Túl sokat akartak megmutatni, kevés sikerrel

Lehet, hogy a kínzóan hosszú egy éves várakozás nyomta rá a bélyegét a szezonnyitó epizód végeredményére, de az összkép sajnos fájóan gyengére sikeredett. Megmerem kockáztatni, hogy ez volt a Trónok Harca-történetének legrosszabb epizódja. Igaz, még így is bőven átlagon felül teljesít a mai dráma-fantasy sorozat-piacon.

Most bajban vagyok, mert nehéz érdemben kiragadni és értékelni a különálló történetcsempéket, mert minden mini felvonás fájdalmasan rövidre sikeredett. Mikor már épp elkezdett volna érdekelni Daenerys csapdának is felfogható helyzete vagy épp az egyik legizgalmasabb szál, a Jon Snow meggyilkolásából fakadó konfliktus, akkor lett pont vége a szcénának. Ebből fakadóan a szcenárium szerkezetére ezúttal a darabos, szaggatott és olykor ritmustalan kifejezés a helytálló. Eddig négy éven keresztül számomra tökéletesen működött az osztott helyszínű és történetű történetvezetés, most viszont egyáltalán nem volt tempója és lüktetése. Emiatt pedig az egész évadnyitót átlengett egyfajta csendes beletörődés, néma melankólia.

Kicsit úgy éreztem magam, mintha nem egy újabb, régóta várt hosszú hétvégére ugranék le Westeros-ra, hanem csak egy rövid sightseeing buszos túra erejéig körbeutaztam volna a legfontosabb állomásokat. Ezt az érzetet a játékidő nem éppen egyenletesen, ideális elosztása okozta. Volt olyan szereplőnk, akinek nagyjából nettó két perc – Margerary-t arra a három mondatra nem kellett volna betenni - jutott a vásznon. A turisztikai látványosság illúzióját az is tovább mélyítette, hogy körülbelül félóra leforgása alatt megfordultunk Dorne-tól Deresig, ami alatt nem lehet normálisan felvázolni az egyébként ígéretes drámai szállakat.

Ennek ellenére elvitathatatlan érdeme, hogy a külön-külön felállított konfliktus oszlopok erősre sikeredtek. Különösen érdekel Arya sorsa, aki továbbra is vakságban szenved. Érdekes lenne látni azt a belső utazást, amin keresztül megy. Erre bizonyára az évad további részében elég időt és teret fog kapni. Fekete Vár is bőven tartogathat izgalmakat. Ezúttal csak az Éjjeli Őrség katonáinak reakcióit láttuk - két, nem egyenlő félre szakadt a társaság -, és amellett, hogy belengettek egy lázadást, nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a Falon túlról komótos tempóban ugyan, de érkeznek a Mások is. A nagy kérdés, hogy mi lesz Jon Snow-val, akitől a rajongók nem hajlandóak elbúcsúzni. Kedveltem a karaktert, főleg azért, mert a sok dilettáns varjú között ő az egyetlen, aki a nagy szavak mellett tettekkel és ésszel is tudott bizonyítani, így remélem, hogy megoldják valahogy a visszatérést.

Nem akarok spoilerezni, mert a filmélmény védelme mindenek felett áll, ezért nem rántom le a leplet a részvégi csavarról, amiben egyszerre volt jelen a hitevesztettség és a kilátástalanság. További pozitívum, hogy Sansa rögös, megtépázott életútja csendesebb mederbe terelődhet. Szegény lány megérdemel legalább egy epizódnyi békét! Emellett még Tyrion - sok rajongóval egyetemben nekem is a személyes kedvencem - szála lesz érdekes. Amíg a Sárkányok Anyja „kényszerszabadságon” van, végre kiteljesedhet a birodalom élén. Lesz is dolga, mert a lázongások nem hagytak alább, ráadásul egyetlen egy jelenetben az is eldőlt, hogy nem mostanság fognak Westeros-ra hajózni. Remélem, hogy legalább ezen a vonalon újra előtérbe kerül a történet politikai, ármányokkal teli feudális háttérrendszere, ami szerintem a teljes Trónok Harca legfontosabb eszenciája.

Biztos vagyok benne, hogy az évad további részében szépen ki fog teljesedni a történet - tavaly óta tudjuk, hogy az évadnyitók a tíz részes etapban messze a leggyengébbek -, ezért egyáltalán nem kell még temetni a sorozatot, viszont az is igaz, hogy amióta hivatalossá vált, hogy George R. R. Martin művétől lassan, de biztosan elhatárolódnak - utolérték a könyveket -, kicsit tompulni látszik a koncepció. Vagy ezt már csak a félelmem és bizalmatlanságom mondatja velem? Tény és való, hogy a szakma legjobbjai írják a sorozatot, de más adaptálni cselekményeket, fordulatokat és karaktereket a szilárd alapból, mint újakat írni, amiknek még bele is kell illeszkedniük az eddig lefektetett bődületesen bonyolult és részletes viszony- és történetrendszerbe.

Nem véletlen, hogy bár az HBO berendelte a következő évadot, a készítők maximum nyolcig terveznek, utána le akarják zárni a sztorit. Mint tudjuk, van az a pénz, amiért „duzzogva” folytathatják, de valószínűleg az írószobában már látják/érzik, hogy lassan a történet - televíziós szinten - a végéhez közeledik. Addig viszont kiélvezhetünk minden egyes percet, amit Westeros-on történik, hiszen az érdemi rész csak most következik. A sakkfigurák a helyükön, indulhat a következő játszma, alig várom a folytatást!

MoziStar: 7/10