Victoria
Mozibemutató: 2015. október 8.

Bár nem számozom a listán szereplő filmeket, mégis ki kell emelnem, hogy a 2015-ös évben a Victoria volt a kedvencem. Nagyon örvendetes számomra, hogy léteznek még manapság olyan rendezők, akik bátran mernek új formulákkal dolgozni. A Victoria történetét és annak elbeszélésmódját tekintve szinte bármi lehetne – akár egy akciódús heist film, egy romantikus Bonnie és Clyde remake, vagy éppen egy melodráma. Sokszínűsége szinte vibrál a vásznon, amit tovább tetéz – a technikai bravúrnak nevezhető – vágás nélküli filmre vétel. A karaktereket egytől-egyig az élet szülte, minden mozzanatuk és megnyilvánulásuk elvarázsolja a nézőt. A Victoriát alakító Laia Costa spanyol színésznő óriási talentum. Mindent összevetve, az én listámon ez az év filmje. Olyan ez, mint egy neonfényben vibráló hullámvasút, aminek lelke van. Pulzál.

A Föld sója (The Salt of the Earth / Le sel de la terre)
Mozibemutató: 2015. március 12.

Az év végi számadáskor rendszeresen egy dokumentumfilmet is a listámra helyezek. Idén A Föld sójára esett a választás, ami Sebastiao Salgado brazil fotóriporter életét és munkásságát mutatja be. Az életrajz különlegessége, hogy a játékidő háromnegyedét csak állóképek teszik ki, ennek ellenére a slideshow-k fekete-fehér vizualitása szemet gyönyörködtető. A 71 éves Salgado a XX. század történelmének második felében szinte mindenhol jelen volt, és kattintgatott: megjárta a brazil aranyláz korát, a közép-afrikai népvándorlást, az öbölháborút, és a Jugoszlávia felbomlását követő balkáni háborúkat. Képei emberi pillanatokat mesélnek el, olyan élethelyzetekből és földrészekről, amiket az első világ embere elképzelni sem tudna. Salgado élete és az emberekhez való viszonya roppant inspiráló és elgondolkodtató. Örömteli, hogy ilyen egy ilyen nagyszerű ember életútját mozgókép formájában megismerhettem.

Mad Max: A harag útja
Mozibemutató: 2015. május 21.

Sajnos a látványfilmek idei felhozatala elég vérszegényre sikeredett. A Jurassick World és a Star Wars elgázolták a kasszákat, ám látvány tekintetében egyik sem okozott katartikus élményt. Nem úgy, mint a Mad Max: A harag útja. A fent felsorolt blockbusterekkel szemben a poszt-apokaliptikus heist mozi egy ízig-vérig látványfilm, rengeteg, gondosan felépített kreatív jelenettel. Hiába a nagy költségvetés, manapság ritka az egyedi és igényes prezentációjú látványfilm. Mindezért a Mad Max remake köröket ver az idei és az elmúlt év akciófilmjeire. Kérem szépen, itt van a 70 éves – még mindig überklassz – George Miller rendező, aki megmutatta, hogyan is kellene kreatív és látványos szórakoztató mozit készíteni, a silányabbnál silányabb hollywoodi produkciók sokaságában. Továbbá megsüvegelendő a Mad Max témaválasztása is, hisz ritkán ábrázolnak hasonló történetekben ekkora súllyal női szereplőket. Minden tekintetben egy merész és igényesen szórakoztató mozi lett a Mad Max. Innentől kezdve ez legyen a mérce!

Timbuktu
Mozibemutató: 2015. február 12.

Szeretek olyan filmeket is a listámra válogatni, amik nem az észak-amerikai, vagy európai kontinensről érkeztek. Ilyen a Timbuktu is, amit tavalyi Oscar-jelölése után itthon is bemutattak. Rendkívül fontos film ez, merthogy rengeteg aktuálpolitikai vonatkozása van. Abderrahmane Sissako mauritániai rendező egy nyugat-afrikai dzsihádista szervezet elnyomásáról forgatott egy roppant realisztikus mozit. Társadalmi látképében megjelennek az elnyomott etnikumok, a kilátástalanság, és az iszlám névvel visszaélő bűnbandák is. Érdemes megtekinteni, ugyanis félelmetes realizmussal mutatja be azt az elnyomott világot, amire mi, itt Európában – agresszív politikai propaganda miatt – oly negatívan tekintünk. Különleges filmélmény ez, ami bátran ajánlható mindenkinek, még olyanoknak is, akik elutasítóak…  

Ifjúság
Mozibemutató: 2015. december 24.

Paolo Sorrentino A nagy szépség után, újfent egy rendkívül lírai feel-good mozit rendezett. Mindig is fontos kritikai szempont volt nálam a színészek teljesítménye, és a 2015-ös évben az Ifjúság volt az egyetlen film, ahol valóban játszani láttam művészeket. Michael Caine és Harvey Keitel koruk ellenére elementáris erővel mozognak a kamera előtt. Szerepük, és az ahhoz írt dialógusok rendkívül intelligensek, javarészük az elöregedésről, az újrakezdésről, és az alkotás fontosságáról szól. Az Alpok misztikus miliője pedig remek atmoszférát ad a helyenként hipnotikus képeknek. Egy igazi audiovizuális mámor ez. Sorrentino és operatőre, Luca Bigazzi a 2015-ös év legjobbjai voltak képalkotás szempontjából: folyamatos fényjátékok, és statikus pontossággal megálmodott beállításaik szemkápráztatóak. Ráadásul minden korosztály számára egyedi üzenetet hordoz magával a film. Én megtanultam, hogy nem számít a jelen, a jövő, vagy a múlt, ha az ember kortalan egész életében.

Mommy

Egy rövid kiegészítést még eszközölnék a listámon, ugyanis akadtak olyan filmek a 2015-ös évben, amiknek csak limitált bemutatója volt. Ilyen Xavier Dolan 25 éves kanadai rendezőzseni Mommy című filmje, amit február végén mutattak be az 5. Frankofón Filmnapok keretein belül. A történet egy rendkívül problémás fiú kapcsolatát mutatja be az édesanyjával. A film szerzői, ám mégis remekül illeszkedik a családi dráma műfajába. A Mommy telis-tele van élethű jelenetekkel, valós érzelmekkel és fantasztikusan megkomponált jelenetekkel. Nincs még egy ilyen fiatal rendezőzseni a jelenlegi filmgyártásban, mint Xavier Dolan. Szomorúan vettem tudomásul, amikor az egyszeri bemutató után nem került végleges forgalmazásba, mivelhogy ilyen mesterien összerakott érzelmi hullámvasutat ritkán lát néző a nagyvásznon.