Trónok Harca S08E03 - Kritika
- Dátum: 2019. május 02. 16:57
- Szerző: Csákó Zsuzsi
Izgatottan vártam a Trónok harca minden eddiginél nagyobb és véresebb csatájának kikáltott összecsapását, ami az élők és holtak között zajlott le. Vegyes érzéseim vannak az új epizódjával kapcsolatban.
A készítők kockáztattak és úgy döntöttek, hogy a Trónok harca harmadik részében lezárják az Éjkirály sztoriját és az élőket hozzák ki győztesen. Úgy tűnik a Vastrónért folyó küzdelemnek, a politikai ármánykodásnak és a családi csatározásnak még nincs vége. Iszonyatosan feszült és meglepő ez a rész. Izgultam, vártam a fordulatot, megkaptam, majd ledöbbentem és később a csalódottság érzése is felszínre tört bennem.
Meglepődtem, hogy a több éves készülődés a legdurvább csatára, végül Arya által egy tőrdöféssel egy csapásra lezárul. Konkrétan, abban bíztam, hogy Bran végre "színre lép" és valami misztikus, Földön túli harcba keveredik az Éjkirállyal. De nem. Viszont, így maradt bennem hiányérzet bőven. Milyen jelentősége volt annak, hogy Bran lett a Háromszemű Holló, azon felül, hogy többet lát, mint a többiek? Az Éjkirály személyét illetően pedig teljes homály maradt. Nem igazán kapott kerek történetet és nem tudtuk meg, hogy mi volt a szándéka. Ezt nagyon sajnálom, mert szépen felépítették a titokzatos gonosz képét, de nem teljesült be igazán és a végére már egész kedves, mosolygós figurává vált. Ettől függetlenül tetszett is meg nem is, hogy Arya végzett az Éjkirállyal. Talán ő volt a legméltóbb erre a feladatra, de eddig azt gondoltam, hogy túl nagy falat lenne a számára, ezért Bran a megoldás. De a kis orgyilkos egyetlen szúrással jégkását csinált Éjkirályból. Na és az sem volt számomra egyértelmű, hogy Bran mi célból reptette a hollóit? Lehet, hogy ez a sötétség már az ő képességeit is meghaladta és jobbnak érezte beugrani egy moziba Bosszúállók - Végjáték-ot nézni.
Ejtenék is néhány szót a látványról. Értem én, hogy a téli hajnal sötétebb, de ennyire? Tény és való, hogy a hangulatot fokozta ez a sejtelmes, szürkés atmoszféra és a végén elég jól hozzá is szokott a szemem, de voltak jelenetek, amiből nehéz volt kihámozni a lényeget. Az ütemes dobszóló és a néma csend felváltva pedig a frászt hozta rám. Deres kapui előtt, csatasorba rendezve toporog mindenki a holtakat lesve, akiket nem látni, de jól tudjuk, hogy ott vannak. Az első sorból a dothraki sereg és a makulátlanok várja a támadást, Ser Jorah-val és Szellem-mel az élen, és közben a semmiből felbukkan Melisandre, aki egy sor hókusz-pókusz után lángra lobbantja a dothrakiak szablyáit, ami csodaszép volt és kis reményt adott, hogy nem csak a harcosok, de mi nézők is többet fogunk látni. Ez nem tart sajnos sokiág. Megindul a dothraki lovas roham a holtak irányába és elég gyorsan kihunynak a lángoló fegyverek fényei. Itt lesz igazán félelmetes a hangulat, érződik bizony, hogy komoly vérengzések lesznek, amelyek fontos karakterek elvesztését is jelentheti. De ekkor lép közbe Jon és Dany a sárkányokkal. Aztán hatalmas hóvihar borítja be egész Deres-t. Itt kezdődik az a rész, amikor jobban kellett sasolni, hogy ne maradjak le valami fontos jelenetről. A látási viszonyok a szürke összes árnyalatában "pompáztak", így végül visszavonulást hirdetnek és Deres kapui előtt, majd a vár falain belül folytatódik a mészárlás. Az Éjkirály eközben sunnyogva vár a lehetőségre, hogy lecsaphasson. A holtakat egyre nehezebb feltartani, és totális a káosz, igazi világvége horror hangulat uralkodik.
Közben lezajlik az epizód legszebb, legmeghatóbb jelenete Theon és Bran között, amikor a Vas Szülötte bocsánatot kér a Háromszemű Holló-tól, aki elmondja neki, hogy jó embernek tartja őt. Sajnos a végén Theon az Éjkirály áldozata lesz. Viszont méltó búcsút kapott. Ő az a szereplő, aki halála előtt szinte mindenkivel rendezni tudta sorait, aki fontos volt számára, az első epizódban húgával, a másodikban Sasna-val borulnak egymás nyakába, most pedig Bran-nek mondta el, hogy mennyire sajnálja korábbi tetteit. Sokoldalú és érdekes karakter volt. Megkedveltem.
Az olykor óvatosan megkoreografált harcjelenetekben elmerülve fel-felbukkannak hőseink és közben a sárkányok is táncra perdülnek a Hold fényében, ami gyönyörű látványt nyújtott. Eközben Arya a könyvtárban masírozik a holtak között és magabiztossága fokozatosan rémületbe csap át, kicsit a régi Stark lányt láthatjuk benne újra, akiben van félelem. Itt azért én is félve vettem a levegőt. A sorsdöntő pillanatok zombikaszabolásba fulladnak és néhány hőst is halálra ítéltek a készítők. Számomra a legértelmetlenebb kiiktatás, a szívós és kemény harcos, Jorah megölése, miközben ott van Sam, aki még egy kardot sem bír megtartani és a zombi-káosz közepette még pityergésre is van ideje.
Az Éjkirály meg olyan lazán sétál az Istenerdőbe, mintha az esküvőjére vonulna, de mégis idegörlő ez a néhány perc. Majd Bran-nel hosszasan stírölik egymást és a semmiből előugrik Arya. Van valami különleges és megmagyarázhatatlan ebben a momentumban. Sok mindent átír, amit eddig gondoltam sorsokról és beteljesülésekről, de ez a sorozat ettől izgalmas. Ezek után irány Királyvár. Kíváncsi vagyok Cersei milyen undorító húzásokkal fog sokkolni. És az is jó lenne, ha Jon-nal is történne már valami jelentőségteljesebb a "karrierjében", ha már évekig cipelte a kamu sorsát.
