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül felrázniuk, megfiatalítaniuk, érdekessé és izgalmassá tenniük az egykor oly népszerű sorozatukat. A premier számait nézve abszolút semmi alapjuk nem volt az aggodalomra: az X-akták új részére tizenhatmillió amerikai néző volt kíváncsi. És ami ennél is fontosabb: a kereskedelmileg fontos 18-49-es korosztályban - reklámozók számára roppan fontos csoport - lehengerlő hat milliós nézettséget ért el. A folytatást ellenben már közel sem várták ilyen lelkesedéssel: a pilot hibái végett elvesztették a nézők felét, ám a közel tízmilliós összesített nézettség, és a hárommilliós korcsoportbeli eredmény bőven elegendő ahhoz, hogy megkapja a berendelést a folytatásra, hiszen jelenleg az X-akták a FOX és az országos szériák legsikeresebb darabja.

Így kell márkát reklámozni!

Ritkán találkozok kreatív sorozat-vagy film reklámmal, ám, ha azon ritka alkalmakkor, amikor az élet az utamba sodor egyet, akkor nem mehetek el mellette szó nélkül. A social-média térnyerésével kevesen szánnak időt és energiát arra, hogy nyissanak az outdoor-megoldások felé. Pedig egy tévésorozatnak azért megvan az elegendő budget-je ahhoz, hogy látványos marketinggel megoldásokkal hívják fel a figyelmet a sorozatukra.

Szerencsére az X-akták esetében a FOX marketingesei alaposan „kiengedték a szellemet a palackból”: megépítettek egy komplett csészealjat, ami köré komoly performance-t is rendeztek: a kormány kirendelt emberei látványosan fertőtlenítik az idegen eredetű tárgyat. Azért is remek ötlet, mert a mai világunk egyik „halálos” betegsége a kényszeres fotófeltöltés áttétes hashtageléssel, így egy ilyen kép futótűzként tud(ott) terjedni a világhálón és a Galaxisban.