Ree - A hallgatás törvénye

Bár előtte is voltak kisebb-nagyobb szerepei, de karrierjének kezdetét talán A hallgatás törvénye jelenti. Ezzel a főszereppel első ízben bizonyíthatta be azt, hogy az érett játéka messze megelőzte a korát. Azt az érzetet kelti, hogy nem egy, a húszas évei elejét taposó színésznő első szárnypróbálgatását, hanem egy kiforrott, rutinos filmcsillag jutalomjátékát látjuk. Elképesztő volt, pedig Ree karaktere olyan súlyos drámaisággal rendelkezett, amivel egy tapasztaltabb, idősebb színésznőnek is meggyűlt volna a baja. Nagyon szép, lépcsőzetes szerkezettel építette fel a figuráját, ami miatt a tetőpont is ezerszeres súllyal nehezedett rám. Ugyan az Oscar-díj jelölését nem sikerült végül díjra váltania, de mindenképp hatásos módon tette le a névjegyét Hollywoodban.

Katniss Everdeen - Az éhezők viadala

A hallgatás törvényében látott lehengerlően drámai teljesítménye ellenére a világ csak akkor kezdett jobban megismerkedni a szőke szépséggel, amikor megkapta a Lionsgate égisze alatt formálódó Az éhezők viadala-könyvadaptációjának a főszerepét. A rajongók - természetesen - ellenségesen fogadták a gyönyörű színésznőt, akik szerint sem testi, sem pedig színészi adottságai nem megfelelőek ahhoz, hogy eljátssza Katniss Everdeen -t. Végül a bemutató után az egész világ egyöntetűen leborult Jennifer Lawrence lábai elé, aki érett játékával újfent bebizonyította azt, hogy kivételes drámai képességekkel van megáldva. Hihetően ábrázolta az erős jellemű főhősnőt, aki a keménység páncéljával védekezik a világ és az élet ellen. Egyszerre volt bátor és esendő.

Mystique - X-Men

Az éhezők viadala nem csak azt bizonyította be, hogy Jennifer Lawrence remek színésznő, hanem azt is, hogy már a nevével is el lehet adni egy mozifilmet. Ezért nem is csoda, hogy Suzanne Collins könyvadaptációja után a mamut stúdiók szerepajánlatok tucatjaival kezdték ostromolni Jennifer Lawrence menedzsmentjének az ajtaját. Így fordult elő az is, hogy csatlakozott a mutánsok világához. Az X-Men: Az elsőkkel az volt a FOX célja, hogy jelentős vérfrissítés és megfiatalítás után újraindítsák a látványosan haldokló X-Men franchise-t. Mindezt lehetőleg úgy, hogy visszatérjenek Bryan Singer örökségéhez, ahol még a kirekesztettséggel küzdő mutánsok társadalmi problémáira és az erős karakterekre helyezték a hangsúlyt. Mystique karaktere remekül passzolt Jennifer Lawrence-hez - még kéken is gyönyörű -, aki érezhetően sokat dolgozott azon, hogy teljesen új fényben világítsa meg a karaktert. A képregényfigura eljátszásának érdekében mintha a saját életéből is merített volna, hiszen Jennifer Lawrence minden téren szembe megy azzal a női ideállal, amit az álomgyár teremtett. Ennél fogva ő is egy kicsit különcnek, talán egy kicsit kirekesztve is érezhette meg a karrierje hajnalán, aminek a lenyomata nagyon szépen visszaköszön Mystique jelleméből.

Tiffany - Napos oldal

A Napos oldal c. filmjével Jennifer Lawrence nemcsak az esedékes és a jól megérdemelt Oscar-díját söpörhette be, hanem új fejezetet is kezdett írni a karrierjében, amiben nagyon fontos szerepet kapott a kiváló rendezőzseni, David O. Russell, akivel azóta is futószalagon gyártja a filmeket. A Napos oldalban végre egy olyan komplex karaktert írtak neki, amiben nem csak a drámai érzékét, hanem a humorosabb oldalát is megmutathatta. Elragadóan bájos volt a játéka, miközben szépen ki tudta domborítani Tiffany problémákkal küszködő lelki világát. Bradley Cooper-rel is remekül össze tudott dolgozni. A kettejük összjátéka vitte előre a filmet, ezért nem is meglepő, hogy a soron következő David O. Russell filmben is együtt szerepeltek.

Rosalyn - Amerikai botrány

David O. Russell lehet Jennifer Lawrence „szerencsemalaca”. Legalábbis a statisztikák ezt mutatják: az előző közös filmjükkel megnyerte a filmszakma legrangosabb díját, az Oscar-t illetve a Golden Globe-ot. Ugyan az Amerikai botránnyal újra ezt a bravúrt nem sikerült véghezvinnie, de azért az a második Arany Glóbusz sem csilloghat csúnyán a gyönyörű színésznő polcán. Számomra a film legemlékezetesebb megnyilvánulásait, jeleneteit mind-mind Jennifer Lawrence-hez kötöttem. Hiába kapott ezúttal csak egy mellékkaraktert, mégis annyi élettel töltötte meg, hogy a szebbik nem frontján már-már vezérré nőtte ki magát, pedig Amy Adams játéka is csillagos ötöst érdemel. Rosalyn szerepével új vizekre evezett: első ízben alakított olyan szerepet, ami az amerikai kert-illetve kisvárosainak nőinek viselkedésére reflektált. Gyönyörű, de egyszerű, aki az érzelmek helyett az egzisztenciája miatt van a férjével. Ennek megfelelően Jennifer Lawrence a vásznon áttranszformálódott egy hisztis tyúkká, aki szüntelenül, mindenfajta finomság nélkül kiabált. Ezúttal a színésznő játéka durva és érdes volt, semmint kifinomult, hiszen ezt kívánta meg tőle a figurája.