A 80-as években a vietnámi háború közkedvelt témává vált Hollywoodnak, sorra kaptuk a jobbnál jobb kultikus alkotásokat, gondoljunk csak Stanley Kubrick Acéllövedékére, vagy Coppola kambodzsai kalandjára az Apokalipszis most-ban.  Témáját tekintve Oliver Stone víziója az Indokínai félsziget háborújáról beékelődött a fentebb említett két kultikus mű közé. Az amerikai társadalom számára robbant fontos művek ezek, az egész nemzet identitását képviselik a patriotizmussal és hazaszeretettel.

Az Apokalipszis most az emberi lélek mélyére ásott, ahol a sötétséget és az ürességet vizsgálta, az Acéllövedék a háború értelmetlenségének témáját járta körbe Kubrick stílusában, ezekkel ellentétben A szakasz vegytisztán ábrázolta a gyilkolás értelmetlenségét. Oliver Stone a megélt háborús tapasztalatai alapján írta a forgatókönyvet, így lehetett a legsikeresebb alkotás a témájában. Az akadémikusok is bőkezűen bántak a filmmel, négy Oscar-díjat és négy jelölést osztottak ki a stábnak.

Mindenféle hollywoodi giccset mellőzve mutatta be az amerikai katonák viszontagságait. Stone soha nem riadt vissza a valóságtól, sok rendezőtársával ellentétben ő felszínre hozta azokat a tabu témákat, amik az íratlan erkölcsi szabályokat is felrúgták. A főhős Chris Taylor, akit Charlie Sheen alakít, lelkes önkéntesként érkezik Vietnámba, ám hamarosan rájön önnön butaságára és egyre jobban kezdi érezni a harcok értelmetlenségét, folyamatosan levelet ír nagyanyjának a fárasztó menetelésekről, a mindennapos bizonytalanságról. Látja hogy itt nincsenek hősök, csak megfáradt katonák, akik valahogy túl akarják élni ezt az egészet egy darabban, Sheen remekül kelti életre Taylor-t, azért még benne is volt tehetség valamikor, kár hogy karrierjét ennyire befolyásolta a folyamatos drogbalhékkal.

A rendező minél élet hűbben akarta bemutatni a katonák életét, ezért színészeit elküldte egy 14 napos kiképzésre, ahol úgy bántak velük, mint az igazi katonákkal. Katonás haj, éjszakai őrség, néha még zuhanyozni sem engedték őket, ugyanazt az adagot ették és néha a dzsungelben kellett álomra hajtani fejünket. Külön érdekessége a forgatási előkészületeknek, hogy Oliver Stone eredetileg Johnny Deppet akarta Chris Taylor szerepére, ugyanis már a 80-as évek végén felfedezte a ma már kultikus színész tehetségét. A stúdió nem merte még castingolni Deppet, így kaphatta meg Sheen a főszerepet, de a teljes film után benne sem csalódtunk.

A vietnámi háborús filmek császára joggal foglal helyet a filmtörténelemben. Sokkoló és embertelen képeivel, örökké emlékezetes maradt a nézőknek. A pacifizmus eszméjében: ha háború van, akkor nincs jó és rossz, csak halál és értelmetlen gyilkolás.